Délmagyar logó

2017. 11. 19. vasárnap - Erzsébet 0°C | 8°C Még több cikk.

Lélegeztetőgéppel élnek – otthon

Szeged - Az egész régióban mindössze két, lélegeztetőgépre kapcsolt beteget ápolnak otthon. A két asszony állandó felügyeletet igényel, de a rokonok ragaszkodnak ahhoz, hogy velük legyenek.
Az egész régióban mindössze két, lélegeztetőgépre kapcsolt beteget ápolnak otthon. A két asszony állandó felügyeletet igényel, de a rokonok ragaszkodnak ahhoz, hogy velük legyenek. Az otthon lélegeztetés újdonság, rengeteg dologra maguktól kell rájönniük a családtagoknak.

Lélegeztetőgéppel él otthon két Csongrád megyei asszony. Egyikük Szegeden, a másik Sándorfalván. Az életük sok mindentől függ: egy lélegeztető- és egy leszívó géptől, az oxigénpalackoktól, a családjuktól.

Nincs bejáratott menete

Kiszolgáltatottságukban hasonlítanak. Egyformák abban is, hogy az SZTE ÁOK Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézetben úgy gondolták: a körülményeik – például a családi háttér – megfelelőek arra, hogy otthon ápolják őket. Magyarországon ez egyáltalán nem általános, a régióban rajtuk kívül más nem él így. Ez az életmód annyira új, hogy még nincs bejáratott menete, a betegek és a klinika sokat küzdött és folyamatosan küzd azért, hogy simábban menjen a folyamat. A két asszony élete azonban nem mindenben egyezik.

A tüdőfibrózisban szenvedő szegedi Kazi Antalné tavaly novemberben került kórházba, júliusban engedték haza.

– Normális életet élek a saját tempómban – mondja magáról, a férje pedig hozzáteszi: ezért idén márciusban egy lyukas garast sem adtak volna. Erzsébet a konyhaasztalnál ül, az életmentő gépek mellette állnak egy átalakított bevásárlókocsiban. Ha megy, a gépek vele gurulnak. Mindez Kazi Antal fejlesztése. Ahogy az ágy fölötti szerkezet is, amit azért készített, hogy megtartsa éjszaka a csöveket – így azok nem nyomják alvás közben a felesége mellkasát. Erzsébet lélegeztetőgépe árammal működik, ha kihúzza, az akkumulátor fél órát bír ki. Áramfejlesztő a kocsiban is van, így a gépeivel együtt volt már fogorvosnál, és a szüleit is látogatja.

Kazi Antalné a humort is beveti a szörnyű betegség ellen. Fotó: Schmidt Andrea

„Kettőhússzal megy az asszony"

– Kettőhússzal megy az asszony, de nem ráz – viccel a férj. A házaspárnak egyébként a szereteten kívül a humor a fegyvere a szörnyű betegséggel szemben. Három gyermekük, Sándor, Anna és Erzsébet is igyekszik ebben a szellemben teljesíteni. A klinikán előfordult, annyira nevettették az anyjukat, hogy Erzsébet kacagástól szabálytalan lélegzetvétele miatt riasztottak a műszerek.

A gondjaik persze a nevetéstől nem tűnnek el. Az asszony viszonylagos önállósága ellenére állandó felügyeletet igényel. A betegsége ráadásul drága. Az 1-2 millió forintba kerülő lélegeztetőgépet ugyan az OEP kifizette – a klinika rengeteget levelezett ezért –, de a gyógyszerek, a csövek, a fiziológiás sóoldat nem olcsó. Pénzbe kerül az oxigén is, palackonként 300 forintot kell fizetni érte. Erzsébet egy héten 7-9 palacknyit használ el. Tehát csak a levegő 8-10 ezer forintba kerül minden hónapban. Mindennel együtt havonta 50-60 ezer forintot költ a család arra, hogy az anya lélegezni tudjon. A kórházi napidíj körülbelül egy hónapban 9000 forint lenne... A család persze nem így számol. Boldogok, hogy Erzsébet otthon van.

Szerettei között

– Rengeteg kis fogaskerék együttműködése kellett ahhoz, hogy így élhessünk. A sógornőm, aki a klinikai kezelés alatt mindennap többfogásos ebédet vitt a feleségemnek, a háziorvosunk, az ápolók, az orvosok a klinikán – magyarázza Antal, majd megkérdezi, vajon a találmányait tudná-e használni felesége sorstársa, a Sándorfalván élő 64 éves Bálint Györgyné.

