Szeged - delmagyar.hu

Tegnap keretbe feszítették a jövő szombaton nyíló Munkácsy-kiállítás legnagyobb attrakcióját, a Golgota című festményt. Szentkirályi Miklós, a Magyar Restaurátorok Egyesületének elnöke és csapata tüntette el a képről a szállításkor keletkezett kisebb sérüléseket. Majd a Móra-múzeum történetének eddigi legnagyobb méretű, 712×460 centiméteres remekművén 12 szakember dolgozott.

Kifeszítették a 2,5 milliárdot érő Golgotát a Móra-múzeumban. Fotó: Schimdt Adnrea (galéria)

Tűzön-vízen Szentkirályi Miklós, a szegedi Munkácsy-kiállítás restaurátorcsapatának vezetője elmondta: rendkívül érzékeny a Golgota, hiszen ekkora kép csak tekercsben szállítható, és minden feltekeréskor sérül. 1907-ben leégett a tulajdonos Wanamaker rezidenciája – a képet úgy menekítették, hogy kivágták a keretéből, és kihúzták a házból. A Golgota nagyon súlyosan megsérült. Rendbe tették, de ugyanilyen nagyságrendű kár keletkezett rajta húsz évvel ezelőtt is, amikor a kép hazatért. A három hónapos hajóút alatt beázott, szétpenészedett a festmény. Másfél év konzerválással telt, a helyreállításra egy év ment el. A Golgota bal széle nagyon megsérült, szétvált a kép és a korábbi javításhoz használt vászon. A 2,5 milliárd forint biztosítási értékű kép a napokban kétéves turné, a Magyar Nemzeti Galéria és Bécs után érkezett meg Szegedre.

– Munkácsy Mihály már híres festő volt, amikor elkezdett foglalkozni a Golgota témájával. A Siralomház című képéért megkapta 1869-ben a Párizsi Szalon aranyérmét, 1878-ban pedig a Párizsi Világkiállítás Aranyérmét. Élet- és tájképeket festett, és mint minden jó alkotó, a továbblépésen gondolkodott. Így jutott el a vallásos tematikához és a Krisztus-trilógiához – mondta a Golgota születéséről a szegedi kiállítás kurátora, Bakó Zsuzsanna, a Magyar Nemzeti Galéria munkatársa. – Időrendben a Golgota a trilógia második darabja. Akkoriban meggyengült az egyház szerepe, és a teológusok átértelmezték Krisztus szerepét: nem a dicsfényben megjelenő isteni lényként, hanem megalázott, szenvedő emberként jelenítették meg. János Evangéliumának 18-as és 19-es fejezete volt az alapja a képeknek. Az első, a Krisztus Pilátus előtt 1881-ben készült el, másodikként a Golgota 1884-ben. Utóbbi nagyon mélyen érintette a festőt, nagyon meg akarta festeni. A szenvedéstörténet szerinti második darabot, az Ecce homót csak sok évvel később, 1896-ban fejezte be. Amikor ugyanis az első két képet Pesten bemutatta, úgy volt, hogy megveszi a magyar állam, de nem tette. Erre a művész megsértődött, a két alkotást odaadta egy műkereskedőnek, hogy utaztassa.

Soha nem kerültek állami tulajdonba a képek. 1886-ban Amerikában John Wanamaker műkereskedő vette meg, és elegáns philadelphiai áruházában állította ki őket. 1988-ban bocsátotta árverésre a műveket a Sotheby’s aukciósház; útjuk kettévált, az egyik egy New York-i, a másik egy kanadai műkereskedőhöz került. A Krisztus Pilátus előtt most az Art Gallery of Hamilton, a Golgota Pákh Imre műgyűjtő tulajdona. Megvásárlás után mindketten a magyar államnak adták letétbe a képeket. 1995. augusztus 24-én került megint egymás mellé a két alkotás Debrecenben, ahol a trilógia harmadik darabja is látható. Az Ecce homo a Déri-múzeumé, Déri Frigyes gyűjteményéből került köztulajdonba.