Szeged - delmagyar.hu

– Minden évben augusztus első vasárnapján és előtte, szombaton szoktuk megtartani a Havas Boldogasszony országos nagybúcsút már ősi időktől fogva. A búcsú összekötő kapocs a környékbeli magyarsággal, a Délvidékkel, a mai Erdély vagy Bánát területén élő emberekkel, és nemcsak a katolikusokkal, hanem az ortodox vallásúakkal is. Nagyon sokáig alkalmas időpont volt arra, hogy a Szegedről elszármazott emberek hazatérjenek, és családlátogatással kössék egybe az alkalmat – beszél Varga Kamill ferences szerzetes, az alsóvárosi templom plébánosa a több évszázados hagyománnyal rendelkező búcsúról. Azt mondja, ez a két nap az Istennel való találkozásé; megállhatunk a hétköznapok rohanásában, letehetjük bűneinket, nehézségeinket, és békére lelhetünk Jézusnál.

– Manapság elsősorban Szeged régi vonzáskörzetéből, a környékbeli falvakból érkeznek emberek. A külföldiek főleg Délvidékről és Erdélyből jönnek, a legtávolabbi vendégek alighanem a nagykátaiak lesznek, akik a körmeneten harmonikával kísérik az énekeket – mondja Kamill testvér. A programok közül kiemeli a szombaton 15 órakor kezdődő újmisét Sebestyén Albert erdélyi ferencessel, és a vasárnap 9 órától bemutatott szentmisét, amelyet Majnek Antal munkácsi megyés püspök tart (a búcsú részletes programja olvasható szerdai lapszámunk Légyott mellékletében).

Az 1503-ban felszentelt alsóvárosi templomban két Mária-kegykép található, az egyik a bejárattól jobbra a Fekete (vagy Szerecsöny) Mária. A kép a lengyelországi Czestochowa-i Mária ábrázolásának 1740-ben készült másolata, Morvai Antal alkotása. A másik kegykép a főoltár közepébe helyezett, 1713-ban készült Napbaöltözött Asszony ábrázolás.

Havas Boldogasszony Augusztus 5-én ünneplik a Szent Szűz római főtemplomának, a Santa Maria Maggiore bazilikának a szentelési évfordulóját. A legenda szerint a 4. században Rómában egy gazdag patrícius és felesége elhatározta, hogy vagyonukat a Szent Szűznek ajánlják fel. Álmukban megjelent a Szűzanya, és tudtukra adta, hogy azon a helyen, amelyet másnap hó borít majd, emeljenek templomot tiszteletére. Ezért nevezik Havas Boldogasszony bazilikának is az örök városban lévő szentélyt.

– Az oltárképet az eredetlegenda szerint egykor a templom környékén lévő Csöpörke tóba rejtették el a török elől, és egy katona találta meg évekkel később teljesen sértetlenül. A Fekete Mária nem a közösségi áhítat, hanem az egyéni imádságok helyszíne – magyarázza Frauhammer Krisztina néprajzkutató, a Szegedi Tudományegyetem oktatója.
Zarándoklatok a 17. századtól. – A ferencesek a 15. században kerültek Szegedre, nem sokkal később a törökkel találták szembe magukat. A főpapság elmenekült, az itt élő katolikusokat a ferences szerzetesek tartották meg a hitükben. A 17. században indultak meg a Napbaöltözött Asszonyhoz kapcsolódó legendaanyag és a csodás események kapcsán a zarándoklatok. Olyan mentsvára volt ez a Szeged környékén élő katolikus magyarságnak, ahol megtapasztalhatták Mária megtartó erejét.
A török idők után is megőrizte központi szerepét a kirajzott szegedi települések, a szegedi tanyákon élők és helyiek számára. Az első világháború és a trianoni békeszerződés következtében a kegyhely délvidéki meghatározó szerepe megroppant. Az 1950-es években feloszlatták a szerzetesrendeket, és 1989-ig, a szerzetesek visszatéréséig plébániatemplomként működött a Mátyás téri templom – foglalja össze Frauhammer Krisztina. Rámutat: ma Alsóváros kertvárosi jelleget öltött, ahová fiatal, főképp értelmiségi családok költöznek, akik már nem annyira ismerik a kegyhely legendaanyagát.