Délmagyar logó

2018. 06. 21. csütörtök - Alajos, Leila 20°C | 29°C Még több cikk.

Lehel István felfedezése

Szeged - Az 1973-ban elhunyt, szinte visszhang nélkül alkotó Lehel István művészettörténész festői, grafikusi életművének felfedezése a célja az Értékmentés című, május 3-áig látható emlékkiállításnak, amely tegnap nyílt Szegeden, a Reök-palotában.
Lehel István hároméves gyermekként 1920-ban költözött a családjával Szegedre; itt végezte el az egyetemet, biológiát tanult, mellette művészettörténetet is hallgatott a Kolozsvárról 1939–40-ben ideiglenesen Szegedre települt Felvinczi Takács Zoltán professzor tanítványaként. Amikor Felvinczi az 1940-es évek elején visszatért Kolozsvárra, Lehel követte, és évekig tanársegédként dolgozott vele az ottani művészettörténet tanszéken.

1947-ben kiutasították Felvinczit a Bolyai Tudományegyetemről, vissza kellett térnie Szegedre – hazajött vele Lehel István is, aki 1973-ban bekövetkezett haláláig művészettörténetet oktatott. Festészettel intenzíven Rudnay Gyula irányításával kezdett foglalkozni, aki 1947-től Baján vezetett művésztelepet. Lehel festői, grafikusi életműve az 50-es évektől alakult ki.
Lehel István emlékkiállítása a REÖK-ben. Fotó: Schmidt Andrea (galéria)

– Szegeden az absztrakt, nonfiguratív festészetnek akkoriban nem túl sok lehetőség adatott. Az európai iskolának volt egy jelentős hazai teoretikusa, Kállai Ernő művészettörténész, aki a bioromantika fogalmát bevezette. Azt vallotta, hogy a természetből kiindulva lehet létrehozni a szellemi világ egészen újfajta képét. Persze ez kapcsolódott a századelő avantgárdjához, Kandinszkij, Paul Klee működéséhez is. Amikor Lehel elkezdte szisztematikusan létrehozni a festői életművét, ezekre a nagy szellemi elődökre is utalt. Alkotásai nagyrészt mappákban maradtak, kevés kiállítása volt. 1962-es kamarakiállításához hűséges barátja, Bálint Sándor néprajztudós írt katalógus-előszót. Szelesi Zoltán a szegedi képzőművészetről szóló kötetében Lehelt a szegedi modernizmus képviselőjének nevezte. Bálint Sándorral állította párhuzamba, aki 19. századi értékekre építve hozott létre új néprajztudományt. Lehel szinte partvonalon kívülre került a szellemi életben, festői életművét sem dolgozták fel. Művészettörténészként nem írt monográfiákat, könyveket, kritikusként néhány cikke megjelent a Délmagyarországban, illusztrációit közölte a Tiszatáj és a Korunk folyóirat. Halála után a képei évtizedekig mappában maradtak. Jelentős műgyűjtői tevékenységet is folytatott, komoly iparművészeti tárgyak, értékes keleti szőnyegek, barokk és biedermeier bútorok voltak a birtokában. Alkotásai néhány gyűjtőnek köszönhetően bukkantak fel újra, ez a tárlat az életmű felfedezését is szolgálja. Lehel István érzékeny művész volt, a halála előtti években sok csalódás érte életművének értékelése miatt – hangsúlyozza a 60-as és a 70-es évek elejének terméséből mintegy hatvan festményt, grafikát bemutató emlékkiállítás kurátora, Nátyi Róbert művészettörténész.

A szakember úgy látja, vannak párhuzamok Lehel, valamint másik két szegedi festő, Vinkler László és Fischer Ernő életművében. Együtt hozták volna létre a nonfiguratív alkotók Spirál-csoportját, amelynek 1972-es kiállítását nem engedték megnyitni, betiltották. Nátyi Róbert azt reméli, ezzel a tárlattal sikerül ráirányítani a figyelmet az elfeledett festő életművére, magángyűjteményekből talán további alkotásai bukkanhatnak fel. Ha elegendő anyag összegyűlne, értékelő tanulmánnyal albumot is kiadhatnának. Életművét így lehetne integrálni a szegedi képzőművészet történetébe.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Futárral támadnak az átverős cégek

Százezres ˝ajándékcsomaggal˝, kamu szerződéssel, végrehajtóval fenyegető internetes szaknévsorok keserítik meg a megyei vállalkozók életét. Tovább olvasom