Délmagyar logó

2017. 04. 29. szombat - Péter 8°C | 22°C Még több cikk.

Jegyesoktatás a Torontál téri plébánián

Az életüket összekötni készülő párok a polgári esküvőn az anyakönyvvezető előtt mondják ki a boldogító igent, de emellett a keresztény szokásoknak megfelelően templomban is örök hűséget fogadhatnak egymásnak. A templomi esküvőhöz nem elegendő a keresztség – az egyházi házasságkötést minden esetben jegyesoktatás előzi meg. Az újszegedi plébánián egy ilyen előkészítő tanfolyamon jártunk.
Az egyházi esküvő előtt a pároknak jegyesoktatáson kell részt venniük. A kurzusokon nincs számonkérés vagy vizsgáztatás. Csupán az aktív részvétel a követelmény. – Nem elvárásokat vagy szabályokat akarunk bevasalni, hanem segíteni szeretnénk. Sokan úgy jönnek, hogy majd csak kibírom, vagy végigszenvedem, de általában az első-második foglalkozás után szertefoszlik a bizalmatlanságuk – mondta el Perlaki Flórián, az újszegedi plébánia lelkésze.

Mielőtt elkezdődött volna a foglalkozás, az atyától azt is megtudtuk, hogy az általuk szervezett jegyeskurzus hét alkalomból áll. Ennek nincs költsége, de a templomi esküvőért a pompának megfelelően fizetni kell. A párok sok esetben különböző vallásúak, de a nem katolikus fél is részt vesz a beszélgetéseken. Előre meghatározott tematika szerint haladnak, amit a plébános és a családokkal foglalkozó házaspárok együtt dolgoznak ki. – A mai lesz az ötödik előadás. A hit szerinti életről fogunk diskurálni. Az első találkozáson bemutatkoztunk egymásnak: mindenki elmondta a jegyespárjáról, hogy mit szeret benne. A további órákon a kommunikációról, az együttélés nehézségeiről, illetve – egy orvos házaspár előadásában – a házasság testi dimenzióiról volt szó – árulta el a lelkész.

Beszédes kezek

A református egyházi szertartás alatt nincs gyűrűhúzás, de ha a pár ragaszkodik hozzá, lehet kérni. A katolikusoknál viszont szokás, hogy csókkal pecsételik meg a gyűrűt, úgy húzzák egymás ujjára. A hagyományok szerint a reformátusok a bal kézen, míg a katolikusok a jobbon viselik.

A plébánia egyik termében tíz pár gyűlt össze a foglalkozásra, amely közös imával, majd Flórián atya kedves történeteivel indult. Ezt követően két meghívott házaspár beszélt a tapasztalatairól. A tudományos kutatóként dolgozó Lajos beszédéből kiderült, hogy őt ugyan megkeresztelték, és mivel közel volt az otthonukhoz a templom, ministrálni is eljárt, utóbb mégis eltávolodott az egyháztól. Jegyessége idején viszont föltámadt az érdeklődése a vallásgyakorlás iránt. Felesége, Judit nem kapott vallásos nevelést. Meg is lepődött, amikor vőlegénye azzal állt elő, hogy egyházi esküvőt szeretne. – Akkor még nem fogtam fel, mi is történt velem. Később döbbentem rá, hogy milyen csodálatos élményben volt részünk a dómban. Húszéves lányom még ingadozik a hitében, de amikor elveszítette a pénztárcáját, imádkoztam Szent Antalhoz, az elveszett tárgyak védőszentjéhez, hogy legyen meg a bugyellárisa. És lám, két nap múlva hiánytalanul visszaszolgáltatták neki, amin azért ő is elgondolkozott – mesélte a grafikus asszony.

Szabolcs szintén a feleségével érkezett, hogy saját példájával erősítse a házasulandók szándékát. – Gyerekkoromban folyton azt hajtogatták a szüleim, hogy az Úr csak egyetlen órát kér tőlem a százhatvannyolcból. Aztán nem így történt: hetente kétszer egy órát kellett hittanra járnom. Akkor duzzogtam, de később már nem számoltam az órákat – viccelődött a közgazdász férfi.

A beszámolók után kisebb csoportokban – a jegyeseket is bevonva – folytatódott a beszélgetés. A jegygyűrűjét büszkén viselő Péter egyházi iskolába járt Gödöllőre, ám egy idő után nyűgnek érezte az internátust. A főiskola alatt egyáltalán nem járt templomba, de manapság gyakori vendégek párjával a misén. – Egy idő után azon kaptam magam, hogy várom a vasárnapokat – buggyant ki az asztalosként dolgozó férfiból. A foglalkozás után mindenki sietett haza, mi azonban még megkérdeztük Péter jegyesétől, a jogász Izától hogy miért szeretnének egyházi esküvőt. – Fel se merült bennünk, hogy ne legyen. A polgári esküvőt mindketten személytelennek tartjuk. Az egyházi szertartás valóban kettőnkről szól. Ebben szövetséget kötünk és nem szerződést.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A hosszú hétvégére megtelt a megyeszékhely

A tegnapi szabad pénteken nagy volt a mozgolódás a belvárosban. A szegediek kihasználták a szép… Tovább olvasom