Délmagyar logó

2017. 03. 28. kedd - Gedeon, Johanna 2°C | 18°C Még több cikk.

Keressük a Délmagyarország kenyerét

Csongrád megye - Aki már nem fiatal, megette a kenyere javát. A jószívű embert kenyérre lehet kenni. A kenyérszegés előtt keresztet rajzoltak őseink: életünket, szokásainkat, beszédünket ma is átszövi a kenyér köré szőtt hitvilág, szavaink arról tanúskodnak, mennyire tiszteljük a mindennapit.
 A verseny

A Délmagyarország kenyere 2015 díjra olvasóink tehetnek javaslatokat. Kérjük, hogy írják meg, melyik pékség melyik termékét javasolják a versenybe. A javaslatokat e-mailben a kenyer@delmagyar.hu, levélben a Délmagyarország kenyere, 6729 Szeged, Szabadkai út 20. címen, a Délmagyarország Facebook- oldalán vagy SMS-ben a 30/218- 1111-es számon várjuk augusztus 7-éig. Olvasóink között szakácskönyvet sorsolunk ki. A javaslatok alapján ötfős zsűri fogja eldönteni, melyből kettőt olvasóink közül fogunk felkérni, hogy kié legyen a megtisztelő, a Délmagyarország Kenyere cím.
 

A kenyér alapvető néptáplálék, amit otthon a falusi asszonyok maguk készítettek el. Alapanyaga változatos: búzaliszt, rozsliszt, árpa, kukoricaliszt vagy ezek keveréke. Ehhez kovászt használtak, amelynek szimbolikus jelentése van a Bibliában is: Isten országának növekedése, de a bűn jelképe is. A kenyér korábban fizetség is lehetett, például a katonaságnál, a jobbágyszolgáltatásnál. Szakrális jelentését megtapasztalhatjuk Jézus csodatételeiben (kenyérszaporítás), cselekedeteiben (utolsó vacsora), és minden áldozáson, úrvacsorán.

A kenyér készítése mindig kemény asszonymunkának számított, ami általában kéthetente történt. Készítésének idejéhez tabu is kapcsolódott: pénteken és kedden nem tartották szerencsésnek sütni, a nagypénteken sütött kenyérről pedig azt tartották, hogy kővé válik – tudhatjuk meg Timaffy László néprajztudós egyik gyűjtéséből. A hiedelmünk szerint a boszorkány is gyakran rontotta meg az életet jelentő táplálékot. Ilyenkor nyúlós volt a belseje, azt mondták, beleokádott a boszorkány. De a pénteki kenyérről azt is tartották, hogy a vízbefúltat megtalálja, ha vízre teszik egy beleszúrt szentelt gyertyával.

A sütés eszközeivel, előkészületeivel, alapanyagaival gyerekjátékokban ismerkednek a kicsik: „Szita, szita, szógáló, van e lisztje eladó", „Süti, süti pogácsát". Az „A part alatt" kezdetű gyerekdal is eszünkbe juthat a kenyér kapcsán. Közmondásainkban is gyakran szerepel a kenyér. Ha valaki meghalt, azt mondták, elválik a kenyér a héjától, tehát a test a lélektől. Megette a kenyere javát – állítják arról, aki már nem fiatal, és nem éri meg az új kenyeret – mondják arra, aki hamarosan eltávozik.
 

Készül a finom kenyér. Illusztráció: Schmidt Andrea
Készül a finom kenyér. Illusztráció: Schmidt Andrea

 

 

 Olvasóink kedvencei

– Én a tápéi 2 kilós kenyeret jelölöm, ami 1952 óta hagyományos technológiával készül, kézi kovászolással, és még 4 nap múlva is ehető, finom, nem esik szét. A tápéi Balázs pék készíti az Abony utcában. (Széchényi Rózsa)
– A Délmagyarország kenyerének javasolnám a mórahalmi Varga pékség fehér kenyerét. Ez a fehér kenyerek etalonja, egyszerűen olyan, amilyennek lennie kell. Magában frissen fogyasztva is egy élmény. (Marjanovic Anett)
– Kalmár Virág kenyerét javaslom. Egy hét múlva is fogyasztható. A Mars téren árulja szerdánként, és a készítését is meg lehet tőle tanulni. (Gercsó Margit)
– A Szent Korona kenyeret jelölöm, Füsti Molnár Lajos termékét Szentesről. (Szerb János)
 
Panaszos kenyéren, kegyelemkenyéren él az, akivel rosszul bánnak, mondja a szólás, és a népdal is megénekli: „Édes volt az Anyám teje, de keserű a más kenyere". Ha a kicsi gyermek szomorú volt, így kérdezték, vigasztalták Gyirmóton: „Elvitte a tik a kenyeredet?" De a jószívű embert úgy is jellemezték, hogy kenyérre lehet kenni, vagy olyan, mint egy falat kenyér. A karácsonyi asztalról sem hiányozhatott, amelynek morzsáit gyógyításra is használták. Meséinkben sem mehet el hazulról az, aki hamuba sült pogácsát, kenyérlepényt nem tesz a tarisznyájába, amelyet ha megoszt a rászorulókkal, jól jár.

Régen a kenyeret tisztelték: ha leesett vagy ráléptek, bocsánatkérésként megcsókolták, a kenyérszegést mindig kereszt rajzolása előzte meg. Kenyeret nem dobtak ki soha. A madárlátta kenyérnek – ez a mezei munkából vagy hosszabb útról maradékként hazavitt kenyérdarab – nagyon örültek a gyerekek. Maradék ugyan, de mekkora kincsnek számított, amikor a „Szülénk", az „Ides" hozta haza. Mennyire tudott örülni a gyermek ennek a kis falatnak!

Gondoljunk csak Arany János költeményére, a Családi körre, ahol az apróság madárlátta kenyérdarabocskáért kutatott a tarisznyában. Eszembe jut Móra Ferenc unokája, Mötyő néni is, aki oly szeretettel beszélt nekem „Apapáról" és madárlátta emlékeiről, valamint Arany Piroska Madárlátta című könyvének szép történetei. A kenyér jelentette a család bőségét, gazdagságát, termékenységét, és nagy tisztelet övezte. Kívánom, legyen meg mindenkinek a mindennapi kenyere valóságosan és szimbolikusan is!

(Szerzőnk néprajzkutató.)

 

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Autók között egyensúlyoznak a trolivezetők

Kézzel teszik fel az új ©koda-Ikarus trolik áramszedőjét a járművezetők a Szentháromság utcában. Miközben a sofőrök az úttest szélén hagyott háromméteres, kampós végű rúddal egyensúlyoznak, a türelmetlen autósok szitkozódva ledudálják őket az úttestről. Tovább olvasom