Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 7°C | 22°C Még több cikk.

Je suis Charlie

Terror - Salman Rushdie 1988-ban egy regénnyel vívta ki a muzulmán világ gyűlöletét. Kiderült, hogy a globalizált világban egymással szembekerülő kultúrák között életveszélyes konfliktusok alakulhatnak ki. Az író most közleményben ítélte el a párizsi terrortámadást.
„Én a Charlie Hebdóval vagyok, ahogy mindannyiunknak ezt kell tennie annak érdekében, hogy megőrizzük a szatíra műfaját, ami mindig a zsarnokság, a becstelenség és a hülyeség elleni harc és a szabadság egyik legnagyobb erőssége volt" – írta január 8-án kiadott közleményében Salman Rushdie. Azért fontos, hogy ő most megszólalt, mert több mint háromszáz évvel Giordano Bruno máglyahalála és a protestánsüldözések után a nyugati világ leginkább az ő regénye kapcsán döbbent rá arra, hogy fanatikus hívők még képesek ölni egy könyv miatt.

A terrortámadás első órája. Egy sebesültet visznek hordágyon január 7-én, miután terroristák megtámadták a Charlie Hebdo székházát. Fotó: MTI/AP/Thibault Camus
A terrortámadás első órája. Egy sebesültet visznek hordágyon január 7-én, miután terroristák megtámadták a Charlie Hebdo székházát. Fotó: MTI/AP/Thibault Camus

Az indiai írónak először Az éjfél gyermekei című, 1987-es regénye miatt gyűlt meg a baja a szélsőségesekkel. Művét Indiában a Nehru–Gandhi család elleni támadásként értelmezték. A szerzőt életveszélyesen megfenyegették, kénytelen volt elhagyni szülőhazáját. A következő év szeptemberében kiadott Rushdie-regény, a Sátáni versek már a muzulmán világ haragját váltotta ki, mert úgy találták, tiszteletlenül ábrázolja a prófétát. A könyv forgalmazását betiltották 11 országban. Világméretű botrány kerekedett, amelynek áldozatai is voltak: 1989. február 12-én Pakisztánban 5 ember halt meg, amikor a rendőrök összetűztek a könyv ellen tüntetőkkel. Két nappal később Irán vallási vezetője, Khomeini ajatollah minden hívő muszlimot arra szólított fel, hogy végezze ki Rushdie-t és a regény kiadóit. Hárommillió dollár vérdíjat tűzött ki az akkor már Nagy-Britanniában bújtatott író fejére. A muszlim közösségek világszerte nyilvánosan, máglyán égették a regényt, felrobbantottak egy amerikai könyvesboltot, ahol árulták. A mű japán fordítóját leszúrták, az olasz is megsebesült, a norvég kiadóra rálőttek. A török fordítót figyelték, és felgyújtották azt a szállodát, ahol aludt. 37 ember égett benn. Bár Rushdie egy idő után nem bujkált tovább, és az iráni állam hivatalosan visszavonta a fatvát, az egyes vallási vezetők szerint máig hatályban van.

Je suis Charlie. Charlie vagyok - így emlékeznek a világon mindenhol a Charlie Hebdo francia szatirikus lap elleni terrortámadás után az áldozatokra. Fotó: MTI/EPA/Sebastien Nogier
Je suis Charlie. Charlie vagyok - így emlékeznek a világon mindenhol a Charlie Hebdo francia szatirikus lap elleni terrortámadás után az áldozatokra. Fotó: MTI/EPA/Sebastien Nogier

