Délmagyar logó

2017. 07. 27. csütörtök - Olga, Liliána 16°C | 26°C Még több cikk.

Jánoshalmán szitokszóvá lett: ''szegedi''

Változatlanul sikertörténetnek minősíti Szeged alpolgármestere, hogy hajléktalan romáknak ingatlant vásárolt az önkormányzat pénzéből egy alapítvány – a nagyvároson kívül. Ezt „etnikai exportnak" nevezi a jánoshalmi országgyűlési képviselő, miközben a Bács-Kiskun megyébe került hat roma család elégedetlen a helyzetével. Azt tervezik, visszaköltöznek Szegedre.
Jánoshalma peremén Petrovics Edit a szegedi cigány kisebbségi önkormányzat képviselőjének, Szirtesi Zoltánnénak magyarázza, miért elégedetlen a sorsával. Fotó: Gyenes Kálmán
Te „szegedi"! – sziszegik a jánoshalmi gyerekek a Tisza partjáról odaköltözött kicsiknek. De barátságtalanul fogadja az egész település a Szegedről érkezett hat roma családot.

– Halmozottan hátrányos ez a vidék: itt 18 százalékos a munkanélküliség, a roma lakosság aránya 20 százalék – jellemzi két számmal Jánoshalma helyzetét Balázsics Zoltán, a helyi általános iskola igazgatója, önkormányzati képviselő. Az intézménybe három, Szegedről Jánoshalmára költözött család öt gyerekét íratták be, közülük négy rendszeresen jár az órákra.

Tetemre hívás

A kisváros önkormányzati testületi ülésén is téma volt a szegedi romák odatelepítése. Számon kérték a polgármesteren: tudott-e arról, hogy egyszerre hat népes család érkezik és áll sorba segélyért – hallottuk az iskola igazgatótól. A kisváros első polgára állította: szegedi kollegája nem tájékoztatta a nagyvárosi romák érkezéséről. Ugyanakkor a szegedi cigányok azt mesélik, hogy behívatták őket a városházára és a polgármester kijelentette: csak öt év jánoshalmi lét után részesülhetnek a helyi szűkös segélykeretből.

A szegedi repülőtér melletti romos házból elköltöztetett cigányok elégedetlenek sorsukkal. Olyannyira, hogy a szegedi cigány kisebbségi önkormányzat képviselőjét, dr. Szirtesi Zoltánnét hívták magukhoz vendégségbe: nézze meg, hogy a nagyvárosi szegénységből kisvárosi nyomorúságba kerültek – hiába jutottak tulajdonhoz.

Ház helyett egy faldarab

– Egy faldarabot találtam a telken, Mélykúton, a Kinizsi Pál utca 8. alatt pedig azt mondták: ott két szoba-fürdőszobás ház áll. Erre minket Jánoshalmán a Tóparti utca 31. szám alá vittek, amikor Szegedről elköltöztettek – magyarázza Kolompár Katalin.

– De az egyik tulaj a saját negyedrészét adta el nekünk. Kétszázezer forintot fizettünk előlegbe, aztán odaadtuk az 1 millió 450 ezer forint vételárat. Az is kiderült, hogy a házon még 750 ezer OTP-részlet van. Ha megbolondul az ember, akkor se tudja a saját nevére íratni – veszi át a szót az élettárs, Cellnik István, aki szerint sovány vigasz, hogy a házügyeket intéző szegedi IKV jogásza azt tanácsolja: menjenek a bíróságra igazukért.

Kevéske pénzért vették a lepusztult házat, ám megélhetést nem találnak a romák. Fotók: Gyenes Kálmán
– Én úgy vagyok itt most is, mint hajléktalan. Be se vagyok jelentkezve, az a ház nem az enyém – vonja le a következtetést Katalin, aki az unokájával költözött Jánoshalmára. – A nagyfiam már visszamenekült Szegedre. Itt nincs élet. A jánoshalmi cigányok, a boltosnő is azt mondta nekünk: bolondok voltunk, hogy eljöttünk Szegedről, jobban járnánk, ha visszamennénk.

