Délmagyar logó

2017. 09. 23. szombat - Tekla 11°C | 19°C Még több cikk.

JATE-Hajó-Gyöngye

Diszkó fronton a JATE volt igazából az állandóság, azt nem tudom, most mi a módi, de ott a 80-as évek végén még vetkőzős műsor is volt.
A hetvenes évek második felében még nem volt divat a tinidiszkó, a szegedi ifjúság az életet jellemzően a Festő utcai Móra művelődési házban – ahogy mindenki nevezte: a Mórában kezdte tanulni. Óriástól, vagyis Tóth Andrástól, a Rádió 88 későbbi alapítójától. Ez volt a legnagyobb, s mai szemmel teljesen alkalmatlan az ilyen típusú rendezvényekre, legalább annyira, mint a Bocskai, a Dáni, vagy a Szőrme. Egészen pontosan a Bocskai utcai Délép-klubban, a Dáni János utcai IKV éttermében és a belvárosi Szőrme Ipari Vállalatnál csapatták a fiatalok – persze akkoriban még nem így mondták.

A szocialista vállalatok klubhelyiségeinek, üzemi étkezdéinek másodlagos hasznosítása zajlott ilyen módon, s akkoriba nem az okostelefonok képernyőit nézte a zsenge korú magyar, hanem a televízióét, volt ugyanis egy korszak, amit úgy hívtak videodiszkó. Ment a zenés klip a tévében, ugyanaz dübörgött vagy andalított a hangfalból is. A képi világ pusztítása már korán megkezdődött – nem volt könnyű eldönteni, a táncpartnerre nézzen az ifjú, vagy az éppen először látott klipet figyelje.

És működtek a nagyobb egyetemi diszkók, a JATE, meg a SZOTE, ezekbe nem is volt olyan egyszerű bejutni, ha nem diákként próbálta ezt a táncos lábú, ismerkedni akaró ifjú. Klubtagságival ment csak, ám azt sem volt könnyű megszerezni. Igaz költségesnek sem lehetett mondani a 15 forintos féléves tagsági díjat, annyit kapott akkoriban a szakmunkás egy órára.

A JATE volt igazából az állandóság, azt nem tudom, most mi a módi arra, de ott a 80-as évek végén még vetkőzős műsor is volt. Éppen úgy, mint a Szőke Tisza diszkóhajón, persze szigorúan alkalmi jelleggel. Egy korosztálynak fogalom a Móra múzeum előtti partszakaszon horgonyzó Hajó, hosszú évekig a nyár messze legjobb diszkójának számított. Szemben vele, a folyó túlsó partján működött az évszakfüggetlen Tisza Gyöngye, s aki itt nem csupán a zenére figyelt, az a profi gebines korszakból, a kapitalizmus kezdeteiről is tanulhatott.

Nem tudom, ma is vándorol-e az ifjúság, de akkoriban azért nem nagyon maradt meg egy helyen, a JATE-Hajó-Gyöngye logisztikailag is normális hármasnak számított egy hajnalig nyúló, nyári szombat éjszakán.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A kormánynak nem kell a magyar munkahely?

Nem indul el a Rola. Tovább olvasom