Délmagyar logó

2017. 06. 27. kedd - László 17°C | 33°C Még több cikk.

Kumbor Tibor: ''Két betű és négy szám voltam''

Kedden helyezték szabadlábra Kumbor Tibort, a Csongrád megyei volt sztárzsarut. A nyugdíjas rendőrtiszt még a kényesnek mondható kérdések elől sem tért ki. Huszonnégy órával a szabadulása után azt mondta, ezt a négy évet senki sem tudja visszaadni neki.
– Azt állították önről, hogy átállt a túloldalra.
– Ki mondta? Dehogy álltam! Egész életemben rendőr voltam, és az is maradok.

– Lenne kedve visszatérni és újra nyomozni?

– A válaszom ugyanaz, mint az előbb: a rendőri munka az életem.

– Nem fordult meg a fejében, hogy a mostanában érezhető rendőrellenes hangulat miatt hoz a bíróság az ön számára kedvezőtlen döntést?
– Dehogynem! Tartottam ettől egy kicsit. De a Pest Megyei Bíróságon a másodfokon ítélkező háromtagú, Lőrinczy Ildikó bíró büntetőtanácsa függetleníteni tudta magát a külső körülményektől, csak az ügyre koncentrálva korrekt végzést hozott.

– Persze, hiszen most a bíróság kedvezett önnek.
– Nem azért! Már korábban, még a kecskeméti börtönben a lapjuknak adott interjúban elmondtam, és az eljárás során is végig hangsúlyoztam, de ha akarja, megismétlem: nem követtem el azokat a bűncselekményeket, amikkel vádoltak, és bizonyítékok sincsenek ellenem. A tanács nem véletlenül tartotta megalapozatlannak az első fokú ítéletet. Titkon végig reménykedtem, valaki csak észreveszi, hogy még a vádiratban és az ítéletben tényként leírtak sem felelnek meg a valóságnak.

– Ehhez képest négy évet ült, gyakorlatilag maffiajellegű bűncselekmények miatt ítélték el hat évre, most házi őrizetben van, azaz hivatalosan nem ártatlan.

– De a Pest Megyei Bíróság kimondta, hogy az ítélet megalapozatlan, amivel persze mélységesen egyetértettem.

– A rácsok mögött mindenki ártatlannak mondja magát?
– A többség igen, de vannak kivételek.

– A börtönben szó esik például az erőszakoskodó, a túszejtés helyszínéről majd félmilliót ellopó, az emberrabló, a korrupt rendőrökről?
– Természetesen! Jöttek oda hozzám, és mondták: na, hallottad, mit csináltak a kollégáid? Erre azt mondtam, nekem ugyan nem a kollégáim, csak voltak! Én már nyugdíjas alezredes vagyok.

– Mit szól ezekhez?

– Ugyanaz a véleményem, mint mindenkinek: elítélem! És nem azért, mert a gyanú szerint rendőrök követték el, hanem azért, mert például a huszonegy éves lány megerőszakolása rettenetes bűn.

A házi őrizet

– A házi őrizet a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések közül az előzetes letartóztatáshoz képest enyhébb súlyú kényszerintézkedés. Elrendelése esetén a terhelt a bíróság által kijelölt lakást, illetve az ahhoz tartozó bekerített helyet csak meghatározott célból, így különösen a mindennapi élet szokásos szükségleteinek biztosítása vagy orvosi ellátás, gyógykezelés igénybevétele céljából hagyhatja el, de csak a bíróság határozatában meghatározott időtartamban és távolságra. A házi őrizet előírásainak megtartását a rendőrség külön jogszabály szerint ellenőrzi. A bíróság úgy is rendelkezhet, hogy a házi őrizet előírásainak megtartását a rendőrség a terhelt hozzájárulásával, a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel is ellenőrizze. Ha a terhelt a házi őrizet előírásait megszegi, elrendelhető az előzetes letartóztatása, ha pedig ez nem szükséges, rendbírsággal sújtható – nyilatkozta lapunknak a Kumbor Tibort védő Krajkó Zoltán ügyvéd.

– Hogy jutott hírekhez?

– Hiába zárt világ, a börtönökben mindenről lehet tudni. Jönnek-mennek az emberek, beszélnek erről-arról, kaptam leveleket, de van tévé, és hozzájutottam újságokhoz is.

