Délmagyar logó

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -8°C | 4°C Még több cikk.

Kalandorok: díszbemutatót tartottak Szegeden

Szeged - Nagyapa, apa és fiú – a Kalandorokban: Haumann Péter, Rudolf Péter és Schruff Milán. A szegedi díszbemutatón, a Belvárosi moziban medvékről, szenvedésről és műhajról beszélgettünk.
„A medve nem játék." A székelyek bölcsessége annyira megtetszett a Kalandorok stábjának, hogy az Erdélyben forgató csapat ráíratta a pólójára. A film szegedi díszbemutatóján Haumann Pétertől kérdeztük: mint jelent számára ez a bölcsesség.

– Volt szerencsém hozzá, hogy kiderüljön, mennyire nem játék – reagált a nagypapát alakító színész, aki vaddisznóra és őzre vadászott volna Farkaslaka mellett a forgatás szünetében, e helyett azonban egy hatalmas medvével találkozott.

– Ott állt tőlem tizenöt méterre. Annyira belefeledkeztem a látványba, hogy elfelejtettem: közöttünk általában egy ketrecrács szokott lenni. Szájtátva néztem a medvét, végül a felvezető vadász megveregette a vállam, és jelezte, hogy jobb lenne, ha bemennénk a házba.

– Ez a mondás Szegeden ücsörögve távoli és vicces, de amíg Erdélyben forgattunk, addig is széttépett a medve egy turistát – mondta Rudolf Péter.

Haumann Péter, Rudolf Péter és Schruff Milán a szegedi díszbemutatón. Fotó: Miskolczi Róbert (Képgaléria)

A forgatás mackók nélkül sem volt könnyű. Schruff Milán számára legalábbis nem volt egyszerű jelenet a Kalandorokban.
– Ez az első filmem, nem dolgoztam még kamera előtt. Meg kellet szokni, hogy ha az egyik jelenetben le volt húzva az autó ablaka, akkor a következő képben nem lehetett felhúzva, és figyelni kellett többek között arra is, hogy ne takarjam ki a két nagy színészt – magyarázta Milán. – Ha látták, hogy valami nem sikerül, nem vigasztaltak, hanem azt mondták: szenvedj csak, úgyis megoldod.

Nászok egy filmben

– Boldogság, hogy a nászommal, Király Leventével dolgozhattam együtt a Kalandorokban – jelentette ki Haumann Péter a vetítés után. Király Levente, a Szegedi Nemzeti Színház művésze, a Nemzet Színésze a film elején rövid időre tűnik fel, portást alakít. – Nem kilóra mérem a szerepeket – fogalmazott a szegedi színművész, majd gratulált a film főszereplőinek.

A kollégákról Haumann azt mondta: mázli, hogy ebben a filmben jó emberek kerültek össze.

– A színészek egyből felmérik egymást. Van akkora empátia bennünk, hogy lássuk: a másik jószívű, béketűrő, közösségi ember-e. Egymásban mindezt megtaláltuk – fogalmazott Haumann, aki szerint a film könnyed, és csak annyira komor, hogy ne fájjon.

A műhaj például a könnyed vagy a fájdalmas kategóriába tartozott? – kérdeztük a Kalandorokban copfos Rudolf Pétert.

– Ha az ember kitalál valamit és színészként örömet lel benne, azzal nem lehet probléma – magyarázta. – A nap azzal kezdődött, hogy kellett egy kicsit ragasztgatni ide-oda, de szerettem a figurát, amit felrajzolt, úgyhogy ezeket a nehézségeket örömmel vállaltam.

– Egy forgatáson rengeteg kompromisszumot kell kötni és sokszor tévedek. Egyformán bosszantó ha nem képviseltem elég ügyesen azt, ami a fejemben volt, és ha valami olyat képviseltem, amit nem kellett volna. Eltelik egy idő, amikor valóban mint filmet tudom nézni. De most még olyan, mintha túl közel lennék egy vászonhoz és nem látnám a képet, csak a festéket – mondta Rudolf Péter, akinek – saját bevallása szerint – mindig kínszenvedés önmagát visszanéznie a filmvásznon.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Hétfőtől Szegeden a nemzetközi operaverseny középdöntője

Szeged - A szabadtéri, a Mezzo és az Armel Produkció nemzetközi operaversenyének középdöntőjét hétfőtől szerdáig Szegeden rendezik meg. Tovább olvasom