Délmagyar logó

2016. 12. 02. péntek - Melinda, Vivien 1°C | 8°C

Karácsonykor született: Kass János nyolcvanéves

Szeged - Kass, a polihisztor. Röviden így összegzik a kritikusok a karácsonykor 80. születésnapját ünneplő Kossuth- és kétszeres Munkácsy Mihály-díjas grafikusművész eddigi munkásságát. Mire kíváncsi? – kérdezi a látogatót... Aztán elég egyetlen kérdőjeles kifejezés, egy félig elmondott mondat, s már formálódik a szavakból álló rajz, a karcolat. A szinte fáradhatatlan Kass Jánossal, Szeged díszpolgárával betegágyánál beszélgettünk.
– Nem először kényszeríti ágyba tüdőgyulladás...
– Akkor Budapesten, az orosz támadás idején a jeges földön feküdtünk. Átfagytunk teljesen... Most tömegben szedtem össze valami vírust – talán a kecskeméti Kodály-ünnepségen vagy a vonaton Budapesttől Szegedig.

– A szülőhely nem mindig kegyes – karácsonykor erre is gondolhatunk?
– Nem vagyok rosszkedvű vagy pesszimista, de nem várok semmit – Szegedtől sem. Az egyik kibukik, vagy meghal – a másik továbblép. A hála nem létezik. Például Varga Mátyás hagyatékával is méltatlanul bánik Szeged, pedig nagyon sokat kapott tőle. Vagy nézze: Hont Ferenc és Buday György „hálából" egyetlen kisméretű, közös táblát kapott.

János vitéz, bélyegen.

– Mi az, amiért mégis lehet szeretni ezt a várost?
– Nincs más magyarázat: itt születtem.

– December 26-án, karácsonykor, a születés ünnepén...
– A karácsony nem igazán szeretetreméltó ünnep. Ilyenkor kifosztják az üzleteket – erről szól manapság az adventi készülődés. De élettörténetemben sem túl örömteliek ezek a napok. Például a nyolcvan évvel ezelőtti karácsonyon legalább mínusz húsz-huszonöt fokos hideg volt, ezért anyámat nem vihették be a klinikára, otthon szült – a Kass Szálló sarokszobájában láttam meg a napvilágot... E szobában később évekig galambok tanyáztak, vastagon lerakódott a guanó. A szoba ablaka most egy szinte üres parkolóházra néz. De elhanyagolt az egész környék: néptelen a Dózsa György utca, üres a közeli képtár, a Stefánia is kihalt. Pusztul a Kass Szálló, minden megy pocsékba... De ott az emlékeimben egy másik karácsony, mikor az anyám beteg lett, aztán 1944 karácsonya, mikor bejöttek az oroszok...

– Mégis csupa derű karácsonyi metszete, a Háromkirályok.
– Jókedvemben rajzoltam – angol kollégáknak küldtem karácsonyi üdvözlőlapnak.

– Mert kellenek az ünnepek?
– Nem kellenek. Minek ünnepelni? Tudja, mi minden benne foglaltatik nyolcvan évben?! Higgyen nekem: az élet egyáltalán nem szép! Nem paradicsomi séta, hanem kemény és kegyetlen sivatagi vándorlás – mint Mózes népének útja –, aztán néha-néha akad egy-egy oázis. A többi kínlódás és gyötrelem.

Kass János grafikus, szobrász, bélyegtervező 80 éves.
Fotó: Schmidt Andrea

– Az oázist mi jelenti önnek?
– A barátok. Hosszú a barátok névsora Pesten is, Szegeden is. Megemlítem itt például Benyik Györgyöt, a kiváló teológust; Földvári Erikát a Mozaik Kiadótól, akivel tankönyveket csinálok; Sonkodi Sándor professzort, aki most befektetett erre a klinikai ágyra, és a gondomat viseli.

– A család is oázis?
– Nem. A család: közelharc. Nem azért mondom, mert elváltam vagy harminc éve, hanem azért, mert tudom: másoknál is állandó napi gondot és feszültséget jelent a család. Még a 18 éves unokámnak is nehéz, bár – mint a legtöbb kamaszgyerek – nem nagyon nyilatkozik. Belül él, keresi a helyét.

Névjegy

Kass János 1927. december 26-án született Szegeden. A képzőművészeti főiskola grafika szakán 1951-ben szerzett diplomát. 1967-től 1981-ig a budapesti iparművészeti főiskola grafikai tanszékén tanított. Önálló kiállításokat rendezett Budapesten, Torinóban, Sydneyben, Párizsban, Londonban. Állandó kiállítóhelye 1985-től a szegedi Kass Galéria.

– Folytatja nagyapja útját?
– Fantasztikusan rajzol az unokám! Azokból akár animációs filmet is lehetne csinálni!

