Délmagyar logó

2017. 11. 22. szerda - Cecília 5°C | 13°C Még több cikk.

Kampány az ókori Rómában

A közéleti tisztségek megszerzése érdekében a pályázónak semmilyen trükktől, hamis ígérettől, hazugságtól és színleléstől sem szabad visszariadnia – tanácsolta több mint kétezer évvel ezelőtt Quintus Tullius Cicero, akinek választási kézikönyvét Nótári Tamás fordításában a szegedi Lectum Kiadó jóvoltából immár magyarul is olvashatjuk.
Nótári Tamás, a kézikönyv fordítója és Deák Tamás, a Lectum Kiadó ügyvezetője DM/DV-fotó
A hivatalra pályázók kézikönyve címmel Kr. e. 64-ben Quintus Tullius Cicero írta a történelem első kampánystratégiai összefoglalóját. A szerző az ókor egyik leghíresebb szónokának, Marcus Tullius Cicerónak az öccse volt, aki írásával a zaklatott körülmények között megrendezett konzulválasztásokon induló bátyjának akart segíteni. Olyan tanácsokat is adott, amelyek a modernkori kampányokból is ismerősek.

– Németh György professzortól, az ELTE és a Debreceni Egyetem ókortörténeti tanszékének vezetőjétől származott a kötet kiadásának ötlete – mondja a szöveg fordítója, Nótári Tamás, aki latin–görög szakon és a szegedi jogi karon végzett, jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem római jogi tanszékének oktatója. – Gyakorta elhangzik politológusoktól, hogy választási kampányról, kampánystratégiáról a 19. század végétől, a parlament és a tömegpártok megjelenése óta beszélhetünk. Az ókori Rómában mai értelemben vett pártok ugyan nem léteztek, de kampány már ott is volt, erről tanúskodik ez a kézikönyv is, amelynek teljes szövege magyarul most látott napvilágot először a Hogyan nyerjük meg a választásokat? című kötetben.

– A politikában az ígéretek és a valóság viszonya kétezer év alatt mit sem változott – állítja a szegedi Lectum Kiadó ügyvezetője, Deák Tamás, aki azért látott fantáziát a kötet megjelentetésében, mert úgy véli: tanulságos összehasonlítani az ókori Rómában és a mai Magyarországon alkalmazott kampánystratégiát.

Munkájában az ifjabb Cicero pontosan leírja, hogy a jelöltnek kiket kell megnyernie, kikre támaszkodhat a választás sikere érdekében. Azt tanácsolja: az ellenfeleket meg kell figyelni, és a velük kapcsolatos visszásságokat nem szabad eltitkolni a választó elől. Mivel sokan fordulnak kérésekkel a jelölthöz, mindenki iránt jóindulatúnak kell mutatkoznia, nem szabad visszariadnia attól sem, hogy olyat ígérjen, amit később nem tud betartani. Fontos, hogy mindenki, akivel kapcsolatba kerül, elégedetten távozzék. Azt a benyomást kell keltenie, hogy odafigyel a választóra, és mindent megtesz az érdekében.

Mindenhol legyen saját embere, aki az adott körzetben befolyással bír, és alakítani tudja a közhangulatot. A kötetből kiderül: a politikai manipuláció alapvető eszközei már az ókori Rómában is ismertek voltak. Már akkor is létezett pozitív és negatív kampány. A pompeji ásatásokból tudjuk, hogy voltak már választási plakátok is: a fehérre festett falakra felírták, hogy milyen foglalkozási csoport kit és miért javasol polgármesternek. Hatásos kampányeszköznek tartották, ha a jelölt híres és befolyásos ember társaságában mutatkozott, hiszen akkor az ő társadalmi presztízse rá is visszasugárzott.

A kötetet – amelyhez kapcsolódva március 21-én Választási kampány az ókorban címmel közéleti kávéházi estet rendeznek – a választóknak és a megválasztandó képviselőknek is ajánlják.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Közösen álljuk a rongálás számláit

Az utazási társaságok Szegeden és környékén évente több tízmillió forintot költenek arra, hogy a… Tovább olvasom