Délmagyar logó

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 10°C | 20°C Még több cikk.

Ki viseli a kalapot a nagycsaládban?

Szeged - Vendégségben jártunk két nagycsaládnál. Arra voltunk kíváncsiak, milyen, ha a családfő az egyetlen férfi a famíliában, illetve ha a feleség él kisebbségi létet a férj és négy fiuk alkotta többségben.
Egy szem férfi – egy szem nő egy hattagú nagycsaládban. Vendégségben jártunk Husi Lászlóéknál, ahol arra voltunk kíváncsiak, ki viseli a kalapot, ha a feleség és négy lány mellett a családfő az egyetlen férfi. Az ellentétre is kíváncsian ellátogattunk Vály Attiláékhoz, ahol viszont a feleség él kisebbségi létet a férje és négy fiuk alkotta többségben. A beszélgetések után az összegzés: az örömforrás abban és ebben a családban is az, hogy szeretnek egymás társaságában a szülők és a gyerekek.

– Papucsot húzok, de csak itthon! - fogadja tréfálkozva Husi László a vendégeket, akik rácsodálkoznak arra, ami számára jó pár éve természetes: négy lánya és felesége mellett elégedett családfői szerepével az egy szem férfi. – Apásak nagyon a lányok! Kényeztetnek eleget. De sok mindenbe be is avatnak. Tőlem kérdezik: csinosak-e, mielőtt elindulnak itthonról – tér át helyzete előnyeinek ecsetelésére a hattagú Husi családban kisebbségben élő férfi. Ellenpontnak csak azt említi, hogy a két nagyobbnak már nagyon karakteres a véleménye.


– Nagyon kritikus a fiúkkal. Ki kell érdemelni, hogy tegezhessék – árnyalja az erőviszonyokat érzékeltető képet a legidősebb lány, a húszéves Judit, aki tanulás mellett az egyik hipermarketben is dolgozik.
– Le kell vizsgáztatni a srácokat – kacsint az apa, akinek a mosoly akkor sem tűnik el az arcáról, amikor a szeged-béketelepi ház nappalijában üldögélve átveszi a szót és az irányítást a gyengébbieknek mondott nemhez tartozó többség.

Tervek és véletlenek

– Ötről indultunk, mikor összeházasodtunk, és a gyerekekről beszélgettünk – kezdi a családtörténetet Husi Lászlóné Judit. – Pedig nekem és a férjemnek is csak egy nővére van.

– De édesanyámék és édesapámnak is nyolcan voltak testvérek – mutat messzebbre az időben Husi úr.

– Inkább elmosogat, mint hogy a kertben ásson. Az asszonyi munkákban szeret segíteni – jellemzi férjét Judit, aki szerint ha lehetett volna, László akár óvó bácsinak is elszegődik, annyira ért a gyerekek nyelvén.

Apu kedvencei: négy lány – Husi Judit dajkálja lázas beteg kishúgát, Annát, mögötte Eszter és Andrea. Fotó: Schmidt Andrea

Büszke a „sorozatra", a négy lányára az apa. Unszolásunkra a férj és feleség elismeri: úgy gondolták persze, hogy vegyesebb lesz a tablókép. A harmadik gyerek születésekor szerették volna, ha fiú érkezik. Aztán az amúgy szülésznői végzettségű feleség a negyedik tervezésekor bevetett minden trükköt, amit ismert, hátha sikerül összehozniuk egy fiút. De most, hogy a lányaikra tekintenek, örülnek, hogy így esett: elégedettek a gyerekeikkel.

– Ha hét óra van, asztalon a hat tányér, vacsorához ülünk. Ilyenkor már nincs kapkodás. Mindenki elmondja, mi történt vele napközben – avat a hétköznapi rendbe a családcentrikusságban is mintakövető legidősebb lány, az édesanyja nevét öröklő Judit.

