Délmagyar logó

2018. 09. 23. vasárnap - Tekla 11°C | 22°C Még több cikk.

Káromkodást tanít, nyakkendőt gyűjt

Szeged - Háromrészes öltöny, de legalábbis mellény, zakó és mindenképpen nyakkendő Galgóczi László nyelvészprofesszor hétköznapi viselete – és a szenvedélye. Kutatni és oktatni viszont legkevésbé sem elegáns témát szokott: a káromkodást.
Az első nyakkendőjét érettségi öltönyéhez kapta Galgóczi László, az egyetem Juhász Gyula pedagógusképző karának nyelvész egyetemi tanára. Senki nem tanította meg kötni, magától jött rá a hurkolás nyitjára, és mint kiderült, nem is szabályosan csomózza. Az első szerzemény anyósától való, majd feleségétől egyre több nyakbavaló követte, sőt önállóan is vásárolt. Miért gyűjti a nyakkendőket, ha férfitársai inkább megúszós egyenajándéknak gondolják, és hangsúlyozottan utálják?

– Azért, hogy legyen. Praktikus is, mert szeretek rétegesen öltözni; olyankor mellényt, zakót veszek, és bizony, a nyakkendő is melegít! Nélküle csupasznak érzem magam – indokolja gyűjtőszenvedélyét az 59 esztendős Galgóczi László. A legelső nyakbavalója már nincs meg. Az évtizedek során húszat leselejtezett, és még így is 72-t számolt össze a vállfákon. Nem hordja mindet; 8-10 nyakkendőre szűkítette a hétköznapi választékot. A történetére azonban mindnek emlékszik, pontos évszámmal. A piros-feketét például az NDK-ban vette 1972-ben szükségmegoldásként. Ugyancsak hirtelen beruházás volt a már-már erotikus kisugárzású, csipkemintás fekete. 1975 és egy mátészalkai butik képe idéződik fel róla a gyűjtőben. Temetésre kellett, azóta sem viselte. A hordhatatlan portékára a nyelvész mentsége, hogy nem lehetett mást kapni. A krémszínű a megköthetetlen kategóriát erősíti: csak bumszlira lehet csomózni. Ilyen „hülyítőgép" a Vasarely utánérzésű, nagymintás, neonlila csoda is. Egy órát elpepecselne, mire beállítaná, ezért inkább nem is állítja. Kedvencét öltötte fel ottjártunkkor, ez is mátészalkai darab 1974-ből. Őrzi sötétkék kiadásban is. Igazi nagy befektetésnek a másik sötétkék, osztrák nyakkendő számít, egyetemista korában szeretett bele a Kárász utcai divatboltban, és odaadott érte a 350 forintos ösztöndíjából 150-et.

Csupasznak érzi magát nyakkendő nélkül Galgóczi tanár úr. Fotó: Segesvári Csaba
Csupasznak érzi magát nyakkendő nélkül Galgóczi tanár úr.
Fotó: Segesvári Csaba

Öltönyben, nyakkendőben a nyelvész tabutémát is tanít: a káromkodást. Még az egyetemen választotta kutatási témájának. Hálás és kimeríthetetlen aranybánya, hiszen rettentően érdekli az embereket. – A hallgatóim főként arra kíváncsiak, hogy kimondom-e a legvaskosabb szitokszókat. Ha szükséges illusztráció, az órámon mindent ki szabad és kell mondani, hiszen ez a tananyag – mondja a nyelvészprofesszor. – A nyomdafesték is tűri a kutatásaimat, bár a tanulmányaimba nem a legdurvább példákat írom bele, ha választhatok. Másutt kipontozom vagy utalok rá, a b-vel kezdődő csoportot „mívelésekkel" helyettesítem a régi káromkodási pörök nyomán. Órán segít az írásvetítő, oda írom fel a káromkodások egy részét, azzal áthidalom a kényes helyzeteket. Különben alig káromkodom. Az viszont igaz, hogy már semmi nem lep meg. A 10-es busszal Tarjántól a belvárosig utazva immúnissá váltam.

Testtájak, felmenők, Mindenható

Nincs új a nap alatt. 10-12 alapfrázisból cifrázzuk a szidalmainkat a 16–17. század óta, amióta csak írásos nyoma van. Bár többnyire szájhagyomány útján terjed, periratokból kutathatók a káromkodások testtájakkal, betegségekkel, felmenők és a Mindenható emlegetésével. Az első ilyen nyelvemlékünk az 1492-es dubnitzi krónikából került elő: kurvanő fia, te szaros német! Azokat a kifejezéseket vágjuk egymás fejéhez, ami ösztönösen kicsúszik a szánkon. Valószínűleg helytálló, hogy a magyarok káromkodnak a legváltozatosabban.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kötik az ebet a kalózhoz

Szeged - Magyarországi bemutatóként, Kalózkaland címmel tűzte műsorra a szegedi színház Sullivan… Tovább olvasom