Délmagyar logó

2017. 02. 20. hétfő - Aladár, Álmos -2°C | 7°C Még több cikk.

Kevesek kiváltsága volt a királyi páholy Szegeden

Szeged - Ferenc Józseftől Göncz Árpádon át világhírű művészekig sokan megfordultak az elmúlt 125 évben a Szegedi Nemzeti Színház királyi páholyában. Ma is megtiszteltetésnek számít, ha valakit a díszpáholyba ültetnek – oda ugyanis nem lehet jegyet vagy bérletet váltani.
Két kariatida, két dús keblű nőalak őrzi a nagyszínház királyi páholyát, ahova nem lehet csak úgy jegyet vásárolni – így ma is megtiszteltetésnek számít, ha valakit oda ültet a direkció. Így van ez azóta, hogy 1883. október 14-én I. Ferenc József osztrák császár és magyar király Tisza Kálmán miniszterelnök és Tisza Lajos királyi biztos társaságában onnan nézte meg az ünnepi nyitó előadást. Ma már nem is királyinak, inkább díszpáholynak nevezik – a teátrumban a legjobb kilátást biztosítja. A legnagyobb is: tizenkét szék található benne, de legfeljebb nyolc néző fér el ott kényelmesen, egymás zavarása nélkül.

– A díszpáholy nem szerepel sem a napi értékesítési, sem pedig a bérleti rendszerünkben. Teljes mértékben protokollcélokat szolgál, a fenntartó önkormányzat vagy a minisztérium vezetőit, a partnerintézmények igazgatóit, élő szerzőket, fordítókat szoktunk megtisztelni azzal, hogy ott biztosítunk számukra helyet. Amikor jubileumunk alkalmából a legnagyobb művészeinket köszöntjük, akkor ők ülnek a díszpáholyban, hiszen így kerülhetnek a nézőtéren reflektorfénybe – mondja Kerek Mónika. A Szegedi Nemzeti Színház főigazgatójának személyi titkára, az intézmény protokoll referense azt is elárulja, olyan alkalmakkor – ilyen például a szilveszteri gálaest –, amikor a bevétel érdekében minden jegyet értékesítenek, általában valamelyik presztízsszempontokra is nagy súlyt fektető cég vásárolja meg a díszpáholyba szóló jegyeket.

Király Levente Falstaff szerepében 1999-ben a nagyszínház díszpáholyában. Fotó: Veréb Simon
Király Levente Falstaff szerepében 1999-ben a nagyszínház díszpáholyában.
Fotó: Veréb Simon

Amikor miniszter korában Dávid Ibolya és Torgyán József előadást nézett a nagyszínházban, őket is a díszpáholyba ültették, Orbán Viktor viszont nem ott ült, a színpadon mondott beszédet a választási kampányban. Országos szintű vezető politikusok nem túl gyakran teszik tiszteletüket a szegedi teátrumban, Horkits Erzsébet, a színház örökös művészeti főtitkára szerint régen sem volt ez másként: Rákosi Mátyást és Kádár Jánost sem üdvözölhették egyetlen előadásukon sem. Jött viszont egy magas rangú csehszlovák állami delegáció: tiszteletére az utolsó pillanatban kiglancolták az erősen megkopott királyi páholyt, ahol olyan szúrós vegyszerszag terjengett, hogy nem győzték légfrissítőkkel elnyomni. Nem tudni, melyiktől kábultak el jobban az elvtársak. Már a rendszerváltás utáni évekből Kerek Mónika jól emlékszik Göncz Árpád látogatásaira, aki köztársasági elnökként többször is megfordult a díszpáholyban. Utódaival viszont még nem találkoztak.

Jobb 9-es a főigazgatói

Míg a közönség először azt figyeli, kik ülnek a díszpáholyban, a színpadon játszó művészek a jobb 9-es főigazgatói páholyra is fel szoktak pillantani. A premiereket, előadásokat onnan nézik a színház vezetői – a szereplők számára fontos jelzés, jelen vannak-e. Telt ház esetén gyakran ide ültetik a váratlanul érkező vendégeket is.

Gregor volt az Úristen

– Direktorként kerültem a díszpáholyt, legfeljebb annyi időre léptem be, amíg a vendégeinket köszöntöttem – mondja Székhelyi József színművész, a színház előző direktora. – 2000 őszén, amikor vendégrendezőként Gregor Bernadett címszereplésével a Hókirálynőt állítottam színpadra, sikerült rávennem Gregor Jóskát – aki akkoriban épp fasírtban volt a színházzal –, hogy legyen ő az Úristen hangja. Büszke voltam rá, hogy vállalta, és a premieren nem hangfelvételről szólt, hanem élőben a díszpáholyból. A végén, a tapsrendnél nem jött a színpadra, így a tapsorkánt átkiabálva üdvözöltem. Bár sok notabilitás is nézett előadást a díszpáholyunkból, az ott megfordulók közül számomra a legnagyobb név örökre: Gregor József.

Játékban

A megszokott színházi térrel szakító rendezők olykor a díszpáholyt is bevonják a játékba. Az utóbbi évtizedek legérdekesebb ilyen jellegű kísérlete Zsótér Sándor nevéhez fűződik, aki 1999-ben a nézőtéren felépített színpadra rendezte meg izgalmas Falstaff-produkcióját. A címszereplőt alakító Király Levente a díszpáholyból is játszott.

Olvasóink írták

  • 3. Piki 2009. február 13. 13:18
    „Kevesek kiváltsága lesz (hamarosan) egyáltalán színházba járni.”
  • 2. Mondosavan 2009. február 13. 09:53
    „Nem emlékszem e-fajta Falstaff -ra 1999-ben! Szerintem hamarabb volt!”
  • 1. Luckatosh 2009. február 13. 09:00
    „Ugy latom ez a cikk nagy vihart kavart itt :-DDD”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Új bérlakások Mórahalmon

Mórahalom - Az önkormányzat 110 szociális bérlakása gyarapodott tegnap kettővel. Tovább olvasom