Elekek

Az anyai Elek-ágon még ma is összetart Husi László Kabáról részben Szegedre származott nagycsaládja. „Konferenciát" szerveznek maguknak 1964 óta szinte minden évben egyszer. Elek József ötletét manapság a tizenhat unokatestvér folytatja. Legutóbb legalább százan töltöttek el együtt egy szép napot – játékos vetélkedőkkel, főzőcskézve, beszélgetve. De a szűkebb rokonság is összejár: augusztus második hétvégéjét fenntartják a közös főzőversenynek, ahol Husi László – családfői és szakácsi minőségében is – zsűri elnöke.

– Mindenki beszél, mint egy filmbeli olasz családnál. De a nagy döntéseket is ilyenkor, vacsora közben, együtt hozzuk meg – érzékelteti a hangulatot a nővérénél csak 13 hónappal ifjabb, vagyis a sorba nem tervezett babaként becsúszó Andrea, aki – nővére és húga szerint – mindig eléri, amit akar. Talán épp e tulajdonsága miatt dolgozhat ő az édesanyjával a házuk melletti, a család érdekköréhez tartozó MÉH-telepen.

Nem barátnők, testvérek


– „Béke, béke, béke…" – árulja el kislányként kitalált versikéjét a hallgatag Eszti, akiről nővérei mesélik: ő a lelkizős. Ha valami rosszaság miatt anyukája kimutatta nemtetszését, kis korában sem tudott addig elaludni, míg a versikét kántálva, kisujjával anyjáéba kapaszkodva ki nem engesztelte. A jó hangulat, a szerető légkör titkának azt tartják, hogy a családban amúgy is sokat beszélgetnek egymással a szülők és a gyerekek.

A lányok nem állítják, hogy barátnők lennének, de egymástól sokat tanulnak. Judit „kitaposta az utat", így Andi és a 14 éves szakközepes Eszti már könnyebben eléri, hogy elengedjék például egy buliba. Olyan praktikákat is elsajátította, hogy ha például becsúszik egy rossz jegy, először anyának mondják el, aztán együtt „adagolják" apának.

– A legkisebbnek a legjobb lenni – mondják kórusban a nagyok. Az ovis Anna nem szól közbe: alszik. Forró a homloka. Talán egy vírus verte le a lábáról – tanakodnak. Aztán megszületik a döntés: orvoshoz kell vinni. Véget vetünk a beszélgetésnek. Husiéknál folytatódik a pörgés.

Vályifiak azonos útja


Ellentétet keresve jutottunk Újszegedre Kaizer Zsuzsa és Vály Attila, no meg négy fiuk otthonába. Épp leckét ír a 15 éves Bence és a 10 éves Balázs, a 12 esztendős Gergő pedig a gimis felvételire gyakorol anyanyelvi teszteket töltögetve. A két nagyobb srác, mint két tojás, annyira hasonlít egymásra. A harmadik az anyai ősök vonásait örökölte ugyan, de ugyanolyan pályán indul, mint bátyjai: a Karolina általános iskola után valószínűleg ő is a piaristáknál folytatja a tanulmányait.

Anyu kedvencei: négy fiú – Vály Balázs (balról), a rangidős Bence és a legifjabb Boldizsár, akit Gergő puszil. Fotó: Schmidt Andrea

– A konzervatív értékeket a legnagyobb igyekezettel próbálják meg átadni ezek az iskolák, miközben a közösségépítésre is nagy hangsúlyt fektetnek. Márpedig a közösség tükrében szembesülhet legjobban önmagával az ember. S az emberismeret vezet el az önismerethez. Az önismeret alapozza meg azt a pályát, amin járva az ember az ötévente rendezett osztálytalálkozókon is boldognak nevezheti magát. Vagyis tudatos az iskolaválasztás – jelenti ki a munkából hazatérő apa, s egyben jelzi: itt ki és milyen rendszer szerint hozza meg a döntéseket. A fiúk a kezükkel mutatják az apjuktól ellesett mozdulatot: először teljesíteni kell, például jó iskolai osztályzatokkal, aztán kérhetnek és kaphatnak – mondjuk egy jégdiszkós estét, vagy éppen egy biciklit.

