Délmagyar logó

2017. 08. 22. kedd - Menyhért, Mirjam 14°C | 24°C Még több cikk.

Kozma Péter Amerikából jött operettet rendezni

Szeged - A San Diegóban élő operarendező, Kozma Péter A víg özveggyel debütál a Dóm téren.

– Fuvolázni, majd vezényelni is tanultam, a Zeneakadémia ének szakán pedig baritonként diplomáztam. Osztálytársaim inspirálására hat éven át nyaranta operát játszottunk a Gödöllői Művelődési Központban. Kiderült, hogy a rendezés vonz, és ki is próbálhattam magam az osztálytársaimon: Herczenik Anna, Gál Gabriella, Vojtkó Ágnes és tiszteletbeli tagként Sólyom-Nagy Máté énekelte a főszerepeket ezekben a produkciókban – meséli A víg özvegy rendezője. A San Diegóban élő Kozma Péter már gyerekkorában beleszeretett a szabadtéribe. A nyarakat szegedi rokonainál töltötte a Somogyi utcában; mindig nagyon várták a Dóm téri előadásokat, édesapja is sokat mesélt neki statisztaként szerzett élményeiről.

Kozma Péter. Fotó: Frank Yvette
Kozma Péter. Fotó: Frank Yvette

– A Zeneakadémia után egy évig az Operaházban dolgoztam rendezőasszisztensként. Mivel itthon nem volt operarendezés szak, ösztöndíjasként az Egyesült Államokba, Austinba mentem tanulni, nyaranta a Wolf Trap Operánál dolgoztam. Miután végeztem, leszerződtem a Minnesota Operához Minneapolisba, ahol egy nagyon intenzív évet töltöttem el. Onnan a columbusi egyetemre kerültem: nagy meglepetésemre mint az operatanszék vezetője. Az ott eltöltött négy év alatt főleg az operaszak előadásait rendeztem, mellette vendégrendezőként dolgoztam különböző operaházaknál, elsősorban Kaliforniában, San Joséban – mondja Kozma Péter, aki szerint sok előnye van, hogy énekesként lett operarendező. Jobban érti az énekeseket, más szemmel nézi a próbafolyamatot.

– A víg özvegyben, mint minden olyan remekműben, amely kiállta az idő próbáját, több van egyszerű vigalomnál. Az emberek szeretnek jól szórakozni, de azt is szeretik, ha mindannak, amit a színpadon látnak, köze van ahhoz is, amit ők is megélnek. Sohasem értettem egyet azzal: a nézők azért járnak színházba, hogy elfelejtsék a hétköznapokat. Szerintem inkább azért, hogy lássák, mások hogyan élik meg azokat az élethelyzeteket, amelyeket ők is megélnek. Egyik kollégám találó szellemességgel úgy fogalmazta ezt meg: szeretünk kukkolni. Ha eközben tudunk nevetni vagy akár sírni is, az még jobb. Ezt már Shakespeare is tudta.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Deszken megint van kommunális adó: kénytelenek új terheket kivetni a települések

Július 1-je óta már a gazdag községnek számító Deszken is fizetnek kommunális adót a magánszemélyek. Tovább olvasom