Délmagyar logó

2017. 04. 25. kedd - Márk 6°C | 20°C Még több cikk.

Kovács, luxushintóval

Régi mesterségek nyomába eredtünk, és arra kerestük a választ, vajon mennyire lehet megélni belőlük. Érdeklődnek irántuk a fiatalok, netán halálra ítélt szakmákkal állunk szemben?
Szécsi István szabadidejében díszhintókat is készít. Fotó: Schmidt Andrea
– Ma már kevesen akarnak fizikai munkát végezni. Pedig ha nem ütik, bizony nem nyúlik a vas – magyarázza Szécsi István domaszéki kovács utalva arra: alig van érdeklődés mestersége iránt. A több mint harminc éve a szakmában levő mester valaha szakoktatással is foglalkozott: utolsó tanítványát, saját fiát, három éve tanította ki. Azóta nem jelentkezett nála újabb inas.

– Mindenki csokornyakkendős menedzser szeretne lenni, kovácstanoncnak senki nem jelentkezik – beszél tapasztalatairól. Az országban lópatkolást középiskolai szinten Mezőhegyesen és Szőcsénypusztán, felnőttképzésben pedig a Nemzeti Lovardában oktatnak. – Elidegenedtek a fiatalok a munkától. Amikor a mezőhegyesiek műhelylátogatásra jöttek, a többség ahelyett, hogy tanult volna, inkább az udvar hátsó felében cigarettázott – mondta.

Hogy mi a titka egy jó kovácsnak? – Nálunk nincs update diéta. Mivel a vas nagyon gyorsan elhűl, hatalmas erőre és gyorsaságra van szükség – válaszolt Szécsi István, aki egyszerű patkolókovácsként kezdte pályafutását. Most saját műhelyében húsz fő dolgozik a keze alá, bizonyítva, hogy a kovácsolásból jól meg lehet élni. Persze mesterségét sem hagyta érintetlenül a technika fejlődése: amíg harminc éve még 1600 patkót, mára ennek már csak töredékét veri fel egy esztendőben.
Műhelyében ezért főleg különféle rugókat gyártanak, de dolgoznak az autóiparnak és a mezőgazdaságnak is. A lómentes napokon pedig – eredeti foglalkozásukat szem előtt tartva – dísz- és luxushintókat készítenek.


Ékszer, lószőrből

A második világháború után teljesen feledésbe merült mesterséget – néprajzkutatók szerint pásztorkodó őseink készítettek először ékszert lószőrből valamikor a 12–13. század környékén – az 1970-es években egy nagykátai villanyszerelő, Bodrogi Sándor élesztette fel csipkerózsika álmából. Manapság lószőrből – alapanyagként a hátas farkszőre szolgál – elsősorban nyakéket, karkötőt, karperecet, fülbevalót, gyűrűt készítenek. A Csongrád Megyei Közművelődési központból szerzett adatok szerint a megyében ketten, az országban körülbelül tízen foglalkoznak ezzel az ősi mesterséggel. 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Felesküdött a szegedi képviselő-testület

Botka László polgármester és a szegedi képviselő-testület tagjai tegnap letették a hivatali esküt.… Tovább olvasom