Délmagyar logó

2017. 07. 20. csütörtök - Illés 21°C | 34°C Még több cikk.

Legyőzte a gyilkos kórt az Éjkirálynő

Szeged - Azt szokták mondani, hogy a táncosnői hivatás tiszavirág-életű. Tisztában volt ezzel Lisztóczky Hajnalka is, de arra még ő sem számított, hogy ezzel 26 évesen kell szembenéznie. Lebénult. A diagnózis: szklerózis multiplex. Mozdíthatatlan karokkal még eljátszotta az Éjkirálynőt a Varázsfuvolából, aztán mintha mindennek vége lenne. De csak azért sem! Pokoli kínok közepette, szó szerint visszamászott a szerinte neki kijelölt útra. Hosszú hónapok után lábra állt, a színpadnak ugyan búcsút kellett intenie, de a színháznak nem. Csodának mondják, ami vele történt.
A fiatal, röszkei származású Lisztóczky Hajnalka már kiskamaszként a táncnak élt. Szegeden tanulta az alapokat, majd a pécsi táncművészeti szakközépiskolát nyűgözte le elsősorban tehetségével, illetve korát meghazudtoló kreativitásával. Erre figyelt fel Bozsik Yvette táncművész, koreográfus, aki a társulatához hívta az alig 18 éves fiatal lányt. Majdnem tíz évig dolgoztak együtt a fővárosban, szakmai útjaik két éve váltak szét. Az együtt töltött évek alatt Liszti – így becézik – olyan darabokban szerepelt a társulattal, mint a Dadaisták, az Estély és a Táncterápia. Játszott többek között Szacsvay Lászlóval, Szabó Győzővel és Nagy Ervinnel is. Közben elvégezte a színművészeti egyetem koreográfus–rendező szakát. Annyira belebolondult ebbe a világba, hogy lázas betegen, vesemedence-gyulladással is színpadra állt. A hajtást azonban már nem bírta a szervezete, és három évvel ezelőtt drámai megálljt parancsolt.

A táncosnő diagnózisa: szklerózis multiplex
A táncosnő diagnózisa: szklerózis multiplex.

GYANÚS ELŐJELEK

– Voltak előjelek, de nem foglalkoztam velük. Az ujjaim gyakran önálló életre keltek: mintha egy dallamot zongoráztak volna. Azon a nyáron már egyre fáradtabb voltam, de azt hittem azért, mert a munka és a tanulás kivették az erőmet. Akkoriban három órákat aludtam, mert reggel nyolctól este hétig iskolában voltam, utána a társulattal, azt követően pedig – idő híján hajnalban – a színművészetis hallgatókkal próbáltam. Aztán egy nap, amikor egy boncteremben diplomafilmet forgattunk az egyetemistákkal, rosszul lettem. Azt hittem a szagtól, ezért hazamentem lefeküdni. Amikor felébredtem, alig bírtam felülni az ágyon, és még nevettem is magamon, hogy ki képes még rajtam kívül elaludni a bokáját? Ugyanis onnantól lefelé nem éreztem a lábam. Aznap még rosszabb lett, már a mellemig érzéketlen voltam. De nem törődtem vele, felöltöztem, és elmentem balettórára. Csakhogy én, aki korábban minden további nélkül a nyakamba tettem a lábam, most 20 centire sem tudtam felemelni. Arra gondoltunk a többiekkel, hogy biztos becsípődött egy ideg, ezért elmentem egy ismert csontkovácshoz, aki majd három órán keresztül gyúrt. Még jó, hogy egy barátnőm elkísért, mert utána már a zoknimba se tudtam bedugni a lábam. Akkor a csontkovács megkért, hogy érintsem meg az orrom, illetve hanyatt fekve a lábfejemmel a térdem. Többször próbáltam, egyszer sem sikerült. Ő mondta először, hogy szerinte ez szklerózis multiplex (SM). A barátnőm elsírta magát, én meg csak néztem, mert nem tudtam, mi az.

ÉJKIRÁLYNŐ

További két hétig csoszogva teltek Liszti napjai, és az akkor 26 éves lány abban bízott, hogy ez az egész, ahogy jött, úgy el is múlik. Az izmai ekkorra már annyira bekeményedtek, hogy szó szerint kopogni lehetett rajtuk. És a sors fintoraként megkapta az Éjkirálynő szerepét a Varázsfuvolában, amit a társulat a Művészetek Palotájában játszott.

– A bénulás közben össze-vissza vándorolt a testemben, hol a karom nem éreztem, hol pedig a hasam. Elmentem hát újra egy körzeti orvoshoz, aki továbbküldött MR- és laborvizsgálatra. Ott azonban nem tudtak vért venni, mert a betegség egyre inkább gúzsba kötötte, húzta és szétfeszítette a szöveteket. Iszonyatos fájdalmaim voltak. Akkor már a hajam is hullott, mint a rákos betegeké, és 60 kilóról lefogytam 45-re, ami a 182 centimhez egyszerűen rémisztő volt. Ráadásul az idegeimet is kikezdte a kór, dührohamaim voltak – emlékezett.

