Délmagyar logó

2017. 08. 22. kedd - Menyhért, Mirjam 14°C | 24°C Még több cikk.

Kéz nélkül fest Ferenc

Deák Ferenc, aki egykor a csengelei tanyavilágban gazdálkodott, hat évvel ezelőtt egy balesetben mindkét karját elveszítette. Hónapokig feküdt a kórházban, ahol, hogy jobban teljenek a súlyosan ránehezedő napok – festeni kezdett. A szájával és a lábával. Ma már boldog embernek vallja magát: hét hónapos kislánya a szeme fénye.
Az ecset a szájban, boldogság az arcon – Deák Ferenc munka közben. Fotó: DM/DV
Deák Ferenc szakmáját tekintve bútorasztalos, és saját elmondása szerint soha nem érdekelték a művészetek. Miskolcról került a csengelei tanyavilágba, ahol négy évet töltött el. Két és fél hold földjén gyümölcsöse volt, majd háromszáz barackfával. Emellett a gidákkal együtt úgy harminc kecskét is tartott. A kecsketejet és a sajtot Szegeden adta el. A dolgos férfi élete egy csapásra megváltozott hat éve, amikor egy baleset során nagyfeszültségű áramütés érte. Ferenc mindkét karját elveszítette. Újra kellett kezdenie az életét.

A 32 éves férfi több hónapig feküdt kórházban. Hogy lekösse magát, valami elfoglaltságot keresett. Így talált rá a festésre. – Korábban nemhogy festeni, de rajzolni se nagyon tudtam. Nem is érdekeltek a művészetek. Amikor tudatosult bennem, hogy sok mindent a lábammal kell csinálnom, valami foglalatosság után néztem. Így került a képbe a festés – emlékezett vissza Ferenc az ecsettel való első találkozásra.
Az időtöltésből hobbi, a hobbiból munka lett. – A festés kitűnő kifejezőeszköz volt ahhoz, hogy visszaadjam azokat az érzéseimet, amelyeket szavakkal nem tudtam elmondani. Ez kezdetben kevésbé sikerült, ma már úgy érzem, nem okoz gondot.

Ferenc folyamatosan képezte magát. Rengeteg szakkönyvet olvasott el, különösen Van Gogh munkáit tanulmányozta. Hamar rádöbbent, hogy nincs egyedül: hozzá hasonlóan még jó néhányan vannak, akik a szájukkal vagy a lábukkal festenek. Ferenc három éve került az egyesületükhöz, az És mégis élni nevet viselő csoporthoz, ami óriási lökést adott számára a művészete kiteljesedéséhez. Azóta számtalan tárlaton szerepeltek a képei, legutóbb Szlovéniában a szájjal és lábbal festő művészek negyedik nemzetközi kiállítására is meghívták.

Ferenc leggyakrabban olajfestékkel fest, de az akrilt és az akvarellt is kipróbálta. – Az olajban terjednek ki legjobban a színek. A portréhoz és az életjelenetekhez vonzódom leginkább. Vannak képek, amelyeken hónapokig dolgozom. Vázlatokat is készítek, de a végeredmény sokszor teljesen mást mutat, mint az elképzelés – mesélt az alkotás folyamatáról.

A néhány éve a fővárosban élő fiatalember képei sok kiállításon megfordultak már, de akad közöttük olyan is, amit még nem láthatott a nagyközönség. Ez Ferenc hét hónapos kislányának születésekor készült. Ez a kép a családban marad.

Ferenc egy pesti panelház kilencedik emeletén lakik látássérült feleségével, nevelt fiával, és szeme fényével: hét hónapos kislányával. A férfi az előző házasságából is büszkélkedhet három leánygyermekkel, őket az édesanyjuk neveli. A család gyakran jár ki vidékre, ahol a biciklizés a legkedveltebb szórakozásuk. A férfi maga tervezte a háromkerekűt, amit nemrég tandemmé alakított át, hogy feleségével együtt kerékpározhasson.

Ferencnek és a párjának a kislányuk megetetése a legkedvesebb közös programja. Szép ilyenkor a család. Megfestve is gyönyörű kép lenne.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Aranyhétvége, fahéjillatban

Hullámzott a tömeg szombaton Szegeden, tömve volt minden bolt és karácsonyi piactér. Másnapra mintha… Tovább olvasom