Délmagyar logó

2017. 05. 26. péntek - Fülöp, Evelin 12°C | 22°C Még több cikk.

Jobb életről álmodoznak

A dorozsmai romák mohácsi társaikhoz hasonlóan szívesen mennének külföldre munkát vállalni, de a pénzhiány és a szülők betegsége egyelőre visszatartja őket. A Cserepes soriak, történjék bármi is, maradnak.
A dorozsmai Árpa utcában is úgy látják, nincs kilátás jobb életre Fotó: Frank Yvette
Szobafestőként és szakközépiskolai végzettséggel sem kapnak itthon munkát a dorozsmai Kolompár család tagjai. Enikő szerint vezetéknevük „nem szalonképes", és úgy látja, hazánkban egyébként is erős a diszkrimináció a romákkal szemben. Hallottak a Mohácsról tömegesen külföldre vándorlókról, de mivel önkormányzati tulajdonú házban élnek – tízen osztoznak a fürdőszoba nélküli háromszobás lakáson –, még a kiugráshoz szükséges alaptőkéjük is hiányzik. Havi hetvenezer forint segélyből élnek, és nem hiszik, hogy belátható időn belül elhelyezkedhetnének szakmájukban.

Kolompár Károly azt mondta, ő Magyarországon született, itt is akar meghalni, a legvégén mégis elárulta: ha nem tartaná itthon, hogy édesanyját kell ápolnia, már régen elhagyta volna az országot. – Csak látogatóba jönnék vissza – mondta a szobafestőnek tanult férfi. Arra a kérdésre, tudják-e, merre van Malmö, egyszerre ingatták fejüket. Amikor kiderült, hogy Svédországban, Károly tudni vélte: néhány romát már vissza is küldtek onnan, a biztos megélhetés ott sem garantált.

– Ha nem fogad be az ország, akkor vissza kell jönni? – érdeklődött Enikő, aki úgy gondolta, ha garantált lenne, amit a tévé mutatott, hogy szállást adnak a kitelepülőknek, nem gondolkodna sokat az ország elhagyásán. Amikor pedig megtudta, hogy az északi országba akár nyolcezer forintért is lehet fapados repülőjegyet váltani, teljesen felvillanyozódott: ennyiért mindenképpen megérné szerencsét próbálni.

– Láttuk a tévében, hogy egy magyar roma Strasbourgban 170 ezer forintot keres utcaseprőként és a gyerekeitől sem kell semmit megvonnia – mondta a háromgyermekes édesanya, aki mezőgazdasági és egészségügyi szakközépiskolai végzettséggel rendelkezik, mégsem talál
A képviselő is külföldön vállalna munkát

– Ha nem politikai üldöztetésre hivatkozva, hanem munka reményében hagyják el az országot a romák, egyértelműen támogatom őket ebben a törekvésükben – fogalmazott Károlyi Sándor. A megyei közgyűlés roma származású politikusa sajnálja, hogy ide jutott a cigányság: nem talál munkát saját hazájában. Az apátfalvi cigány önkormányzatban is tevékenykedő férfi elmondta, a településen a romák kilencven százaléka munkanélküli. – A térségben folyik a mezőgazdasági betakarítás, a napszám egyelőre lefoglalja az itt élő romákat. A fiatalok között azonban egyre többször téma, hogy más országban is lehetne munkát vállalniuk. Ha fiatalabb lennék, én is külföldön próbálnék szerencsét – mondta Károlyi Sándor. 
munkát, pedig kapcsolatban áll a munkaügyi központtal is.
Időközben csatlakozott hozzánk az Árpa utca elején lakó Kolompár Iván is. A tizennyolc éves fiú elárulta, egyik szegedi roma ismerőse Svájcban dolgozik takarítónőként havi 300 ezerért.

– Itt akinek szakmája van, az sem keres annyit – beszélt a külföld előnyeiről. Bár azt is elmondta, ő inkább Kubába vándorolna ki, ahol mindennap úszkálna a tengerben. – Ki lehet menni, de ahhoz pénz is kellene. Nekünk nincsen semmink, amit eladhatnánk, csak az, ami rajtunk van – mondta végül Károly, miközben Enikő már azt számolta, mennyi lenne az a minimumtőke, amivel már érdemes lenne nekivágni a nagyvilágnak.

A számolgatások közepette ismeretlen hangot hallottunk a ház előteréből. – Ballagjatok innét, de gyorsan! Nem kell idejönni! – üvöltötte egy pár házzal feljebb lakó szakállas, roma férfi, aki Opel Vectrájából szállt ki Kolompárék háza előtt. Így Károly szüleitől már nem állt módunkban megtudni, vajon ők elengednék-e a fiatalokat szerencsét próbálni. Az egyre indulatosabban kiáltozó szomszéd miatt ugyanis jobbnak láttuk sürgősen eltűnni a környékről. A Cserepes soron élő romák sokkal tájékozottabbak voltak. – Nézzük a híreket, tudjuk, hogy az első csoport már vissza is indult Magyarországra. Szerintem átvágták őket, hittek annak az egy-két családnak, akik tényleg megtalálták Svédországban a számításukat – nyilatkozta többek nevében Kolompár Kálmán. A férfi elmondta, neki aztán külföldről bárki bármit ígérhetne egy jobb élet reményében, nem hallgatna rá.

– Kimenni a semmibe a legnagyobb felelőtlenségre vall. Négy gyerekem van, maximum akkor kelnék útra, ha száz százalékig biztos lennék abban, hogy munka és lakás várja a családomat.

Visszajöttek, máshol próbálkoznak

Mintegy húsz magyarországi roma érkezett haza azok közül, akik egy hónappal ezelőtt elsőként utaztak Svédországba Baranyából. A Mohácsi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke elmondta, a hazatértek közül akikkel kapcsolatban áll, úgy nyilatkoztak: másra, jobbra számítottak Svédországban. Kovács István beszámolt arról, hogy a mohácsi romák nem kaptak munkát, így nem volt miből megélniük. Ennek ellenére kivétel nélkül azt mondták: bár visszatértek, elutaznak majd más államokba is szerencsét próbálni. Kovács István szerint hiába próbálják őket lebeszélni, még ebben a hónapban további félszáz mohácsi roma készül Svédországba.  
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hárommegyés csata a kórházi ágyakért

Csongrád megye két kiemelt kórházának, a szegedinek és a szentesinek összesen 1621 ágyat biztosított… Tovább olvasom