Délmagyar logó

2017. 06. 24. szombat - Iván 20°C | 33°C Még több cikk.

Kánikulában kevés a versenytárs

Sokféleképpen alkalmazkodnak az élőlények a kánikulai napokhoz. Városokban a nagy aszfaltfelületekről visszasugárzó hő miatt nagyobb a kánikula, mint városon kívül – nem véletlen, hogy a délről terjedő állatfajok először ba városokat foglalják el.
A meleghez sokkal nehezebben alkalmazkodnak az élőlények, mint a hideghez. A nagy fajkihalások is mindig fölmelegedéshez kapcsolódtak, sosem lehűlésekhez – mondja Gallé László, az SZTE Ökológiai Tanszékének professzora. Kánikula ellen sokféle stratégiát alkalmaznak az állatok. Legtöbbjük például hajnalban és este tevékenykedik, amikor még, illetve már nem akkora a hőség, mint délben. A madarak kora reggel és alkonyatkor énekelnek – és közte, a legmelegebb órákban: szünet.

Az éves hőingás ártalmatlanítására is vannak az állatoknak módszereik. Bizonyos lepkefajoknak például vannak tavaszi és őszi nemzedékei, nyáriak azonban még csak véletlenül sincsenek. A mediterráneumban, nem is olyan távol tőlünk, élnek rovarok, amelyek nyáron éppoly tartós nyugalmi állapotba kerülnek, mint nálunk – télen. De léteznek szárazfölditeknős-fajok is, amelyek nemcsak télire ássák el magukat, hanem, ha különösen nagy a forróság, nyáron is.

Rovaroknál előfordul: kénytelenek a legforróbb déli órákban tevékenykedni, ha az ennél kedvezőbb, hajnali-esti időszakban túl nagy a „nyüzsgés" a területen, és nem bírják a versenyt az erősebb, rokon fajokkal. Kénytelenek tehát a legmelegebb órákban megszerezni táplálékukat, amikor ugyan meleg van, de nincs versenytárs. Az ilyen helyzet elviselésére messzemenőkig alkalmazkodtak. Egy nálunk is élő sivatagi hangyafaj például hosszú lábakat fejlesztett ki, így távol tudja magát tartani a forróságot visszasugárzó talajtól.

Ugyanakkor potrohát, melyben a leginkább védelemre szoruló szervei találhatók, visszahajtja, s torára fekteti – így e testrész még távolabb kerül az 50-60 fokot is elérő homoktól. Ha pedig talál egy hosszú szárú növényt, fölkapaszkodik a tetejére, mintha csak napkúrázna – holott épp az ellenkezője történik: tovább fokozza távolságát a felforrósodott talajtól.

Színekkel is védekeznek az állatok – ha nem is a hőség, hanem a vele járó erős fény ellen. A talajon élő rovarok színe sokszor barnásfekete, és nemcsak azért, mert környezetük színe ilyen, s alkalmazkodni kell, de azért is, mert a sötét szín elnyeli a napfényt, benne a rendkívül káros ultraibolya sugárzást is.

Megfigyelték kutatók: a Kárpát-medencébe délről érkező madarak sokszor a kedvezőtlen, urbanizált, szennyezett élőhelyen telepednek meg – azaz a városokban. Ilyen például a balkáni fakopáncs, a balkáni gerle és részben az utóbbi évtizedekben megjelent halvány geze is. Azért „vállalják" a várost, mert itt kevés az őshonos, versenytárs faj s az ellenség is kevesebb. Ráadásul a város, mint „hősziget" fokozott kánikulája sem zavarja őket oly mértékben, mint az őslakosokat zavarná – hiszen délről jöttek. Sajnos a világszerte terjedő, szélsőséges viszonyokat jól tűrő „kozmopolita" élőlények – rovaroktól növényekig – sem zavartatják magukat a hőségtől, és egykettőre elfoglalják az őslakosok élőhelyét. Kivált, ha erre, az élőhelyek tönkretételével, illetve a globális éghajlatváltozás előidézésével az ember is rásegít.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kész utak a belvárosban

A tervek szerint halad a négy útépítőcég Szeged útjain, ám sok esetben meggyűlik a bajuk a hőséggel,… Tovább olvasom