Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Kétkilós kagylók a Tiszában

„Óriáskagyló!", kiált föl olykor egy-egy strandoló kisgyerek a tiszai, körösi strandokon, és fölmutat szüleinek egy akkora kagylót, mint egy méretes ponty. Az „óriás- kagyló" a hozzánk a Távol-Keletről bekerült amuri kagyló. Már kétkilós példányt is találtak belőle.
A szegedi Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében tengeri kagylók is láthatók. Fotó: Frank Yvette
– Egy-egy dél-alföldi holtágban akár huszonöt tonnányi kagyló is élhet ebből a nagy termetű, gyors szaporodású, kimagasló életképességű, édesvízi kagylóból – évekkel ezelőtt ötven tonnát is találtak ugyanekkora területen. Már harminc centi hosszú, kétkilós példányt is leltek belőle – mondja Benkő Kiss Árpád, az SZTE Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Főiskolai Kara tudományos munkatársa, aki részletes kutatásokat végzett e kagylófajjal kapcsolatban. Az amuri kagyló a Távol-Keletről került hozzánk, a növényevő halak betelepítésével, a hatvanas évek elején, s azóta – bár rejtett életmódja miatt kevesen figyeltek föl rá – elszaporodott. A Körösökből terjedt szerte, de már Szegednél is megtalálható a Tiszában. Magyar halszállítmányokkal terjed Nyugat-Európa felé – éppúgy, ahogy hozzánk a Távol-Keletről bekerült. – A kagylólárvák ugyanis halak bőrében élnek, így a halszállítmányok kagylószállítmányok is – halljuk a szakembertől.

Mi is a kagylók szerepe a vizekben? Mivel apró, lebegő élőlényekkel, szerves anyagokkal táplálkoznak, „átszűrik magukon", tisztítják a vizet. Ez a jellegzetes hazai kagylófajokra, a tavi és a festőkagylóra is vonatkozik, s a tengeri eredetű, nálunk szintén viszonylag újabban megjelent vándorkagylóra is. Az amuri kagyló azonban, nagy mérete és mennyisége miatt még hatékonyabban szűrheti a vizet. Ez hasznos lehet, ugyanakkor kutatók föltételezik: visszaszoríthatja az őshonos kagylókat.

Erőteljesen terjedőben lévő élőlényről van szó, további kutatása nélkülözhetetlen vizeinkben betöltött szerepével, szaporíthatóságával, gazdasági hasznosításával kapcsolatban – így Benkő Kiss Árpád.

A 2000-es cianid- és nehézfémmérgezés visszavetette-e a Tisza kagylóállományát, az őshonosakat s újabban bekerülteket? Bába Károly malakológus, az SZTE Juhász Gyula Főiskolai Kara címzetes tanára mondja: állománycsökkenés nem következett be, ám az iszapban lerakódó nehézfémek kimutathatók a kagylóhéjakban. Már 1915-ből származó kagylóhéjakban is kimutatott nehézfémeket. És hogy szervezetük nem terhelhető a végtelenségig, jelzi: a korábban rendszeresen szennyezett Marosból kipusztultak a puhatestűek; újabban, a szennyezés mérséklődése óta ismét találtak kagylókat a folyóban.


Gyöngyház a víz alatt

Mi mindenre jók a kagylók? Elsősorban az élővizek „tisztán tartásában" van szerepük – a vándorkagylótól a hazai kagylófajokon át az amuri kagylókig. A hazai kagylók héjából nem is olyan rég – még Fekete István halászati szakkönyve is említi – gombot gyártottak; Benkő Kiss Árpád utal rá: az egyik őshonos kagylót a 60-as években tonnaszám halászták a Dunából héjának gyöngyházbevonata miatt. Az amuri kagyló héja dísztárgyak készítésére alkalmas, húsát állati takarmányként hasznosíthatják. 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Több mint nyolcmilliót kaszált a növényvédelem

Ellenőrzést tart a vidékfejlesztési hivatal: az agrártámogatások nyerteseinél adatokat és… Tovább olvasom