Nagy az egyetértés az agrármérnökként, de sport- és túraszeretete alapján is vállalkozó Vály Attila és felesége, a tiszaszigeti háziorvos Kaizer Zsuzsanna között. Abban is, hogy családjuk működésének, de jólétének és harmóniájának alapja is saját szüleik támogatása: a gyerekfelügyelettől kezdve a vasaláson át a beépített bútorok készítéséig sokat segítenek a nagyik és a nagyapák.


A „kilobbizott" csecsemő


– Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy három nagy gyerek után vállaljon egy negyediket – néz csecsemőjére az anyuka. Szemmel látható: a nagyok is örülnek a kicsinek: hol az egyik bátyus, hol a másik dajkálja Boldizsárt, ad neki egy puszit. A hat hónapos csöppség mosollyal és kedves gőgicséléssel viszonozza a szeretetet.

Mi leszel, ha nagy leszel?

„A kémiát szeretem tanulni. Talán gyógyszerész leszek" – fogalmaz óvatosan a rangidős Vályi gyerek, Bence, aki a néptáncot sportnak is tekinti. „Hetven százalék, hogy nem Magyarországon, hanem külföldön dolgozom majd, talán pincérként. Harminc százalék, hogy a síkölcsönzést folytatom" – jelenti ki a pingpongozásban ügyes Gergő. „Szeretek öltönyt, szép ruhát fölvenni – árulja el a kajakozástól izmos Balázs. – Talán ügyvéd vagy rendőr leszek, ha nagy leszek." Mindezt hallva a hat hónapos Boldizsár csak mosolygott: előtte az élet!

– A három után sokkal nagyobb változást hoz a negyedik gyerek a család életében, mint a második után a harmadik – magyarázza Attila, aki elismeri: „lobbizni kellett nála", mire elfogadta, a felesége nagyon szeretne egy újabb bébit. – Csak példaként említem, hogy ha együtt utazunk, már nem elég egy autó, kis buszra lesz szükségünk. A családtagokra jutó figyelemszelet is osztódott. Arról nem is beszélve, hogy a három fiú iskolás kora óta remélhettük, hogy többet kirándulhatunk és gyarapodhatunk. Ettől függetlenül most, hogy megérkezett Boldizsár, mindannyian nagyon örülünk.

– Én egy báty mellett nőttem fel, Attila egyke, tehát nem gyerekkori élményünk a nagycsalád szépsége, hanem barátaink – többek között – a négy gyereket nevelő Vlocskóék életét találtuk mindketten mintaértékűnek – árulja el Zsuzsa. – Ott az a szép, hogy fiúk és lányok egymás mellett cseperednek, nálunk meg az, hogy csak fiúk között vagyok. Nem érzem magam „kisebbségben". Attilával mindent megbeszélünk: élvezzük egymás társaságát. Szeretünk együtt lenni a gyerekeinkkel. Így kerek a világ!

Olvasóink írták

  • 11. elekestimea 2008. január 27. 11:17
    „Sok ilyen család kellene,nekem most fog születni a második fiam ,és egyáltalán nem bánom,hogy fiú sőt,ha még egyre vállalkoznék jó lenne ha fiú lenne ő is.Milyen jó az olyan anyukának akit 3 vagy 4 férfi szeretget és kényeztet mert ugye így van ez, gondolom.Bár minden családtagom kislányt várt én nem és nem foglalkozom vele,hogy ki és mit akar.Jó látni a fiús anyukát milyen boldog.”
  • 10. családpárti 2008. január 27. 00:20
    „Csimre
    Mi kellene vezércikknek egy helyi újságban?
    Talán Tánczos Gábor, vagy Gyurcsány, vagy Horváth Ágnes, vagy Botka, vagy micsoda? Nekem meg ezekkel van tele a hócipőm.
    20 éve vagyok DM előfizető, néha nekem is kedvezhetnek...
    Olvasd el a többi hozzászólást, egyedül te vagy negatív (és savanyú,és elégedetlen, és családellenes...)
    Jó éccakát neked, család nélkül .”
  • 9. CsImre 2008. január 27. 00:06
    „Kedves családpárti!