Ahány család, annyi csalódás. Egymás szavába vágva magyarázzák Szirtesinének, mi is a bajuk. Például Kolompár Tiborné a szegedi repülőtér melletti házban lakott, de hiába szól erről lakcímkártyája, mivel éppen vidéken dolgozott, amikor „a pénzt osztották", neki nem jutott az ingatlanvásárlásra szánt milliókból.

Szegeden maradt a munka is

Munkáját, a kukás autós szolgálatot hagyta Szegeden Kolompár György annak reményében, hogy Jánoshalmán kétmillió forintért olyan házat vásárolhat, amelyben a náluk lévő három gyerekek mellé elhozhatják a nevelőszülőktől a két picit is. A ház, amiért 600 ezer forintot fizettek, olyan szoba-konyha, amiben víz nincs bevezetve, ugyanakkor falai vizesek, vagyis a két kisgyereket oda nem vihetik. Az is most derült ki, hogy közüzemi tartozással vették meg a házat. Ezért ottjártunkkor az áramot is kikapcsolták Györgyéknél.

– Fölgyújtom a házat! Ez egy romhalmaz – mutat új otthonára Petrovics Edit élettársa, aki nagyon ideges. Állítja: azt mondta nekik az „alapítványi ember", hogy ha nem költöznek el szeptember végén, akkor a kommandósokat küldi rájuk és az utcára kerülnek, meg hogy Csongrád megyében nem, csak máshol kaphatnak lakást. – Mint Hitler idején: kitelepítettek minket, csak éppen nem Auschwitzba, hanem Bács-Kiskunba.

– Kihasználták a tudatlanságunkat – jelenti ki Kolompárné Petrovics Edit, aki szeptember végén, Szegedről való elköltözésekor még azt mondta: imába foglalja a cigányok jótevőinek nevét. – Itt a nagyfiamnak nincs iskola, nekünk meg munka. Ha megkapjuk a gyerekek után járó pénzt, akkor fölpakolunk a kocsira és visszamegyünk Szegedre, letáborozunk a Széchenyi téren.

A kisváros önkormányzati ülésén is téma volt a szegedi romák idetelepítése – mondta Balázsics Zoltán iskolaigazgató
Az alapítvány mossa kezeit


– A repülőtéri családok mindegyike saját magának talált ingatlant rokonaik, a repülőtéren lakó „barátok", illetve újsághirdetések segítségével – reagált a romák panaszaira Geskó Sándor, a konfliktuskezelést vállaló budapesti alapítvány, a Konszenzus-Mediátor Csoport igazgatója. Solymos Lászlónak, a szegedi alpolgármesternek írt beszámolója szerint ez a munka csak abban az esetben hozhat tartós eredményt, ha a családok az új lakóhelyen valamilyen formában jövedelemhez jutnak. Jánoshalma esetében ez a helyi önkormányzat – Geskó úr véleménye szerint – törvénysértő magatartása miatt nem valósulhatott meg.

Politikai ízek

– Nem a romakérdés rendezéséről, egyszerűen kitelepítésről van szó, vagyis hogy minél messzebbre vigyenek 18 nehéz sorsú romát a szegedi repülőtér közeléből – véli Karsai Péter. A jánoshalmi kistérség MDF-es országgyűlési képviselője érdekességként említi, hogy míg az egyik család úgy tudta, 1 millió 700 ezerért vettek nekik házat, az adásvételi szerződésen csak 900 ezer forint szerepel. Karsai szerint a különbözet valakinél eltűnt. Véleményét a parlamentben is elmondta. Solymos László Szegeden ma is azt hangsúlyozza: négy család kivételével önkényes lakásfoglalókról van szó, akiket a szegedi repülőtéri épületből karhatalommal is elvitethettek volna, ehelyett tulajdont kaptak a romák. Ez sikertörténet a javából.

Olvasóink írták

  • 1. korjos 2008. január 25. 23:29
    „Sajnos, hogy hozzánk exportálja Szeged a gondjait. Tartaná meg magának!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Százmilliós felújítás és fejlesztés Szegeden

Csak jövőre költözik vissza régi-új helyére a szegedi városi televízió, amely százmillió forintból… Tovább olvasom