Bálint Györgyné (64) 19 éves kori fotóját mutatja. Fotó: Schmidt Andrea

Tudná. A krónikus bronchitisben szenvedő Éva ágyhoz kötött, a gépek nála nincsenek kocsiban, így mozogni sem tud. Vele is mindig van valaki, öt unokája közül az egyik, Tímea gyakorlatilag vele lakik, egy szobában alszanak. Éva nénit mosdatják, a szívógépet – ami a köhögésre képtelen betegeket a fulladástól menti meg – Erzsébettel ellentétben nem maga használja, ezt is a család kezeli. De Bálintné is azt mondja: így is megéri. Otthon lehet, azok között, akiket szeret. Szórakozása a család és a tévé. Olvasni imád, de már nem tud, mert a szemüvege nem elég erős. Szemészhez pedig nem tud elmenni.

– Kellenének krónikus lélegeztető osztályok, de az országban csak egyetlenegy van, Budapesten. Az OEP bizonyos feltételek mellett engedélyezi az otthon lélegeztetést – magyarázza Rudas László. A professzor szerint otthon nemcsak a család miatt jó, hanem azért is, mert sokkal kisebb az esély a felülfertőződésre. Akárcsak a Kazi és a Bálint család, ő is hangsúlyozza: még nem megy minden simán, a betegeknek időről időre a saját zsebükből kell finanszírozni azokat az eszközöket, amit a kórházban megkapnának. Rudas László hozzáteszi: az élni akarás nem életkorfüggő, és ezek a betegek örülnek az életnek.

A minisztérium a hivatalba küldi őket

Megkérdeztük az egészségügyi minisztériumtól, hogy miért kell a betegeknek az oxigénért 300 forintot fizetni. Ezt a választ kaptuk: a kiemelt támogatású gyógyszerek esetében 300 forint a térítési díj, amelyet a beteg attól függetlenül fizet, hogy a gyógyszer tényleges ára egyébként mennyi. A közgyógyellátottak viszont ingyen juthatnak ezekhez a gyógyszerekhez. „Azt tudjuk javasolni, hogy a betegek forduljanak a helyi önkormányzathoz, és kérjenek közgyógyigazolványt. Ehhez a megyei egészségpénztár igazolására lesz szükség, az alapján az önkormányzatnak lehetősége van támogatást adni, és a pluszterheket átvállalni."

Ahol másképp csinálják

– Kanadában jártam hét évvel ezelőtt. Egy ágyban fekvő, négy végtagjára lebénult beteget többszörös agyvérzés után otthon ápoltak – mesélte Gombkötőné Farkas Mónika diplomás ápoló. Egy nővér mindennap kiment hozzá, ha kellett, vért vett, és kivitte a néni gyógyszereit is. A beteg minden irányba dönthető traumatológiai ágyon feküdt, mosható matracon. Egy ember mindennap megfürdette, rendben tartotta a körmeit, a haját. Egy ápoló csak azért volt, hogy éjszaka vigyázzon rá. A férjnek csak annyi volt a dolga, hogy fogja a néni kezét, énekeljen, és a régmúltról beszéljen neki. Mindezt az egyébként rendkívül jómódú család biztosítója fizette. Farkas Mónika szerint mire itthon valaki mindezt el tudná intézni a hozzátartozójának, az addigra meghalna.

Olvasóink írták

  • 2. S.Grandpierre Cecília 2007. december 09. 09:31
    „Az ilyen ügyes embereket segítené kellene, hogy segíteni tudjon találmányával másoknak is. Erre nem gondolnak? Vagy nincs rá pénz? Pedig megtérülne és igen sok ember problémáját oldaná meg. A találmányért kapott összeget, pedig megérdemli egy íilyen csodálatos "férj", ember! Békés Ünnepeket kívánok az egész családjuknak is!”
  • 1. czegus 2007. december 08. 11:17
    „Kedves Kazi család! Példamutató az Önök családja. Ön asszonyom a bajban is oly kedvesen mosolygó. Békés, ünnepeket, az új esztendőben erőt, szeretet, kitartást kívánunk.
    Ugyan ezt kívánjuk a sándorfalvi Bálint családnak is.”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bottka Sándor 75 éve doktorált

Szeged - Egyetemtörténeti szenzáció: először vette át egy Szegeden végzett joghallgató a hetvenötödik jubileumi díszdiplomáját. Tovább olvasom