Délmagyar logó

2017. 04. 25. kedd - Márk 6°C | 20°C Még több cikk.

Kuvaitban, kesztyűben 57 fokban

Egy rendes kisfiú, ha megkérdezik az oviban mi szeretne lenni, akkor általában a kamionos – mozdonyvezető – pilóta hármasból választ magának tisztességes foglalkozást.
Az immár tizenhetedik alkalommal megrendezett kamionos country találkozón két felnőtt „kisfiút" faggatunk a sokak által misztikusnak gondolt kamionos életérzésről.

Makovics György egyike Szeged legrégebbi országúti cápáinak. Napra pontosan tudja, mikor ült föl először kamionra: – 1978. április 21-e óta kamionozok, még huszonöt éves sem voltam, amikor beléptem a Hungarocamionhoz. Nyolcféle kamionon, több mint négymillió kilométert vezettem már eddig – sorolta a kamionozással kapcsolatos legfontosabb számait Makovics György.

Egyik legemlékezetesebb kalandja a hőséghez, és Kuvaithoz kötődik. – Mosolygok azon, hogy alig van negyven fok, s mindenki hőgutát kap. Annak idején Kuvaitban 57 fokban a határon kesztyűben kellett ponyváznunk. A kezemről egy az egyben lejött a bőr – emlékezett vissza a hőskorra. Azonban egyszer még ennél is messzebb járt: egészen Teheránig ment. – Tizennyolc–huszonöt nap alatt lehetett eljutni akkoriban Iránba, az volt a sztenderd. Az egy hét a határokon való várakozásokból a nem várt problémákból adódhatott – mondta Makovics.

A hozzá képest még „kezdő" Czombi kezdetben csak Magyarországon fuvarozott, de néhány éve most éppen egy hófehér Scaniával Nyugat-Európát is járja. Miközben beszélgetni próbálunk társai folyamatosan zrikálják, többek között azzal is, hogy még tanuló, hiszen nem tudott „rendesen" beparkolni a társak közé, s a kamionja egy kicsit meg is süllyedt a Sziksósfürdői strand laza homokjában. Végül megszánom, s a vezetőfülkébe menekülünk. – Folyamatosan nyomni kell, s közben figyelni a szabályokra, nyugaton már nagyon szigorúan veszik az előírásokat, a pihenőidők rendes betartását – árulja el a legnagyobb „titkot".

Ezalatt a társai úgy döntenek, kiszabadítják az elakadt traktort, s miután egy kicsit kiásták a kerekeket, öten-hatan kézi erővel egyszerűen elkezdik kitolni a Scaniát. A művelet nem várt tetszést és sikert is aratott egyben, s mialatt tovább beszélgetünk egy kolléga visszaáll a többiek közé. A sofőr elmondja azt is, a makói és a hasonló balesetek egyáltalán nem tesznek jót a szakmájuknak. – Mindenkit ezen esetek alapján ítélnek meg, pedig a többségünk tisztességes, betartjuk a szabályokat. Mindenki haza szeretne érni – jegyzi meg Czombos Csaba.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Oldtimerek a Dóm téri színpadon

Szeged - Egy 1914-es Oldsmobile, 1940-es Bentley versenyautó, cséplőgép a húszas évekből és… Tovább olvasom