Délmagyar logó

2017. 04. 25. kedd - Márk 6°C | 20°C Még több cikk.

Ki mit tud? – nyugdíjasoknak

Szeged - A szereplés felnyomja az adrenalint – mondta a 77 éves Bimbó Lajosné a nyugdíjasok számára rendezett szegedi Ki mit tud?-on. Mekler Ferenc azt is elárulta, miért volt „életbevágó" régen jól tanulni.
De mi a jó ebben a nyugdíjasoknak? – ez a kérdés nem hagyott nyugodni bennünket egész úton a Bálint Sándor Művelődési Házhoz, ahol a szegedi és kistérségi nyugdíjas Ki mit tud? vers- és prózamondás kategóriájának elődöntőjét tartották. Első pillanatra nem derült ki, hogy miért jó, de az igen, hogy sokaknak élvezet, mert a művelődési ház tele volt. Sztárkultuszról szó sem lehetett, a fellépők a nézők között ültek, őket Kiss Ernő, a ház igazgatója szólította színpadra. Ez már egy másik nyugdíjas generáció – állapítottuk meg elnézve a digitális kamerával, fényképezőgépekkel egymást megörökítő férfiakat, nőket.

Bimbó Lajosnénak jólesett megmutatni, hogy Ki mit tud?
Fotó: Karnok Csaba

A különleges tehetségkutatón Gyulánék, Lászlónék, Józsefnék álltak színpadra. Tapasztalataink szerint az alkalomhoz a gerbera illett – aki kapott virágot, gerberát vihetett haza.

Leginkább verseltek a színpadra lépők, József Attilától, Petőfi Sándortól, Juhász Gyulától választottak.

Ezentúl évente

A nyugdíjas Ki mit tud?-ot a szegedi idősügyi tanács, a Bartók Béla Művelődési Központ és a Bálint Sándor Művelődési Ház szervezi. Terveik szerint ezentúl évente. A vers és próza zsűrije Palánkainé Sebők Zsuzsanna, a Somogyi-könyvtár új igazgatója, Farkas Andrea színművésznő és Németh János, a Dél-alföldi Versmondó Egyesület elnöke volt. A versenyre harminegyen neveztek, tizenhárman jutottak tovább.

– Itt a lakásnyertesünk! – kiáltott rám egyszer csak fotóriporter kollégám. Katona Andrásné, aki szeptemberben megnyerte lapunktól a 7,5 millió forintos lakást, nem lépett fel, csak szurkolt a Virágzó Nefelejcs Klub tagjainak. Szívesen meghallgatta a verselőket, jó szórakozás – mondta.

A vetélkedő szünetében két, szerintünk kimondottan jól szereplő versenyzőt is megkérdeztünk. A cikk elején megfogalmazott alapkérdés ugyanis továbbra is foglalkoztatott.

– Azért indulunk el a versenyen, mert egy kis színt hoz az életünkbe. Felnyomja egy kicsit az adrenalint. Nézze még mindig milyen piros vagyok! – adta meg a választ Bimbó Lajosné. A 77 éves mesemondó egy Tömörkény-novellával lépett föl. Azt mondta, jólesik megmutatni, hogy mit tud.

A körülbelül húsz vers- és prózamondó között kivételnek számított Mekler Ferenc. Ő volt az egyetlen férfiversenyző. A 81 éves fellépőnek nincs nagy rutinja, két évvel ezelőtt, egy ünnepségen állt először színpadra. Az előadásán azonban ez nem látszott.

Nyugdíjasok és a technika – ez már egy másik generáció. Fotó: Karnok Csaba

– Arra kértek föl, hogy mondjak el egy verset. Már nem tudom mi volt az alkalom, de ott volt a polgármester is. A Fülemülét választottam. Meg voltam lepődve, hogy végig el tudtam mondani, hiszen hetven évvel ezelőtt tanultam. Régen életbevágónak számított, hogy jól tanuljon az ember. Ha valaki jól szavalt az iskolában, akkor jutalomból ebédelhetett a tanítóéknál. Akkor nagy szó volt ez a szegény gyerekeknek.

Mekler Ferenc borzasztóan lámpalázas volt az első fellépéskor, mégis megszerette a versmondást, a szereplést. Azóta a drukk már elmúlt.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megyénk első számú csodája a szegedi Dóm tér

Szeged - Csodakereső játékra hívtuk olvasóinkat október 6-án. Csongrád megye csodáiról 4130 olvasónk mondott véleményt a voksolással. Játékunk a végéhez ért. Tovább olvasom