Délmagyar logó

2018. 10. 18. csütörtök - Lukács 10°C | 23°C Még több cikk.

Klasszikus és modern puskázási módszerek

A puskázás művészetét egyes diákok felsőfokon űzik, mások etikátlannak tartják. A technika fejlődésével a klasszikus módszerek mellett megjelennek a modern eszközök is. Sokan azonban még mindig a jól bevált papírcetlire esküdnek.
Mit tehet a diák, ha sürgeti az idő, mert csak néhány nap áll rendelkezésére a vizsgáig, s úgy érzi, a végeláthatatlan jegyzettengeren képtelen átrágni magát? A legtöbben – nem foglalkozva azzal, hogy etikus vagy sem – a puskázást választják.

A klasszikus módszerek, mint például a tenyérbe firkált jegyzetek, vagy a harmonikaszerűen hajtogatott papírcetlik mellett – a technika fejlődésével – megjelentek a modern segédeszközök is, így például a headsett (fejhallgató), illetve az mp3 lejátszó.

– A puskázásnak egyetlen alapszabálya: csak pofátlanul lehet csinálni. Akin egy kicsit is látszik a bizonytalanság, rögtön lebukik – osztja meg velünk tapasztalatát egy szegedi joghallgató. – Sok vizsgára olyan hatalmas mennyiségű anyagot kell megtanulni, amelynek a befogadására az emberi agy szinte képtelen. Ilyenkor az, aki diplomát szeretne, rákényszerül a puskázásra – állítja a diák. Elárulja, a headsettes (fejhallgatós) megoldást néhány vizsgán már ő is próbára tette – sikerrel.
A hagyományőrzők, és azok, akik tartanak a technika ördögétől, a jól bevált megoldást választják: papírcetlire, apró betűvel írják a jegyzet részleteit, olykor az egész tételt.

– Puskázáskor mi nők előnyben vagyunk, hiszen például a hajunkkal takargathatjuk az eltitkolni kívánt segédeszközöket, vagy akár a szoknya alá, a harisnyánkba is rejthetjük a segítséget – mondja Ágota. A főiskolás lány szinte már az összes módszert kipróbálta. – Padra firkálás, harmonikaszerűen hajtogatott cetli, ami elfér a tenyérben, radírra írt évszámok, az előttem ülő hátára ragasztott cetli és a kifejezetten e célra kifejlesztett puskatoll – sorolja a lehetőségeket a cseppet sem szívbajos diák.

Akadnak azonban olyanok is, akiket a puskázás gondolatától is kiráz a hideg, és „soha nem csapnák be önmagukat ilyen módon". – Amit egyszer megtanultam, soha senki nem veheti el tőlem. Nem beszélve arról, hogy annyi idő alatt, amíg megírnám a papírokat, meg is tanulhatom az anyagot – vallja Pál Emma történelem szakos egyetemista, aki szerint a puskázás lelkiismereti kérdés.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nem cserélnék műfűre a SZOTE-pálya salakját

Szeged - Manapság alig találni salakborítású focipályát Szegeden, pedig néhány évtizede több is… Tovább olvasom