Délmagyar logó

2017. 12. 17. vasárnap - Lázár, Olimpia -2°C | 3°C Még több cikk.

Kell nekünk ez a szerelem

A közönség zabálja, így tuti kasszasiker lesz A kaktusz virága, amit pénteken este vastapsos sikerrel mutattak be Bal József rendezésében a nagyszínházban.
Szilágyi Annamária Stephanie és Kovács István Julien szerepében. Fotó: Segesvári Csaba
„Nem azér' jövök a színházba, nem azér' fizetek a jegyér', hogy három órát szenvedjek. Szórakozni akarok!" – hallottam a pénteki premierről távozóban egy középkorú, felékszerezett hölgytől, aki elégedetten mondta a társainak: ilyen darabokat kellene játszani, ez kell a szegedi közönségnek. Hogy ez is kell, azt bizonyította a siker: voltak, akik a fináléban együtt énekelték a szereplőkkel a legnagyobb slágert, a Jamaicai trombitást.

A kaktusz virága 1964-ben Párizsból indulva hódította meg a világot, sokunk kedvencei közé tartozik a belőle készült nevezetes filmváltozat is. Pierre Barillet és Jean Pierre Grédy remek bulvárvígjátékát Nádas Gábor és Szenes Iván örökzöld dalai segítettek idehaza sikerre vinni.

A Bal József rendezte szegedi előadás biztos lábakon áll. Először is: kitűnő a szereplőgárda. Ha Szilágyi Annamária kicsit nyersebb, direktebb is, mint a titokzatosan finom, utánozhatatlan eleganciájú Ingrid Bergman a filmben, igazából okosan és hatásosan építi fel a mogorva, katonásan fegyelmezett asszisztensnőből szerelmes asszonnyá, érzéki démonná változó Stephanie figuráját. A színtelen bábból varázslatos pillangóvá vedléshez láthatóan sokat segített Molnár Zsuzsa jelmeztervező nagyszerű ruháival. Szilágyi Annamáriának a vérében van a dzsessz, dögösen, fergetegesen énekli a Jamaicai trombitást.

Meglepetés Antonia szerepében Papp Gabriella, akit sohasem láttam még ennyire sokszínűnek, könnyednek, remekül táncolt és énekelt. Igort, az ablakon közlekedő szomszédot Mátyássy Szabolcs adta sok humorral. Ahogy a régi sláger mondja: egy tisztes őszes halánték, a nő számára ajándék – Julien, az agglegény fogorvos szerepében Kovács István alapból hozza ezt a szívtipró karaktert, de mintha kicsit lámpalázas, zavart lett volna a bemutatón. A szegedi színészek nagyon érzik a könnyed bulvárstílust, roppant mulatságos és karakteres Janik László a léhűtő Norbert, Rácz Tibor pedig a foghúzástól rettegő
Cochet úr szerepében.

Mivel kevés az operaelőadás, domináns színfoltként sorra tűnnek fel az operisták a prózai tagozat produkcióiban is. Vajda Júlia mindent tud, erős kisugárzással rendelkezik, így az éjszakai mulató búgó hangú énekes sztárjaként hangsúlyosan van jelen. A díszletet is tervező Molnár Zsuzsa a félig süllyesztett zenekari árokba tette a lokál asztalait, az ötletes színpadkép is segítette a játékot. A kisebb szerepekben Varga T. Zsuzsa és Bokor Noémi is hozzájárultak a sikerhez – mint ahogyan az élő zenekar is. Koczka Ferenc ügyvezető igazgató bárzongoristaként is megélne, az általa vezetett együttes – Kovács Gábor, Tóth-Bagi Csaba, Koszti Sándor, Szabácsi Tibor, Csizmadia László – a színpad hátterében felépített emelvényről játszva fergeteges hangulatot teremtett.

A fináléra mámoros bulihangulat kerekedett, a háromórányi felhőtlen, habkönnyű szórakozásért vastapssal fizetett a hálás publikum.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szenzációs lelet a pincében

Szenzációs leletre bukkantak a szegedi Móra Ferenc Múzeum régészei. A volt Juhász Gyula művelődési… Tovább olvasom