Délmagyar logó

2017. 12. 18. hétfő - Auguszta -4°C | 3°C Még több cikk.

Lejárt szavatosságú Hab

Habkönnyű szórakozásként hirdeti a Szegedi Nemzeti Színház az Ausztráliában élő, magyar származású rejtélyes szerző, H. P. Bigest bohózatát, a Habot. Vagy a bohózatról alkotott elképzelésünk rossz, vagy a szerző gondol mást a műfajról.
Janik László (Emi) és Csarnóy Zsuzsa (Margó). Fotó: Frank Yvette
Nem tudni, miért tűzték műsorra a kisszínházban épp H. P. Bigest gyengécske darabját, amely jellegzetesen a kilencvenes évek elejének terméke: az ország átesett a rendszerváltáson, de még van jeligés takarékbetétkönyv és távirat, Tina Turner nem lejárt lemez, és önmagában humorforrás elvtársnak szólítani valakit. Egy pesti bérház négyszobás lakásában él a harminchat éves Margó, aki valaha intézeti árva volt, majd az utcára került, de egy nagybeteg kisnyugdíjas felkarolta.

Amikor a drága emlékű Irma néni tízévnyi szenvedés után jobblétre szenderült, hálából a kitartó ápolásért a szerény egzisztenciát biztosító polgári otthonát Margóra hagyta. Margó két albérlőt tart, a hétvégére pedig kihozza az intézetből az ivarérett árva testvérpárt, Tündét és Vikit. Eddig szociográfia vagy társadalmi dráma is lehetne a Hab; a lányokról azonban hamar kiderül: valóságos bestiák, jótevőjük kifosztásán mesterkednek, az egymással rivalizáló albérlők számára pedig az jelentene felemelkedést, ha feleségül vennék a lakás tulajdonosát.

A lassan kibontakozó sztori végül tényleg átvált bohózatba, bár a néhány kacagtató szóvicc és a három-négy mulatságos karakter még kevés ahhoz, hogy a vontatott, csikorgó első részt igazán élvezetessé tegye. Az előadás rendezőjének, Horváth Péternek megint szerencséje volt alkotótársával, Juhász Katalinnal, aki ismét nagyszerű, a korszakot felidéző díszletet tervezett. Végre kiderült az is, milyen jól használható a kisszínház forgószínpada. A bérház gangját és a zegzugos lakást egyszerre képes megmutatni az ötletes színpadkép, amelynek dinamikus változása legalább ad egy kis tempót a játéknak. Selyem urat, az ötvenes temetői énekest – az egyik albérlőt – Jakab Tamás játssza – mulatságos karaktert teremtve. Vetélytársát, Emit, az elbocsátott vasúti jegyvizsgálót és amatőr írót Janik László kelti életre – valóban bohózatba illően.

Csarnóy Zsuzsa olyan jó színésznő, hogy Papp Janó találó ruháiban Margó szürke figuráját is képes egyéni színekkel felruházni. Csomor Ágnes és Bokor Noémi viszont meglehetősen sematikusan, közhelyesen adja a két tinit. A pergőbb, élvezetesebb második rész kulcsfigurája az ellenállhatatlan humorú Szilágyi Annamária, akinek köszönhetően végül tényleg bohózattá változik a produkció. Szerepéről azonban
poéngyilkosság lenne többet elárulni.

H. P. Bigestnek inkább a verbális humor, nem pedig az izgalmas színpadi szituációk, fordulatos akciók teremtése az erőssége. Mintha nem akart volna pusztán szórakoztatni vágyó, vérbeli bohózatot írni, ezért mostanra lejárt szavatosságú intellektuális mázzal vonta be a Habot. Ettől azonban épp a sztori habkönnyedsége veszett el.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az anyakönyvvel nincs tévedés az egyetemen

Az adatvédelmi ombudsman hivatala kifogásolta a szegedi gyógyszerészkar gyakorlatát, miszerint a… Tovább olvasom