Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Kovács Róbert megválogatja, mit tetovál

Szeged - Az álmát éli a 28 éves Kovács Róbert. A tetoválóművész grafikáit és tusrajzait kiállításokról is ismerhetik a szegediek. Manapság már nem sűrűn nyúl más eszközhöz, mint a tetoválógéphez. Megválogatja, milyen munkákat vállal el, az összetettebb művészi témákat szereti.
Névjegy

Név: Kovács Róbert
Született: Szeged, 1986. szeptember 11.
Iskola: Tömörkény István gimnázium, grafikus szak

– Nyolc éve dolgozik tetoválóként, de már előtte is jórészt a rajztudásából élt. Mikor derült ki, hogy tehetséges?

– Már gyerekkoromban is a rajz volt a mindenem. Az édesanyám mesélte, hogy hamarabb kezdtem el rajzolni, mint beszélni. Ha egy ceruzát adtak a kezembe, órákra le tudtam foglalni magam azzal, hogy csendben rajzoltam. Ez mindig is valami belső késztetés lehetett nálam. A Tömörkény István gimnáziumba jártam grafikus szakra. Ott is csak a rajz érdekelt. Tanulás közben is gyakran elkezdtem firkálgatni, ami sokkal jobban lekötött, mint a tananyag. Nem voltam jó tanuló. Lázadó voltam, a rajz állt mindenekfelett. A suli után rögtön elkezdtem dolgozni, díszletfestő voltam a színháznál. Később többféle munkát elvállaltam, sokat dolgoztam. Voltam bolti eladó, parkettás, alkalmazott egy reklámgrafikai cégnél, illusztráltam könyveket, folyóiratokat és versesköteteket. De közben folyamatosan rajzoltam a saját képeimet, a kiállításaimon rendre elkelt egy-két alkotásom. Mindig próbáltam valahogy megélni.

Kovács Róbert megválogatja, mit tetovál. Fotó: Schmidt Andrea (Galéria)

– Milyen képeket készített?
– Főként absztrakt, vázlatos tusrajzaim voltak. Érzések, portrék. Mindig fontosnak tartottam, hogy képezzem magam, és érdekelt a művészet. Sokszor elemeztem a számomra inspiráló emberek munkáját, hogy elleshessek tőlük dolgokat, amiket aztán be tudtam építeni a saját művészetembe. Hatott rám például Zdzislaw Beksinski, H. R. Giger, Vania Zouravliov, Chet Zar, vagy a magyarok közül Zichy Mihály, Mednyánszky László és Kass János, hogy csak párat említsek. A klasszikusoktól a modernekig sok mindenkit fel tudnék itt sorolni. Mára ez a lista kiegészült néhány profi tetoválóművésszel. 2003-tól 2009-ig évente voltak kiállításaim, többek között a szegedi Grand Caféban, a Reök-palotában és a TIK-ben, a BTK épületében, de győri kávézókban is kiállították a képeimet.

– A grafikáktól és tusrajzoktól hogyan jutott el a tetoválásig?
– Elkísértem egyszer egy barátom tetováltatni. Megtetszett a stúdió légköre, és maga a szertartás. Megnézték a képeimet és felajánlották, hogy kipróbálhatnám magam. A stúdióban megüresedett egy hely, mert aki ott dogozott, külföldre költözött. Két választásuk volt: vagy keresnek valakit, aki már tetovál, de nehéz megbízható embert találni, olyat, aki jól dolgozik, és hajlandó stúdiót váltani. A másik lehetőség pedig az volt, hogy betanítanak valakit, végül betanítottak engem. Bíró Hubert volt a mesterem, négy évig dolgoztam nála. Az első tetoválás, amit csináltam, nagy kihívás volt: vádlira készült, egy színes, nonfiguratív, indás tetoválás. Eleinte barátokat tetováltam, ők ismertek, bíztak bennem, és persze végig felügyelet mellett voltam, hogy ha esetleg hibát vétek, akkor a mesterem közbe tudjon avatkozni, kivegye a kezemből a tetoválógépet és kijavítsa a hibát. Sokat köszönhetek még Kiss Csabának és az erdélyi Silló Ernőnek, és sokat segített a szegedi Laczkó Balázs is. Miután 2010-ben kiváltam, saját vállalkozásba kezdtem az unokatesómmal, az két évig működött. 2012 novembere óta egyedül csinálom az üzletemet, a Tattoos by Robert stúdiót a Bem utcában.

Robi inkább összetettebb művészi témákat szeret tetoválni. Fotók: Schmidt Andrea
Robi inkább összetettebb művészi témákat szeret tetoválni. Fotók: Schmidt Andrea

– Abbamaradt a rajzolás a munka mellett, vagy azért jut idő arra is?
– Sokat vagyok az üzletben. A tetoválás mellett még ott vannak a tervezések, az előkészületek, sok estém azzal telik, hogy letisztázzuk a következő napi munkát vagy egy következő nagyobb projektet. Igazából ezek után már csak akkor ülök neki rajzolni, amikor nagy késztetést érzek, hogy azonnal ki kell rajzolni magamból valamit. De már nem sűrűn nyúlok más eszközhöz, mint a tetoválógéphez. És amikor nagy ritkán rajzolok, látni, hogy teljesen más a rajzstílusom, mint amilyen korábban volt. A tus háttérbe szorult, inkább grafit- és pasztellképeket készítek. A téma is más, szürrealista női, férfiportrékat rajzolok ornamentikákkal díszítve. Ezt valószínűleg a tetoválásból viszem át a rajzaimba.

