Délmagyar logó

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 21°C | 35°C Még több cikk.

Jubileum, hétköznapok, ünnep

Pénz, pénz, pénz. Ez nemcsak a háborúhoz szükséges, hanem a béke, pontosabban egy intézmény békés hétköznapjainak is fontos feltétele. A pénzről, a finanszírozási nehézségekről, de a mennyiségi helyett a minőségi szemlélet, illetve az ünnep fontosságáról is beszélgettünk Szabó Gábor rektorral – az egyetemi jubileumi esztendő végén, egy átlagos hétköznapon, a következő év ünnepeit tervezve.
Fotó: Segesvári Csaba
– Gondterheltnek látszik: tárgyalni indul a minisztériumba, majd a rektori konferencia elnökségi ülésén vesz részt. Milyen problémák foglalkoztatják egy decemberi hétköznapon a Szegedi Tudományegyetem rektorát?

– A főhatóság jelentős mértékű költségvetési maradványképzési kötelezettséget ír elő az egyetem számára. Ennek teljesítése szinte megoldhatatlan feladatot jelent ebben az évben. Ennek oka, hogy – terveinknek megfelelően – elindítottuk, s a jövő év tavaszán be is fejezzük két nagyberuházásunkat: az újszegedi biológiai központ felépítése és a gazdaságtudományi kar Kálvária sugárúti épületének felújítása igényli a korábbi években tartalékolt fejlesztési forrásainkat. Gondjaim másik oka, hogy miközben belevágtunk az egészségügyi integrációba, a főhatóság előírta, hogy az egyetem likviditása nem romolhat, s azt is kikötötte, az egyetem csak olyan tevékenységet integrálhat, amelynek adott a forrása, mert többletpénzhez nem juthatunk.

Tarthatatlan helyzet

– Az integrációról szóló döntés pillanatában látható volt, hogy a kormány az egészségügyet annyira „megreformálja", hogy például ágyakat szüntet meg, intézményekre kerül lakat?

– Az eddigi helyzet tarthatatlanná vált. Ezt igazolja: Szegeden 39 telephelyen végeznek egészségügyi ellátást. Ugyanakkor fájlalom, hogy bár sikeresen pályáztunk, de az elnyert támogatás még a részintegrációra sem elég. Arról nem is beszélve, hogy – mély sajnálatomra – az egészségügyi ellátás területéről 120 személyt el kellett bocsátani.

– Pedig hasonló nagyságrendű változássorozat indult el a felsőoktatás reformjával. Számít gondjai szaporodására?

– Minden lehetséges fórumon hangoztatom: a jelenlegi mennyiségi-finanszírozási modell nem maradhat meg hosszú távon, mert ilyen alapokon nem tartható fönn a költségvetési egyensúly. Vízválasztó lesz a 2007. évi felvételi. Ha akkor fel tudunk venni annyi elsőévest, mint ahányat kapacitásunk indokol, akkor megteremtődnek az SZTE biztonságos gazdálkodásának feltételei.

– A hallgatók megnyeréséért egymással is versenyeznek a felsőoktatási intézmények. A köztük való eligazodást szolgálnák az ilyen-olyan szempontok alapján készült rangsorok. De mennyire hihetünk ezeknek?
– Hozzá kell szoknunk a különböző felmérésekhez, ezek eredménye alapján tájékozódik a közvélemény. De az egyetem vezetése számára is szolgál információval: megmutatja, mely területeken vagyunk erősek, s mely pontokon kell korrigálnunk. A nemzetközi shanghai listán, s a hazai összeállításokban elfoglalt előkelő helyezésünk a kívülálló számára bizonyítja: érdemes a Szegedi Tudományegyetemen tanulni, mert a szolgáltatás minősége, a kutatás magas színvonala biztosíték arra, hogy az itt kibocsátott diploma a nemzetközi mezőnyben is állja a próbát.

