Délmagyar logó

2018. 02. 22. csütörtök - Gerzson -1°C | 3°C Még több cikk.

János vitéz a régi idők Harry Pottere lehetett

Agárdy Gábor, a Nemzet Színésze ifjú statisztaként már 1936-ban szerepelt a Szegedi Szabadtéri Játékok első János vitéz előadásán. Az azóta eltelt majd hét évtizedben sokszor játszotta Kukorica Jancsit – még többször a francia királyt. A daljáték ma esti premierjén is ebben a szerepben láthatjuk az újszegedi szabadtéri színpadon.
– A próbán jókat kuncogtunk szellemes poénjain... Szeret improvizálni?
– A közönség imádja, ha aktuális poénokat is belecsempészünk az előadásba. Pláne, ha valami olyasmi kerül szóba, amit még csak terveznek, és én már úgy közlöm, mintha nekem már meg is lenne. Például a 13 havi nyugdíjam, amiről még csak most tárgyalnak. Szegedet is bele kellett vennem, hiszen én is szegedi vagyok. Itt születtem, és még Pro Urbe-díjjal is kitüntettek. A szúnyog is igazi szegedi téma, nem hagyhatom ki. A János vitéz mese felnőtteknek és gyerekeknek. Kicsit el kell rugaszkodni a talajtól, fölötte kell játszani 25 centivel. Semmi se legyen igazi – mégis minden igazi legyen. Fiatal gárdával hozzuk létre a produkciót, a címszereplőnknek mondtam is: ne viccelje el. János vitéz egy népi hős. A régi idők Harry Pottere. Valamikor a gyerekek mind János vitézek akartak lenni. Amikor behozták a színpadra a magyar zászlót, szinte megállt az előadás. Fontos, hogy János vitézt szeresse a közönség, igazi hős legyen. Egy csoda – és az igazság bajnoka. Baj, hogy elfelejtettünk hősökért rajongani.

– Sokszor játszott a daljátékban?

– Először 1936-ban, amikor gyerekként statisztáltam a Dóm téri előadásban. Janovics Jenő rendezte, Palló Imre volt Kukorica Jancsi. Csodálatos produkció volt, ma is emlékszem, hogy még a két szomszédos egyetemi épület tetején is játszottak a statiszták. Azután tizenöt évig voltam vidéki színész, milliószor felléptem a János vitézben. Eleinte a címszerepet, később már a francia királyt játszottam – Pesten a Margitszigeten, az Erkel Színházban és a Nemzetiben is.

– Kik voltak az emlékezetes partnerei?

– Sárdy Jánossal, Berkes Jánossal és Gulyás Dénessel is játszottam. Gobbi Hildára mint legendás gonosz mostohára ma is sokan emlékeznek.

– Milyen volt?

– Egy szörnyeteg! Drótkötélpályát húzatott ki magának a színpad fölött, és azon röpködött a söprűn lovagolva. Mondtam is neki: Hilda drága, hatvanon fölül már nem kellene röpködnöd a levegőben. Azt felelte: Apuskám, egy boszorkány tud röpülni, akárhány éves is. Hilda is megszállottja volt ennek a pályának. Bevallom, én most nem is akartam elvállalni, mert egy színpadi baleset miatt nagyon fáj a derekam, gerincrándulásom van. Azt mondták, nem baj, ha sántítok egy kicsit, hiszen a francia király megsérülhetett a csatában. Azt nem! Csinálom rendesen, ahogy az erőm bírja. Nem szeretek félmunkát végezni.

– Mi történt a derekával?

– Még decemberben Mrozek Tangóját játszottuk, amelynek a végén jön a haláltangó. Abban a jelenetben egy rongybábuval táncolnak. No, én vagyok az a rongybábu. A levegőben pörgetnek – nyolcvanhárom évesen. Megroppant a gerincem, és azóta sem jött helyre. Amikor hívtak Szegedre, mondtam, hogy szívesen jönnék, de nem tudom, meg bírom-e csinálni. Az orvosom adott fájdalomcsillapítókat, és azt tanácsolta, próbáljak meg sokat úszni. Szerencsére az önkormányzat újszegedi vendégházában lakom, és csak kettőt botlom, már a medencében vagyok. Úgy érzem, jót tesz a szegedi víz. Remélem, a közönség semmit nem vesz észre majd a betegségemből. Azzal a feltétellel vállaltam a fellépést, ha nem kell az egész próbafolyamatot végigcsinálnom, elég ha a bemutató előtti utolsó öt napra jövök le. Nekem ez is elég, játszottam már a szerepet eleget.

– Ma is emlegetik A gyertyák csonkig égnek című Márai-előadásukat, amivel néhány éve nagy sikerük volt Avar Istvánnal Szegeden is. Játsszák még?

– Igen. A televízió végre kapott pénzt, és valahol egy kastélyban forgathatunk belőle egy tévéjátékot is. Sajnáltam, hogy Márai végül nem került be a Nagy Könyv-játék utolsó fordulójába. Persze nem szorul erre rá, megnyerte ő már a világot.

– Augusztus 2-án ünnepli 83. születésnapját. Várják még újabb feladatok?
– Hogyne! Már próbáljuk is Schwajda György átdolgozásában Rejtő Jenő A néma revolverek városa című regényéből készült darabot. Érdekes előadás lesz, októberben tartjuk a bemutatót. Remélem, nagy sikert arat majd. Bízom a János vitézben is, jó lenne, ha megúsznánk eső nélkül. Érdekes a fiatalokkal játszani. Látom, hogy amikor Szőcs Artúr János vitézként elbúcsúzik tőlem, a francia királytól, könnyes a szeme. Ez már azért eredmény!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Igazoltan maradtak távol

Kalmár Ferenc MKDSZ-es önkormányzati képviselő maradt a legtöbbször távol a szegedi közgyűlés… Tovább olvasom