– Mondta, hogy több kollégája külföldön dolgozik. Nem gondolt még a költözésre?
– Vendégtetoválóként dolgoztam Svájcban, de azok csak időszakos munkák voltak. Egyelőre nem tervezem, hogy más országba költözzek, mert most minden megvan itthon, ami kell. Amíg jól érzem magam, addig biztos, hogy maradok. Tervezem, hogy majd idővel kibővítsem a stúdiót, illetve más vállalkozást is indítsak, mert szeretnék több lábon állni. És mint egész életemben, szeretnék tanulni, fejlődni, hogy még jobban dolgozzak. Folyton fejlesztem, képzem magam, soha nem tudok hátradőlni, hogy „tökéleteset alkottam". Jártam külföldi tetoválófesztiválokon Amszterdamban, Luganóban és a franciaországi Besançonban. Az utóbbin 2013-ban díjat is nyertem, harmadik lettem egy női portréval a fekete-fehér kategóriában. Sosem motivált a versengés, nagyon meglepett a díj. Jólesett, pozitív visszaigazolásnak éreztem, hogy egy nemzetközi fesztiválon profi tetoválók elismerik a munkámat. Ezeken a fesztiválokon több szakmabelivel összebarátkoztam, olyanokkal is, akikre felnézek. Ilyen például Robert Hernandez, akivel például szeretnék a közeljövőben tetováltatni. Mellette például még Victor Portugal, Jeff Gogué és Josh Duffy tetoválók munkái inspirálnak.

– Mi volt az első tetoválása?
– A gerincemen készült, a mai napig befejezetlen, csak egy halvány kontúr, de idővel az egész hátamat be szeretném tetováltatni. Egyébként rajtam semmi nincs kész, minden motívum folyamatban van...

– Akkor mondhatjuk, hogy a saját bőrén megtapasztalva... Mennyire szól bele a vendégei tetoválásaiba?
– Ha valaki egy érzést vagy egy elvont fogalmat szeretne megjeleníteni, abban szívesen segítek, bele tudom vinni a fantáziámat, a művészetet. Ha rám bízzák, szívesen megtervezem a képet, amin aztán lehet alakítgatni, ha a vendég szeretné. Egy portré más, ott néhány jó minőségű kép kell, ami alapján megrajzolom az arcot. De nem vállalok el mindent. Kínai jeleket, nonfiguratív vagy törzsi tetoválásokat nem csinálok. Szerencsére már vagyok abban a helyzetben, hogy megválogathatom a munkáimat. A félreértés elkerülése végett: ha valakinek ez tetszik, biztos talál olyan tetoválót, aki megcsinálja, de én inkább az összetettebb művészi témákat szeretem.

Fotó: Schmidt Andrea
Fotó: Schmidt Andrea

– Mi volt a legextrémebb munkája?
– Egyszer egy régi vendégem felkeresett azzal, hogy új tetkót szeretne. Mutatott egy képet: a tévéből lefotózta egy felnőttfilm egy jelenetét, azt szerette volna a vádlijára. Elkészítettem a tetoválást, ami olyan realisztikus lett, mint egy fénykép. Nagyon tetszett neki, de pár héttel később visszajött, hogy gáz van, mert amikor viszi a gyereket az oviba, kellemetlen, hogy ennyire élethű a kép. Akkor egy kicsit „bemozaikoztuk". Néhány hét múlva visszajött, hogy még mindig nem jó, ekkor tettünk a kényes részére egy „censored" feliratot...

– Mit szóltak a szülei, amikor belevágott mindebbe?
– Sajnos úgy alakult, hogy amikor belekezdtem ebbe a szakmába, édesapámmal már nem tartottuk a kapcsolatot, így nem is számoltam be neki az életemről. Ő már sajnos nem él, de remélem, hogy fentről néz és örül, hogy szembenéztem a kilátástalan, lázadó múltammal, és nem kallódtam el a világban. Édesanyám nagyon büszke rám. Leginkább arra, hogy a magam ura vagyok, mert gyermekként mindig azt hallottam tőle, hogy ha egyszer elérem, hogy nem lesz főnököm, az már nagyon jó, de ha ráadásul még azt is csinálom, amit szeretek, ami a hobbim, annál jobb nincs. Most ezt csinálom. Élem az álmom.

– Mivel kapcsolódik ki? Emellett jut idő más hobbikra is?
– Szeretek dobolni kézi ütős hangszereken. Szeretem a sci-fi és fantasyfilmeket, képregényeket gyűjtök, és a megbecsült barátaimmal töltöm a szabadidőm. Közeli terv, hogy szeretném bejárni Európát vonattal és autóval, mindegy mivel, csak nem repülővel, mert a repüléstől félek...

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Új tagokat toboroz a Greenpeace szegedi szervezete

Információs napot tart a szegedi Greenpeace csoportja október 27-én délután fél öttől az SZTE-TTIK… Tovább olvasom