– A rendőrmúltja miatt érte pozitív vagy negatív diszkrimináció akár a rabok, akár a börtönőrök részéről?

– Nem. Két betű és négy szám voltam, nem rendőr, pláne nem rendőr alezredes.

– Tudták egyáltalán a rabok és a smasszerek, hogy ön rendőr volt? Nem is akármilyen: sztárzsaruként emlegette a média, a nehézfiúkat, a gyilkosokat üldözték sokáig az ön vezetésével.
– Tudták. Ez sem maradhatott titokban.

– A négy év alatt voltak konfliktusai?

– Nem. Sem őrrel, sem nevelőtiszttel, sem elítélttel.

– Találkozott olyan rabbal, akit a rács mögé juttatott?

– Pontosítsuk: miattam senki nem került börtönbe, aki bekerült, az magának köszönhette. Persze találkoztam olyanokkal, nem is eggyel, akik ellen nyomoztam. Például S. Tiborral, akit tizenhat évre ítéltek.

– Mit mondott, amikor találkoztak?

– Hogy van, Tibi bátyám? Valami ilyesmit.

– Rendőrök is vannak benn?
– Nem kevesen. Rendőrök, vámosok, határőrök, még egykori bévés is.

– Hányan éltek egy cellában?

– Voltam egyedül is, de volt, hogy ketten, hárman.

– Rabtársainak segített valamiben?

– Persze. Ez benn természetes. Néhányuknak átnéztem a vádiratát vagy ítéletét, és tanácsot adtam.

– Elmondaná, mivel teltek a napjai? Válasszuk ketté: mivel töltötte az idejét 2003. július 9-i őrizetbe vételétől 2005. október 3-áig, az első fokú ítéletig, és mivel az után?

– Az első hónapok ugyanúgy, de nem egyhangúan teltek, készültem a tárgyalásokra. Újra és újra elolvastam a gyanúsításról szóló iratokat, majd a vádiratot, később az ítéletet. Kerestem azokat a pontokat, amelyek alapján esély kínálkozott a számomra, hogy bebizonyíthassam az ítélet megalapozatlanságát és ártatlanságomat. Ez sokáig kitöltötte az időmet. Általában reggel hatkor van ébresztő, kettő körül ebéd, ötkor vacsora. Napi egy óra közös séta, ez kevés. Hetente négyszer kondizhattam, a többi időben olvastam.

– Felszámoltak valamit a kvártélyért és a kosztért?

– A nyugdíjamból levontak napi háromszáz forintot!

– És akiknek nincs jövedelme?

– Azok ingyen kapnak mindent.

– Évtizedekig az volt a szakmája, hogy felkutassa a bűnözőket és bizonyítékokat szerezzen ellenük...

– Álljunk meg egy pillanatra: a bizonyítékokat nem szerezni kell, hanem felkutatni. Nem akarok dicsekedni, de nekem egyetlen olyan ügyem sem volt, amit visszaadtak volna.

– ...szóval csak arra akartam kilyukadni, hogy mit szól az ön és társai ellen folyó eljáráshoz? Korábban azt mondta, koncepciós eljárást folytattak ön ellen.

– Fenntartom! Semmi nem támasztotta alá a bűnösségemet.

– Ezek szerint ma Magyarországon bárki ellen lehet bizonyítékokat kreálni, amelyek alapján évekre elítélhetik?
– Igen! A móri ügyben hány tettes, hány gyanúsított volt? Sok! Még a nyomravezetői díjat is kifizették, ítéletet is hoztak, de az igazi bűnösöket csak nemrég fogták el.

– Valamikor újrakezdődik a bírósági eljárás. Mire számít?

– Felmentésre. Remélem, az első fokon eljáró új tanács nem követi el azokat az eljárásjogi hibákat, amiket az előző.

– Gondolkodott már, hogy mihez fog kezdeni?

– Még nem. Huszonnégy órája sincs annak, hogy kiszabadultam, a házi őrizet miatt pedig egyébként sem ugrálhatok. Persze ez nem marad mindig így, kezdeni fogok valamit magammal.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sportolók – szegedi panelgarzonban

A szegedi önkormányzat összesen huszonöt garzonlakást biztosít a város sportklubjainak a Székely sor… Tovább olvasom