Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

Juhász Árpád: a Földön kívül még lehet másutt is élet

Szeged - Az Isten tenyerén képzeli el a Földet Juhász Árpád. E képet újabb és újabb mozaikkockával egészíti ki expedícióin – eddig közel száz országban vándorolt.
A természetfilmek készítőjeként és ismeretterjesztő kiadványok szerzőjeként is közkedvelt geológus vallja: utazni sohase késő. A Föld felfedezéséhez tippeket ad legújabb könyve: A kék bolygó vándora.

– Mi lenne, ha a Jóisten kezébe venné a Földgolyót? – tette föl magának a kérdést Juhász Árpád, a világjáró televíziós geológus, majd mosolyogva válaszolt. – Vizes lenne a tenyere, merthogy e golyóbis kétharmadát óceánok borítják. Szilárd egyharmadának egyes pontjain pedig, ahol a vulkánok működnek, megégetné az ujjait... Az agyamban létező Földgolyó képét folyamatosan kiegészítem az utazásaimon szerzett élményekkel.

Úti álma? Egy működő vulkánt szeretett volna látni, még diákként. – Szigorúan lehatárolt világban nőttünk föl: geológushallgatóként úgy tanultunk például a tűzhányókról, hogy nem láthattunk vulkánt, működés közben, közvetlen közelről – emlékezik. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem járta be Magyarországon a hegyeket, erdőket, szurdokokat. Mikor cserkészkedni már nem lehetett, indiántáborokba jártak – így ragad rá a becenév: Kóborló Farkas.

Juhász Árpád szerint legalább olyan gyönyörű az Alföld, mint aljzatkőzete. Fotó: Segesvári Csaba
Juhász Árpád szerint legalább olyan gyönyörű az Alföld, mint aljzatkőzete.
Fotó: Segesvári Csaba

– Utazni sohase késő: 24 éves voltam, amikor életemben először átléptem az országhatárt – Csehszlovákia felé. Aztán szinte minden hétvégén hegyet másztam – vagy a Magas-Tátrában, vagy az Alacsony-Tátrában. Komikus, de már ötven is elmúltam, mikorra bebarangolhattam az indián kalandok helyszínét.

De drámai helyzeteket is átélt útjain Juhász Árpád. Peruban egy hegyi indián felkelés közepébe csöppent, 1988-ban... Ezt tekinti az egyik legveszedelmesebb úti kalandjának. Persze emlékezetes, mikor Afrikában korrupt rendőrök fogságába esett. De azt sem feledi, ahogy megkergette egy feketemedve, máskor pedig egy bölény Kanada valamelyik nemzeti parkjában.

– Gyönyörű a világ! – sóhajt. – Mi a legszebb? – kérdez vissza. – A kővilág, amit geológusként is esztétikusnak találok – szabadkozik. – Ott az Amerikai Egyesült Államokbeli Bryce Canyon színpompás, kőcsipkés tornyait. De gyönyörű a himalájai hegycsúcs vagy a hasadékokkal tagolt gleccserfelszín, sőt: egy működő vulkán krátere vagy egy olyan tengerpart, ahol harminc méterre csapódnak föl a hullámok... A legszebb földrajzi név? Talán Peruban az Amazonas őserdejéhez tartozó részen a Rio Madre de Dios, az Isten Anyja folyó. Vagy a Himalájához tartozó csúcsok, a Kancsendzönga, amelynek jelentése: a hó öt kincse...

A tudás szerepe és értéke lecsökkent a világban, dermesztően veszélyes az elbutulás mértéke – hangsúlyozza, mikor az ismeretterjesztés szerepéről kérdezem. – Tippadás is A kék bolygó vándora: hol találhatók eredeti állapotukban az őserdők, a hegyek, ahol fölmutatható a kapcsolat az ember és a természet között. A világban ilyen, szinte érintetlen zug például Irian Jaya: az ott élő hegyi pápuák 1938-ben láttak először fehér embert. A danikat fölfedezők kőkori szinten élő társadalmat találtak...

– Mi a szép az Alföldön? Például a sziklák, a hegyvonulatok és völgyek – helyenként, például Makó környékén 6 kilométer mélyen. Kőolajkutatóként, 1963-tól 1970-ig százával vizsgáltam a fúrásmintákat, így az Alföld gyönyörű aljzatkőzetét. Az Alföld szépségeire gondolva Eötvös Loránd sorai jutnak eszembe: „Itt lábaink alatt terjed el, hegyek koszorújával övezve az Alföld rónasága. A nehézség azt lesimítván, kedve szerint formálta felületét. Vajon milyen alakot adott neki? Micsoda hegyeket temetett el, és mélységeket töltött ki lazább anyaggal, amíg létrejött ez az aranykalászokat termő, magyar nemzetet éltető róna? Amíg rajta járok, amíg kenyerét eszem, erre szeretnék még megfelelni."

Däniken cáfolata

– A Jövő emlékei, Däniken könyve kíváncsivá tett – ismeri el Juhász Árpád. – Vajon mennyi igaz a Däniken-féle feltételezésekből? – kérdeztem magamtól, és sorra felkerestem azokat a helyszíneket, melyeket említ. Végigjártam az inkák szent földjét, de Stonehenge-et és a nagy megalitikus templomokat Máltán, a Nazca-vonalakat is, melyeket földönkívülieknek tulajdonítanak. Szkeptikus vagyok: ezeknek a Däniken-féle objektumoknak a megalkotásához nem kell földönkívüli beavatkozás – mind az emberi leleményesség terméke. Ettől függetlenül: imádom a science fictiont, mert arra jó, hogy az emberben érdeklődést keltsen. Egy sereg kérdésre valóban nem tud választ adni a tudomány. Ezért vakon hiszek abban, hogy a Földön kívül még lehet másutt is élet a világegyetemben.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Időutazás a Délmagyarral: Mikor a tizenhat valójában ötven

Ötven hét múlva lesz 100 éves az 1910. május 22-én útjára bocsátott Délmagyarország. Lapunk e… Tovább olvasom