– Rushdie könyve Mohamed történetére és az iszlám vallás kialakulására utal. Ez annyira nyilvánvaló, hogy nem lehet nem észrevenni. Aisát, Mohamed feleségét prostituáltnak állítja be. Ez is, és mindaz, ami a könyvben olvasható, mélyen sérti a mohamedánokat, függetlenül attól, mi volt Rushdie eredeti célja. Szerintem jogos, hogy a mohamedán és néhány más vallású országokban betiltották a könyvet – nyilatkozta a Délmagyarország 1991. szeptemberi számában egy Szegeden tanuló arab diák, aki név nélkül, de részletesen elmondta a véleményét. A diák nem értette, miért nem tiltják be Európában a Jézus életéről szóló filmet (Brian élete), amely szerinte az egész kereszténységet meggyalázta. Viszont olyat is mondott, hogy nem tetszik neki a fanatizmus, és az sem, hogy ha erről van szó, mindenki csak az arabokra gondol. Ez egy minden népnél jelen lévő emberi tulajdonság, szerinte valláshoz sem köthető. Az akkori interjút olvasva kiderül: nem új jelenség, hogy a nyugati világ fiataljai az Iszlám Állam katonájául szegődnek. Az arab diák 1991-ben arról beszélt, hogy a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek vannak francia, angol és japán tagjai is.

Mohamed ábrázolása

Karikaturistákat gyilkoltak meg szerdán Mohamed ábrázolása miatt Párizsban. Az index.hu azt írta, hogy Mohamed ábrázolása 1400 évig nem érdekelte az iszlám világot, a hisztéria a 2000-es évek második felében kezdődött. A portál szerint a hangulat változásában központi szerepe volt egy Dániában élő, iszlamista vallási tanítónak. Abu Laban a terrorizmusellenes törvények, és az emigráció szigorítására készülő dán kormányra szeretett volna nyomást gyakorolni azzal, hogy széles körű felháborodást provokál. A dán Jyllands-Posten karikatúráinak felhasználásával 43 oldalas dossziét állított össze, amelybe számos félrevezető fotót is berakott. Ezek a képek nem a dán újság számára készültek, egy részük nem is jelent meg nyomtatásban, viszont alkalmasak voltak az indulatok felkorbácsolására. Abu Laban 2005 novemberében a preparált dossziéval a Közel-Keletre utazott, ahol több országot érintő turnét tartott. A jelentés több muszlim országban hatalmas felháborodást keltett, nyugatellenes tüntetések indultak, és ezek eredménye a Mohamed-ábrázolások iránti, ma ismert extrém érzékenység.

Hajtóvadászat. Francia rendőrök és kommandósok a tettesek után kutatnak a Párizstól északkeletre fekvő Longpont faluban 2015. január 8-án. Fotó: MTI/AP/Thibault Camus
Hajtóvadászat. Francia rendőrök és kommandósok a tettesek után kutatnak a Párizstól északkeletre fekvő Longpont faluban 2015. január 8-án. Fotó: MTI/AP/Thibault Camus

Léphaft Pál: A ceruzának szíve van

Húsz évvel ezelőtt, a jugoszláv polgárháború végén, amikor Szlobodan Milosevics úgy próbálta bebetonozni a hatalmát, hogy egyszerre békepártinak mutatkozott, a Napló című vajdasági hetilap címoldalán megjelent róla egy karikatúra. Ezen Milosevics háttal áll, meztelenül, karján békegalambot tart, amelynek lába hozzá van kötve a csuklójához, spárgával. A mű címe: A király új rujáha. A rajznak komoly visszhangja volt Szerbia- és Európa-szerte. Alkotója, a most 62 éves Léphaft Pál nemrégiben egy vele készített interjúban azt mondta, akkor, a legkeményebb diktatúra idején a felesége rápirított, hogy gondolkodhatna, még majd elüti egy autó. A félelem egy napig tartott, aztán nem történt semmi. Elmondta még az interjúban, ő Mohamed prófétát nem ábrázolja robbanószerkezettel a fején, mint egy dán kolléga, mert nem szeretné, ha egy muzulmán Jézus Krisztust rajzolná valamilyen furcsasággal – viszont érte kritika olyan karikatúrája miatt, amely a szent családot bevásárlókocsiban, leárazva mutatja.

