Délmagyar logó

2017. 09. 22. péntek - Móric 11°C | 17°C Még több cikk.

Kitüntetések a forradalom ünnepén

Magas állami kitüntetéseket és szakmai díjakat vehettek át a nemzeti ünnep alkalmából kiváló szegedi tudósok, egyetemi oktatók és Vajda Júlia énekművész. Széchenyi-díjban részesült Dobozy Attila akadémikus, bőrgyógyász orvos és Gallé László biológus, ökológus egyetemi tanár.
A nemzeti ünnep alkalmából a miniszterelnök előterjesztésére az államelnöktől vehette át tegnap a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (polgári tagozata) kitüntetést Gécseg Ferenc akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem Számítástudományi Tanszék tudományos tanácsadója, egyetemi tanár. A szegedi professzor az automataelmélet és az univerzális algebra terén végzett, nemzetközileg is elismert kutatásaiért, oktatói, szakmai-közéleti tevékenysége elismeréseként kapta a magas kitüntetést.

Gécseg Ferenc a keszthelyi gimnáziumból 1957-ben jött a szegedi egyetemre, matematika szakra, a diploma megszerzése után a Bolyai Intézetben kezdett kutatni és oktatni. Egy korábbi interjújában azt mondta, azonnal, az első pillanatban megszerette a várost, amelynek azóta megbecsült polgára. 1993-ig vezette az egyetem számítástudományi tanszékét, 1987-ben lett akadémikus. Hobbikertész, dorozsmai „birtokán" méheket is tart, amelyeknek hol az értelmessége, hol a butasága tölti el ámulattal, amint a röpnyíláson át figyeli az életüket – a matematikai tanulmányok írásának szüneteiben.

Az oktatási és kulturális minisztertől vehette át szerdán a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést Mezősi Gábor, a földrajztudomány doktora, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára. Ugyanezt a kitüntetést kapta Molnár Árpád, a kémiai tudomány doktora, az SZTE tanszékvezető egyetemi tanára, aki külföldön tartózkodik, ezért később veszi át tisztikeresztjét.

Két szegedi tudós kapott Széchenyi-díjat

Az experimentális dermatológia, ezen belül a dermatoimmunológia területén elért eredményeiért, a felsőoktatásban végzett vezetői, oktatói tevékenységéért, iskolateremtő munkásságáért Széchenyi-díjat vehetett át az ünnepen Dobozy Attila akadémikus, bőrgyógyász orvos.

A szegedi egyetem professzora 17 évig vezette a Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinikát, közben volt rektor, rektorhelyettes, az integrált egyetemen pedig az orvoscentrum elnöke. – Azt gondolom magamról, hogy világéletemben két lábbal álltam a földön. Ennek szellemében azért vállaltam el – mindig tudatosan – vezetői feladatokat, mert valamit meg akartam csinálni. Az egyetemnek olyan volt a működési mechanizmusa, hogy új dolgokat, változtatásokat a főnöki székből lehetett kezdeményezni – indokolta a professzor, hogy kutatói és oktatói munkája mellett miért vállalta a vezetői feladatokat is. A szegedi születésű Dobozy Attila így vallott a városhoz való kötődéséről: – Ebben a városban él az öcsém, itt nyugszanak a szüleim. Feleségem régi szegedi családból származik, itt élnek a barátaink. Néhányszor kaptam fölkérést, de mindig képtelennek éreztem a gondolatot: elmenni Szegedről.

Széchenyi-díjat kapott Gallé László biológus, ökológus, a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi Kar Ökológiai Tanszék egyetemi tanára is. A közösségszerveződés mechanizmusaira vonatkozó vizsgálataiért, a tájökológiában, a társas rovarok ökológiája tanulmányozásában nemzetközileg is elismert tudományos munkásságáért, oktatói és tudományszervezői tevékenységéért vehette át a kitüntetést.

Gallé László professzor 16 évig volt az ökológia tanszék vezetője – 36 éve dolgozik az egyetemen. Rendkívül jelentős eredményeket ért el a Tisza-kutatásban, ő kezdeményezte a Kiskunság élővilágának kutatásáról szóló Bugac-projektet, és ő is irányította három évtizeden át. Területileg a Lappföldtől Közép-Ázsián át Dél-Törökországig ívelő kutatásokat folytat a hangyák és más társas rovarok kutatásában.
– Kutatásaink az emberiségnek elsősorban hosszú távon hoznak hasznot, de mindenképpen nélkülözhetetlenek környezetünk élővilága működési törvényszerűségeinek megértéséhez. Hiszen ezek ismerete nélkül nem lehet gazdasági hasznot sem elérni – mondja a professzor.

Liszt-díjas Vajda Júlia énekművész

A nemzeti ünnep alkalmából Liszt-díjjal tüntették ki Vajda Júliát, a Szegedi Nemzeti Színház énekművészét.

– Nagy meglepetéssel fogadtam a díjat, mert az utóbbi években, évtizedekben nem kényeztettek el bennünket elismerésekkel. Már az előttünk járó generáció sem kapta meg azokat a szakmai díjakat, amelyeket annak idején, a Vaszy-korszak vezető énekesei még elnyerhettek – fogalmazott tegnap Vajda Júlia, aki a szerdai díjátadás után rohant haza, hiszen este már Leonora szerepét énekelte A trubadúr nagyszínházi előadásán. A végén, a tapsrendnél Gyüdi Sándor karmester virágcsokorral köszöntötte, és a közönséggel is megosztotta az örömhírt.

Sokoldalú művész

A szegedi színház szopránjának pályája nem szokványosan indult: a tanárképző főiskola magyar–ének szakának elvégzése után a teátrum énekkarába kapott szerződést, majd operett- és musicalfőszerepekben aratott sikerei után bízták rá az első nagyobb operai feladatokat. Sokoldalú művész, a Koldusopera Peacocknéját éppúgy eljátszotta, mint Cso-cso-szán, Micaela, Gilda, Aida vagy Traviata szerepét.

– Jó lenne, ha a vidéken alkotó művészeket is mind gyakrabban észrevennék. Az utóbbi években többször is énekeltem az Operaházban, de remélem, nem ezért kaptam a díjat, hanem azért, mert évtizedek óta kitartok Szegeden, és itt igyekszem a legmagasabb színvonalon dolgozni. Március 15-én pihenünk, de utána gőzerővel folytatódik a munka, készülünk A windsori víg nők bemutatójára. Fluthné szerepét még nem énekeltem. A közönség biztosan szeretni fogja majd az előadást, mert Nicolai darabja igazi szórakoztató, csilingelő, mozgalmas muzsikájú, kedves vígopera.

Vajda Júlia pályája során szinte minden szerepet elénekelt, amit szeretett volna. Gregor József a Kalmár Magdát követő generáció legjobb Norinájának, Adinájának nevezte. De nemcsak vígoperákban, hanem nagy drámai szerepekben, például Tatjánaként, Aidaként, Pillangókisasszonyként is sikert aratott. Szívesen kipróbálja magát más műfajokban is, nemrégiben például A kaktusz virágában bárénekesként lépett fel.

– Olyan sokat, sokfélét énekeltem, hogy szerepálmom nem nagyon maradt. Talán csak az Anna Bolena. Néhány éve szó volt róla, hogy bemutatjuk, de aztán elmaradt. Így azt magamnak szoktam elénekelni.

H.Zs.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Békésen zajlott le a díszünnepség a szegedi Klauzál téren

A megszokottnál kevesebb ünneplő jelenlétében, de békésen zajlott le a szegedi március 15-iki… Tovább olvasom