Újratanul repülni Lisztóczky Hajnalka.
Újratanul repülni Lisztóczky Hajnalka.

A klinikán végül egy orvos közölte vele, hogy innen most már ki nem megy, hacsak nem akar meghalni. Sürgősen gerinccsapolásra és kórházi kezelésre volt szükség, különben legfeljebb három hónapig élhetett volna tovább.

– Azt mondtam: nem lehet, mert két hét múlva premierem van, én leszek az Éjkirálynő. Akkor magamra hagyott, de előtte arra kért, gondoljam végig: a saját életemet választom vagy a társulatét. Utóbbi esetben készüljek fel, hogy az SM elég csúnya halál. Egy idő után mindenhol állandó lesz a fájdalom, elveszítem a beszéd- és figyelemkészségem, lassan leállnak a belső szerveim, és beáll a fulladásos halál. Üvölteni tudtam volna, mert nem tudtam, mit válasszak a saját életemet vagy a színpadot, hiszen az addig egy és ugyanaz volt. A nagy öregekre gondoltam, a művészekre, akiket imádtam nézni, és arra, hogy még csak most kezdtem a szárnyaim bontogatni, és megérteni, hogy miért nem volt elég csak a tánc, hogy miért akartak már a középiskolában a mozgásrendezés felé terelni, hogy ezen a területen van feladatom és rendező-koreográfus leszek, és… Ezt veszik most el, amikor végre rájöttem? Persze nem egészen 20 perc múlva már csöpögött az izzadság rólam, miközben gerincfolyadékot csapoltak.

Lisztit másnap saját kérésére hazaengedték, mert úgy érezte nem tud a klinikán, beteg emberek között regenerálódni. Ekkor újabb hibát követett el: elment egy fellépésre, ahol aztán annyira rosszul lett, hogy alig bírták hazavinni. De mégis eljátszhatta az Éjkirálynőt, akinek mozgása akkor pont a betegség miatt vált egyedivé. Csak a lábait használta, mert nem tudta a karját irányítani. Könyörgött, hogy engedjék színpadra, mert azt hitte, hogy ez az utolsó fellépése.

A győztes... Fotó: Nánási Tamás
A győztes... Fotó: Nánási Tamás

POKLOK POKLÁBAN

– Aztán arra emlékszem, hogy eltelt egy hét, és jobban lettem. Mint kiderült, ez a valóságban hónapokat jelentett. A beszédem érthetetlen volt, össze-vissza pakoltam a szavakat egymás mellé értelem, ragok nélkül. Meg kellett tanulnom újra rendesen enni, és hogy ne piszkítsak magam alá, mert ezek a reflexek sem úgy működtek, mint korábban. Közben marokszám szedtem a gyógyszereket, szteroidokat kaptam. Két hónappal a kezelés után elkezdtem felfúvódni, egy centivel magasabb lettem, és fél számmal nőtt a lábam mérete is. Tolókocsiba kellett volna ülnöm, de inkább vonszoltam magam, és a poklok poklát megjárva mindennap erőltettem a járást. Újra kellett tanulnom ezt is, mert a testem mozgáskoordinációja egy totyogó kisgyerek szintjére esett vissza. Édesanyámmal igazi zsákbamacskát játszottunk: tárgyakat tettünk egy zacskóba, én pedig megpróbáltam megfogni, tapintás alapján kitalálni, mi lehet, és végül kiemelni. Újra tanultam írni is, de még mindig nem úgy megy, mint régen. Ahogy egy picit jobban lettem, elkezdtem dolgozni a vizsgamunkáimon, és a bénulás évében megszereztem a diplomám – mesélte.

CSODA TÖRTÉNT

A lány esete valódi csoda: orvosai azt jövendölték, hogy legjobb esetben is félig béna marad. Ma már „csak" annyi maradt meg a betegségből, hogy ha fáradt vagy náthás, a tenyere belső részét és ujjperceinek felső harmadát nem érzi. A szervezetének ezt a jelzését már érti, és komolyan is veszi. A táncosnői pályának búcsút kellett intenie, hiszen csaknem húsz kilót hízott. Ebből kilencet mára leadott, és bár külföldön elfogadják a teltebb táncosokat is, itthon már nem színpadképes. Most Zalaegerszegre készül, ahol közreműködésével február 5-én mutatják be a János vitéz című darabot a Hevesi Sándor Színházban. Persze az elmúlt évek során levonta a saját tanulságát: ész nélkül nem lehet élni, de merjünk újabb ajtót nyitni, és kilépni a világba. Azt vallja, hogy „nem lehet csak saját kishitűségünk miatt meghátrálni egy cél, egy álom elől, mert az élet, ha kell, erőszakkal is a számunkra kijelölt útra léptet".