– Az első szó a mérhetetlen megdöbbenésé és gyászé – írta lapunk kérdésére a merénylet kapcsán Léphaft Pál. – Nem tudok a gyilkosokról írni, csupán önmagunkról beszélhetek. Az igazság, mérték. Törvényektől, szabályoktól és szokásoktól függetlenül. Van. Emberi. Mindenki magában hordozza, ezért kitépni nehéz, csupán szembesülni lehet vele. Az igazság, vélemény. Elrejteni nehéz. Szitává lőheted, de meg nem ölheted, még akkor sem, ha az újság lapját a golyó, tapasztaltuk már, könnyen átjárja. A sajtó azt igyekszik elmondani, amit más elhallgatni igyekszik. Arról igyekszik lerántani a leplet, amit más, elsősorban a közélet, a közszereplők morális okok miatt eltitkolni igyekeznek. A sajtó, nyilvánosság, de nem mindegy hogyan teszi nyilvánossá a vélt vagy valós erkölcstelenséget. És itt már kérdések egész sora merül föl. Hiszen égtájak, földrészek, országok kultúrák, nem jól vagy rosszul, hanem más-más formában teszik ezt. Ki-ki szokásai, törvényei vagy megszorításai, félelme alapján. Aki ezt figyelmen kívül hagyja és a Nekem mindent szabad! jelszóval tesz félre isteni és emberi princípiumot, azt félteni kell, majd sajnálni lehet, arról, a legrosszabb esetben, sajnos, fájdalommal, gyertyát gyújtva emlékezünk meg... A ceruzának szíve van, puha grafit, de vitriolba mártva gyilkos fullánk lesz belőle, amely hatalmával megszédíti forgatóját. Az ilyen pennaforgató, aki szándékosan vagy észrevétlenül túllép a jóízlésen, a gúnyhatáron szélsőséges lesz. A szélsőséges nem épít!" Idézi Weöres Sándort is: „A szabály nem arra való, hogy beléje börtönözd magad; legyen lakószobád, szabadon ki-be járhass, dolgod szerint. A szabály semmit sem ér, ha elhatározás-szerűen viseled, ha komoran és konokul csörömpöl rajtad; a szabály akkor jó, ha érzéseidbe ivódik és finoman, hajlékonyan támogat." A karikaturista ugyanakkor arra is emlékeztet, a dzsihadistákról bebizonyosodott, hogy a provokáció számukra lényegtelen, legföljebb ürügy: ölni akarnak, nem számít, hogy kit. „Az első szó után, a sokadik is a mérhetetlen megdöbbenésé és gyászé. Requiescat in pace!"

Németh György: Nem lehet hátrébb vonulni

– Nem értem, hogy történhetett meg, nem tudom felfogni. Iszonyúan gyűlölöm az erőszakot – mondta Németh György ismert szegedi karikaturista, fotóművész. Szerinte karikaturistaként élesen kell fogalmazni. – Vannak emberek, akik könnyen és keményen meg tudnak sértődni. Több évtizedes pályafutásom alatt az volt a legerősebb reakció, amivel találkoztam, hogy bizonyos szélsőségesnek mondható pártaktivisták nemcsak beintettek nekem, hanem azt is megmutatták, el lesz vágva a torkom. Hőzöngésnek tartottam. Elképzelhetetlen, hogy nálunk a párizsihoz hasonló történjen – mondta Németh György, akit elmondása szerint levélben is többször megfenyegettek és szidalmaztak rajzai miatt. – Ezekben nagyon csúnyán beszéltek velem – fogalmazott.

Németh úgy véli, a párizsi merénylők a humorra és a karikatúrára támadtak. – A műfaj elleni demonstráció volt. Büszke vagyok azokra a karikaturistákra, akik a világ minden pontjáról kifejezték támogatásukat. Nem lehet hátrébb vonulni, mert azzal csak bátorítják az ilyen aljas embereket – mondta a szegedi karikaturista.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Allah akbar!-t kiáltanak, de nem ismerik a Koránt

A Közel-Keleten már évtizedek óta hatalmas a feszültség. Éppen ezért nem is döbbenek meg azon, ha… Tovább olvasom