– Mikor '80-ban elkészítették John Halassal az első európai animációs filmet, emigrálhatott volna. Miért maradt itthon?
– Miért mentem volna el? Ez az én hazám... Az életem nagy részében az állam ugyan mindent megtett annak érdekében, hogy ne utazhassunk külföldre. De azért '56 után kijutottam a brüsszeli világkiállításra, aztán máshova, Németországba is. Tapasztaltam: egyet nem lehet pótolni, a gyönyörű magyar nyelvet! Mert nem tudom magam sehol úgy kifejezni, mint a hazámban.

– A képzőművészet nem általános, mindig és mindenhol érthető kifejezési mód?
– Fontos a biznisz része is a képzőművészeti munkának. Átverik az embert, ha nem képes elmondani és érvényesíteni, amit akar. Még itthon is. Itt a legutóbbi példa: a szegedi múzeumnak ajándékozott bronzfejre rá szerettem volna maratni Móra Kincskereső kisködmönjének egy részletét, de nem lehetett megvalósítani, mint sok más tervemet se.

Részlet az Ember tragédiája sorozatból. Konstantinápolyi szín.

– Milyen terveket dédelget?
– Pályafutásom legnehezebb, de legszebb feladata, hogy négy, kisiskolá-
soknak szóló tankönyvet illusztrálok a szegedi Mozaik Kiadó fölkérésére. Lassabban haladok, mint gondoltam. De itt nem lehet kapkodni, mellébeszélni.

Elismerések

Grafikus, szobrász, bélyegtervező munkássága elismeréseként Kass János Munkácsy Mihály-díjas (1954, 1964), a brüsszeli világkiállítás ezüstérmese (1958), a lipcsei könyvművészeti kiállítás Világ legszebb könyve-díjasa (1966, 1977), érdemes művész (1977), kiváló művész (1986), Kossuth-díjas (1999), a Frankfurti Könyvművészet Díj tulajdonosa (1999); Szeged város díszpolgára (1994); Hazám Díj (2003); a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) nagydíja (2007).

– Vers- és meseillusztrációi mellett bélyegei is díjazottak. Az orvostudomány úttörői sorozatból miért maradt ki Szeged Nobel-díjas tudósa, Szent-Györgyi Albert?
– Az orvostörténeti intézet kutató könyvtárosától, Antall Józseftől három sorozatra való listát kaptam nevesebbnél nevesebb tudósok nevével. A figyelmemet William Harvey, a szívtudós kötötte le. Részben azért, mert akkortájt kaptam szívritmusszabályzót. Mikor a nagy magyar orvosok következtek volna, közbeszólt a rendszerváltás, nem készült el a sorozat. Holott Szent-Györgyi rendkívül fontos személyiség számomra, mert rá úgy is emlékszem, mint egy kedves emberre, aki motorcsónakozott a Tiszán, biciklivel járt, de akit elüldöztek ebből az országból. Személyiségében benne foglaltatik gyerekkorom letűnt világa.

– Életművéből ízelítőt adnak a bélyegeit, fotóit, könyvillusztrációit bemutató, a nyolcvanadik születésnapja alkalmából rendezett kiállítások...
– A budapesti Bélyegmúzeumban képzőművész lányommal, Eszterrel közös kiállítást kaptunk. Egész életemben fotóztam, s e képek közül a másik fővárosi tárlatra Kincses Károly, a kecskeméti fotógyűjtemény vezetője választott ki hatvanat – közte: Latinovits, Nagy László, Kondor Béla, Juhász Feri, Déry Tibor, Huszárik Zoli. A szegedi Kass Galériában bélyegterveim egész keresztmetszete látható. A Somogyi-könyvtárból ide kerülő könyvillusztrációs anyag is szép lesz, mert nemcsak bibliofil munkáimat, hanem azokat a kis „selejteket" is látni lehet majd, amelyeket az olyan „négyforintos könyvekhez" készítettem, mint például a Piszkos Fred, a kapitány – Rejtőtől, vagy a Móricz-sorozat, amivel ötven éve a karrieremet kezdtem. De e négy kiállítás így is csak töredék. Ezért várom kíváncsian a munkásságomat elemző könyveket – például a kiváló szombathelyi könyvtáros, Gál József Kass-bibliográfiája második kötetét vagy a szegedi egyetemhez kötődő Varga Emőkéét, a Mozaik Kiadó albumát, melynek címe beszédes: Szintézis.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Boldogsággal mutat fityiszt a gyilkos kórnak

Szeged - Nem sokan látták szomorúnak Moldovai Gézáné Otit. Az 53 esztendős, korábbi muzeológus mindig vidám, szókimondó és bájosan harsány. Tovább olvasom