    Mielőtt kifakadsz, próbáld meg értelmezni a szöveget, amit írtam, szerintem nem nehéz. Ha úgy akarnék írni, mint Te, azt mondanám, hogy te bizonyára nem jártál iskolába, de mivel nem akarok, talán csak nem figyeltél.

    Nem ilyen "témák" kellenének egy vezércikknek, mint egy macskát táncoltató hülyegyerek, egy megharapott postás (ld. korábban), egy piacolós nő, aki az exével hadokzik a gyerekéért (Tyütyüszék szappanoperája), vagy ilyen nagycsaládi cukiságok. Engem az ilyen nem érdekel, amúgy nem is érdekes, de ha mindenképp újságba akarják rakni, rakják a szabadidő-bulvár, vagy akrámyilyen rovatba a 20. oldalra (csak mondtam egy számot) és ott olvashatja, aki akarja. De hogy ez legyen a fő téma???

    Igaz, a közérdekű, sokakat érintő témák is csak abból állnak, hogy a DM leírja, hogy X helyen mi van, amit mindenki tud és lát, megkérdezik Joli nénit, Józsi bácsit, ők is alátámasztják, erről megy vezércikk, meg fél oldal az újságban. Ez siralmas.”
  • 8. családpárti 2008. január 26. 23:03
    „Csimre
    Te ne oivasd az ilyen cikket, nem neked szánták.
    Te olvasd a macskaszexet...
    Képzeld,rengeteg előfizetőt érdekelnek a példás családok.
    Te bizonyára csonka-családban nőttél fel, és magad is azok számát szaporítod. Így megértem sivár érzelemvilágodat.”
  • 7. CsImre 2008. január 26. 22:15
    „Ez pontosan az a népi bulvár, mint a macskás történet, csak valamivel pozitívabb a téma. Semmi lényeges dolog nincs a városban, csak hogy 2 családban mi van? Ez kell vezércikknek? :-S”
  • 6. Szasza 2008. január 26. 21:31
    „Nagyon gratulálok mindkét családnak! A Délmagyarnak - és magunknak - sok ilyen cikket kívánok! Ez legyen a követendő példa, ne a bulvár!”
  • 5. Dunken 2008. január 26. 12:24
    „Gratulálok a Délmagyarországnak! És persze a családoknak is. Remek perceket szereztek ezzel a cikkel. Ilyenek kellenek, így kellenek.”
  • 4. mandy 2008. január 26. 12:06
    „csodááááááás!!!!.) :) :) nagyon szép(* *,)”
  • 3. Rozi 2008. január 26. 09:34
    „Na végre egy normális, szép, a mai világbn is értéket adó családokról szóló írás! Gratulálok minden több gyerekes családnak, jó egészséget és sok boldogságot kívánok nekik!”
  • 2. családpárti 2008. január 26. 08:11
    „Gratulálok a két szép családnak. Ez az igazi érték.
    Kiegyensúlyozott gyerekek, boldog szülők. Erre van szüksége a társadalomnak, nem az önző, bűnös egyénekre.
    A Délmagyar minél gyakrabban írjon hasonló cikkeket.”
  • 1. suhym 2008. január 26. 07:53
    „Gratulálok!
    Végre egy üde színfolt:)) Egy, csak a szeretetről szóló cikk.))
    /Hála az égenk kimaradt belőle a sablon kérdés: Miből, mennyiből élnek.:))/”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pénzt hozhat a cégeknek az internetes honlap

Szeged - Alig találni ma már olyan céget, amelynek nincs még saját weboldala. Megkérdeztünk internetes portállal rendelkező felhasználókat, milyen előnyei vannak a világhálón való jelenlétnek. Tovább olvasom