Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Kilencven éve halt meg Tömörkény István

Kilencven éve hunyt el Tömörkény István író, régész és etnográfus, a Szeged környéki népélet írója, a magyar naturalista irodalom kiemelkedő alakja, a szegedi múzeum és könyvtár egykori igazgatója.
"Azzal a zavaros ténnyel kezdődik ez az egész élet, hogy még sohasem voltam abban a városban, amelyben - a keresztlevél szerint - születtem" - írta egy 1913-ban kelt önéletrajzában. Eredetileg Steingassner Istvánnak hívták, osztrák származású édesapja 1866-ban a ceglédi vasúti vendéglőt üzemeltette, amikor december 21-én fia megszületett. A nagy hó miatt keresztelni sem vitték be Ceglédre,s később sem látogatott el oda soha.

Élete jórészt Szegedhez kötődött: iskoláit az itteni piaristáknál kezdte, majd 1877 és 1880 között a makói református gimnáziumban tanult. Szegeden volt patikus-gyakornok, az oklevél megszerzése után Szegeden és Kisteleken dolgozott gyógyszerészként. Ekkortájt már írással is foglalatoskodott, első, s-r i-n aláírású tárcáját 1884 novemberében közölte a Szegedi Híradó. Egy, a főnökével kirobbant gyógyírkészítési vitát követően hátat fordított a patikusságnak, s 1886-ban a Híradó belső munkatársa lett. Kezdetben rendőrbírói és közigazgatási tudósításokat írt, hamarosan tárcái és elbeszélései is megjelenhettek. Hivatalosan 1895-től használta a Tömörkény István nevet.

1888-ban közlegényként besorozták, Boszniában, Bécsben, majd az utolsó évben Szegeden szolgált. Leszerelése után, 1891 nyarától az ellenzéki Szegedi Napló munkatársa lett, emellett szerkesztette a Hüvelyk Matyi című élclapmellékletet is, ahol saját humoros karcolatait, tréfáit is közölte, leggyakrabban Hóeke Menyhért aláírással. Első novelláskötete 1893-ban jelent meg Szegedi parasztok és egyéb urak címmel, s írásaira hamarosan a pesti lapok is felfigyeltek. Ettől kezdve szinte állandó szerzője lett a Pesti Naplónak és a Pesti Hírlapnak is.

1894-ben elvette a híres szegedi vendéglős, Kiss Palcsi Emma nevű leányát, boldog és kiegyensúlyozott házasságukból egy lány és egy fiú született. 1899-ben nem ő lett a Szegedi Napló felelős szerkesztője, csalódottságában a Somogyi-könyvtár és Városi Múzeum segédkönyvtárosi állását pályázta meg, s el is nyerte azt.

Az új állás új feladatot, új érdeklődési területet is jelentett számára, főnökével részt vett a Szeged környéki régészeti ásatásokban és a szegedi népélet relikviáinak összegyűjtésében. Néprajzi és régészeti tárgyú cikkeket jelentetett meg, gyűjtötte a tájszavakat, barátja és munkatársa, Móra Ferenc segítségével egyedülálló gyűjteménnyé fejlesztette a múzeum tárgyi néprajzi és régészeti anyagát.

Sorra jelentek meg novelláskötetei (Vízenjárók és kétkezi munkások, Gerendás szobákból, Förgeteg János mint közerő és egyéb elbeszélések, Napos tájak, Homokos világ, Egyszerű emberek). Mórával felváltva ő írta a Szegedi Napló vezércikkeit, Margit címmel regényt is írt, színművekkel is kísérletezett, amelyek közül a Barlanglakókat leközölte az Új Idők, s Pesten, a Nemzeti Színházban nagy sikerrel be is mutatták.

1904-ben a könyvtár és múzeum igazgatója lett, s haláláig az is maradt. Hivatali teendői mellett a közéletben is kedvvel vállalt szerepet, tagja volt a Dugonics Társaságnak és a Petőfi Társaságnak is, elnökölt a Szegedi írók és Hírlapírók Körében, egyik vezetője volt a Vidéki Hírlapírók Országos Szövetségének is. Tüdőgyulladás okozta halálát 1917. április 24-én.

A Szeged környéki népélet kiváló ismerője, sajátos, egyéni hangú ábrázolója volt. Hősei az alföldi szegényparasztok, kubikosok, tiszai hajósok, halászok, egyéni tragédiáiknak, ritka örömeiknek volt értő hangú krónikása. A kritika a naturalizmus irányzatához közelállónak mondja, önmagukban zárt, kerek egészet alkotó novelláiban látszólagos szenvtelenséggel, a lényegre szorítkozó szűkszavúsággal, ám érzékelhető részvéttel mesélte el hősei történeteit.

(MTI-Panoráma - Sarudi Ágnes)
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mitől félnek a bátor emberek?

Fegyveres rablókat fog el a nevét nem vállaló rendőr, de a fogorvostól retteg. Csorba József… Tovább olvasom