Olvasóink írták

  • 19. olmosnyomdasz 2009. december 28. 16:16
    „Mint írtam, nem jártam hittanra, tehát a pontatlanságot talán tessen elnézni! (Ha nem, hát nem.)
    Viszont talán olvassuk el a hozzászólásokat, (mindet) úgy esetleg érthető, amit leírtam. A csoda, az csoda. Az emberi akaraterő az nem csoda. Az istent meg nem kell mindenbe belekeverni!”
  • 18. rigójancsi 2009. december 27. 21:25
    „olmosnyomdasz!
    Az általad idézet mondat így szól: Isten nevét a szádra hiába ne vegyed!
    Hiába, tehát fölöslegesen, ok nélkül. Itt most nem erről van szó, hiszen úgyszólván "csoda" történt, ami ugye Isten nélkül nem jöhetett volna létre.”
  • 17. allegro 2009. december 27. 20:18
    „Kemény a történet.
    Azonban oka van. 3 órákat aludni folyamatosan nem lehet büntetlenül. A szervezet talán normálisan képes működni ilyen kizsákmányolással? Tudomásul kell venni, hogy mindenhol nem lehetünk ott, kell tudni lemondani bizonyos dolgokról ill. rangsorolni. Kár, hogy ilyen fájdalmas lecke árán kellett megtanulnia, bizonyára átértékelt sokmindent életében. Erőt kívánok és egészséget a folytatáshoz.”
  • 16. olmosnyomdasz 2009. december 27. 19:40
    „Én nem jártam hittanra. Viszont van egy olyan halvány emlékem, hogy tán mondatott, esetleg íratott is, hogy Isten nevét a szádra...”
  • 15. rigójancsi 2009. december 27. 19:22
    „szatyi!
    ...az Istennek lehet, hogy más tervei vannak vele, mint amit te hiszel! Nem gondolod???”
  • 14. szatyi 2009. december 27. 11:57
    „-farkas.arpad-
    ...ha az Istennek tervei lennének vele, ez nem történt volna meg vele!!! Nem gondolod ???”
  • 13. farkas.arpad 2009. december 27. 08:56
    „Az Istennek tervei vannak veled Hajnalka! Soha ne add fel!”
  • 12. franzvon 2009. december 26. 20:48
    „Ez bizony így van...”
  • 11. flexsnake 2009. december 26. 20:13
    „10. az autoimmun dolgok legtöbbször lelki indíttatásúak.”
  • 10. franzvon 2009. december 26. 18:14
    „Autoimmun megbetegedés-saját szervezet termel ellenanyagot saját szövetei ellen.
    Jelen esetben az idegeket beborító szigetelés ellen...
    Kérdőre kell vonni a lelket miért cseszteti magát...
    Három éve csináltattam egy agyi MR-t s nekem is tele volt a kép SM-re jellemző jelekkel.
    Azóta is vígan nyomom a fekvenyomás szériákat-az ember magával kell, hogy tisztázza mi a baja...
    Persze ha kicsit önzőbb leszel, többet figyelsz magadra mit sem sejtő környezeted lehet kissé haragosabban tekint rád...”
  • 9. niemand 2009. december 26. 16:44
    „Ez a csoda számomra, egy szép karácsonyi történet is. Az akarat csodákra képes, s ezt erősíti a hit!
    Gratulálok a művésznőnek, példa lehet mindenki számára.Sok örömet kívánok az élet minden területén, megérdemli.”
  • 8. E! 2009. december 26. 13:56
    „Minden elismerésem, kemény lány.”
  • 7. Yucca 2009. december 26. 11:21
    „Hihetetlen történet, még így olvasva is megindító és borzongató! Ajánlanám az olyan embereknek, akik a legkisebb bajukkal is elnyavalyognak és sajnáltatják magukat.
    Sok sikert a további életéhez, és nagyon jó egészséget kívánok!”
  • 6. bambinaXX 2009. december 26. 11:15
    „Minden elismerésem!”
  • 5. dblaci 2009. december 26. 10:29
    „Szép történet, ennyit számít a hit! Hajrá!”
  • 4. tintasbarns 2009. december 26. 09:52
    „Hit és akarat nélkül nincs élet e törékeny nő megmutatta a világnak mi hit és az élni akarás.
    Csak gratulálni tudok neki és a további életéhez sok sok sikert, hogy elfeledje azt a rosszat ami vele történt.”
  • 3. che 2009. december 26. 09:34
    „Gratuláció az akaraterőhöz és a hitéhez !
    Oktatnia kellene azt hogyan csinálta mert ebből kevés ember tud kievezni !”
  • 2. flexsnake 2009. december 26. 09:05
    „Ez kemény.”
  • 1. Mamo 2009. december 26. 08:22
    „Gratulálok az akaraterejéhez! Sok ember példaként veheti át, hogy is kell harcolni.
    Kívánom, hogy művészi munkája töretlen legyen és sok boldogságot találjon benne.
    Nagyon jó egészséget kívánok és további csodaszép életet.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Én már láttam a Jézuskát

A Vedres Utcai Óvodában jártunk kameránkkal, hogy izgalmas részleteket tudjunk meg a karácsonyról.… Tovább olvasom