Ezerfős minicampus

– De az egyetem fejlődését közvetetten befolyásolja a kormány az olyan dönté-seivel, hogy például meghatározza a hallgatói keretszámokat. Ilyenkor be kell mutatni a „gúzsba kötve táncolás" művészetét?

– A gyakorlati oktatás iránti igény növekszik. Ezt mi a legújabb, a nanotechnológiai oktatási és kutatási központunkkal ugyanúgy igyekszünk szolgálni, mint azzal, hogy igazodunk a munkaerőpiac igényeihez. Ezért az eddiginél több középiskolást fogadhatunk a természettudományi és a mérnök karon. De az oktatási módszereket is a változó igényekhez igazítjuk. Az orvos- és gyógyszerészképzésen kívül más szakokon (például a természettudományi karon) is lehetővé szeretnénk tenni az idegen nyelven való oktatást.

– Az egyetemen folyó alapkutatás irányát is megszabja a kormány a Nemzeti fejlesztési tervvel?

– A szegedi önkormányzattal együtt készítettük el az NFT által támogatott szegedi biopoliszprogramhoz kapcsolódó fejlesztési tervet. Ebben az egyetem a magas hozzáadott értékkel rendelkező tudásgazdaság területein vállal szerepet. Kiemelt program az egészség- és bioipar, a környezetvédelem és megújuló energiaforrás, a bioenergetika-program, a szoftverfejlesztés, a műszaki anyagtudományi képzés és kutatásfejlesztés.

– Ez az egyetemi infrastruktúra fejlődését is hozza. De lesz-e pénz az olyan kutatáson kívüli területekre, mint például a kollégiumok?

– E téren látványos fejlődés csak a magántőke bevonásával lehetséges. Erre szolgál példával az újszerű beruházási konstrukció, az – angol elnevezésének rövidítésével – PPP, melynek lényege, hogy a fejlesztést magántőke finanszírozza, az egyetem pedig több évre kötelezettséget vállal a visszabérlésére. E formában kezdődik meg az Öthalmi úti volt laktanyában ezerfős kollégiumi minicampus kialakítása. Ezentúl a hallgatók számára fontos, az egyetemnek pedig a költségek megtakarítását hozza, ha megvalósítjuk a hallgatói quaestura (az egyetem gazdasági-igazgatási hivatala) rendszerét.

Szent-Györgyi-év

– Az országos közvélemény figyelmét sikerült-e fölkelteni azzal, hogy az SZTE 2006-ban többszörös jubileumot ünnepelt: a 85 éves szegedi felsőoktatást, illetve az 1956-os forradalom inneni indulását?

– Eredményeinkre büszkék lehetünk, mégsem önmaga ünneplésére orientált attitűddel rendelkezik a szegedi egyetem oktatói kara és hallgatósága – derült ki számomra. Ezért fontos, hogy a közvéleményt folyamatosan tájékoztassuk az itteni teljesítményekről – például a jubileumra megszületett kiadványok olvasmánynak ajánlásával, vagy a honlapunkkal. De az egyetem egészét is nyitottabbá kell tennünk: például hallgatói csoportok bevonásával folyamatos „idegenvezetést" tarthatnánk épületeinkben. A következő esztendőt Szent-Györgyi-évvé nyilvánítjuk azt ünnepelve, hogy 1937-ben a szegedi egyetem falain belül végzett kutatómunka eredményeként született meg Szent-Györgyi Albert Nobel-díja. Egy-egy ilyen teljesítmény ünnepe arra is fölhívja a figyelmet, hogy a hétköznapi gondok miatt nem szabad elkeseredni, azok még intenzívebb munkára kell, hogy ösztönözzenek. Mert ha okosan bánunk a ránk bízott anyagi és szellemi forrásokkal, akkor az meghozza a várt eredményt.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Zároltak 19 tonna romlott árut

A Törökbálinton lebukott M. E. G. A. cégcsoport lejárt szavatosságú élelmiszereiből megyénkben is… Tovább olvasom