Délmagyar logó

2017. 01. 21. szombat - Ágnes -11°C | 0°C Még több cikk.

Lelkésznek indult, operaénekes lett

Szeged - Először lép fel a Dóm téren a Bajazzók Tonióját alakító Szegedi Csaba, aki református lelkésznek készült, csak 21 évesen kezdett énekelni tanulni. Azóta diplomázott, rangos versenyeken arat sikereket, és az Operaház is elhalmozza szerepekkel.
– Egyik diplomaszerepem Silvio volt, ezért amikor megtudtam, hogy a Bajazzók az egyik idei opera a szabadtérin, jelentkeztem: boldogan elmennék előénekelni, hogy ezt a szerepet megkaphassam. Silviót nem játszottam még színpadon, és a Dóm téren sem léptem még fel; gondoltam, itt az ideje egy jó szereppel bemutatkozni. Eltelt néhány hónap, majd megkerestek, hogy inkább Tonióra gondoltak. A Prológot olaszul énekeltem már áriaesteken, itt viszont van benne egy csavar: az előadás bevezetéseképpen Kerényi Miklós Gábor új szövegével magyarul kell előadnom. A Prológ a szerep legnehezebb része, ami utána jön, az már nem jelenthet hangi akadályt egy baritonnak. Összességében is sokkal nagyobb kihívás ez a szerep, mint Silvio, így jobban jártam. Bár négy éve diplomáztam, még pályakezdőnek tekintem magam, és az, hogy most Keróval dolgozhattam, remek iskola volt a további munkához is – mondja Szegedi Csaba, aki református lelkésznek készült, a miskolci református gimnáziumban érettségizett, csak utána kezdett énekelni tanulni.

Szegedi Csaba
Szegedi Csaba a Bajazzókban, Tonio szerepében lép fel először a Dóm téren.

– Nem vettek fel a debreceni református teológiára; mindig fél pontokon csúsztam el. Azt mondta a rektor: a legalkalmasabb lennél erre a pályára, de inkább énekelj. Ma már nagyon köszönöm neki, mert megtaláltam a helyem. A miskolci színház kórusában Kesselyák Gergelyék felfigyeltek rá, hogy úgy szól a hangom, mint egy hajókürt. Úgy látták, tehetséges vagyok, csak csiszolni kell rajtam. Korábban a zene csak hobbiszinten volt jelen az életemben: szívesen énekeltem. Édesapám szülei mindketten csodálatosan énekeltek, valószínűleg tőlük örökölhettem a hangomat. Természetesnek tartottuk, hogy jól énekelek, nem gondoltunk többre. Egyszerű bányász- és földművescsalád a miénk, egyetlen művész sem volt benne azon kívül, hogy a dédnagypapám volt a falusi rezesbanda vezetője. Miskolcon a joggal is próbálkoztam, de hamar rájöttem: nem az én utam. Amikor felvettek a budapesti Bartók Béla Konzervatórium magánének szakára, 21 évesen kezdtem el összhangzattant, szolfézst és zongorát tanulni. Elmondhatatlanul nehéz volt az a két év, mert borzasztó nagy lemaradást kellett behoznom. De 128-ból benne voltam az első 8-ban, akit rögtön felvettek a Zeneakadémiára. Életem legszebb éveit töltöttem a Zeneakadémián, ahol Sólyom-Nagy Sándortól, Pogány Imolától, Kovalik Balázstól, Oberfrank Pétertől, Pál Tamástól és Medveczky Ádámtól rengeteget tanultam – hangsúlyozza Csaba, akit a szegediek már ismerhetnek: díjazottként énekelt a Simándy-versenyek gáláin; koncerteken is fellépett már.

– A Prológ A sevillai borbély Figaro-belépőjével és a Carmina Burana bariton szólójával együtt a zeneirodalom három legnehezebb bariton áriája közé tartozik. Nem véletlenül szokták egy helyben állva, függöny előtt énekelni. Ebben az előadásban jönni-menni, térdelni, ugrálni, táncolni kell. Nehéz feladat, de egy mai énekesnek mindenre készen kell állnia. Mindig izgulni szoktam, ezért nem szeretem az előadások napját. Az a legrosszabb, amikor felveszem a jelmezemet; de amikor belépek a színpadra, akkor már minden rendben van – fogalmaz a baritonista, aki nemzetközi énekversenyeken is sikerrel indult. Az új szezonban egyszerre három szerepálma is teljesül: Anyegint, a Don Pasquale Malatesta doktorát és Don Giovannit is elénekli majd az Operaházban; sőt a János vitéz Bagója és az Ariadne Naxosban című Strauss-operában Harlekin szerepe is vár még rá.

– Harmincévesen van még 4-5 évem, hogy énekversenyekre járjak, és találjak egy jó menedzsert, akinek a segítségével elindulhat a pályám külföldön is. Szeretném magam megméretni a Domingo-énekversenyen, az Operalián; előttem van még az athéni Maria Callas- és a hollandiai s'-Hertogenbosch-verseny, a müncheni ARD- és a bécsi Belvedere-verseny is. Ez sok idő, és még több pénz. Először pénzt kell keresnem, hogy a versenyekre elmehessek.

Tenorőrült bariton
Szegedi Csaba Sólyom-Nagy Sándort nemcsak énekművészete, hanem munkamorálja miatt is példaképének tekinti. Miller Lajos és Svéd Sándor nemzetközi pályafutása is jó példa. – Örülök, hogy megadatott számomra: még Melis Gyuri bácsit is hallhattam énekelni. A külföldi nagy baritonok közül Leonard Warren lemezeit szeretem, de bevallom: én inkább tenorőrült vagyok. Számomra a csúcs Franco Corelli – tőle szeretem a legjobban hallgatni a Tosca Levél-áriáját. Ha nézni is lehet, akkor Plácido Domingóval szeretném látni. A konditeremben Pavarottit hallgatok, mert az a könnyedség, ami az ő hangjából árad, utánozhatatlan. Azt remélem, egyszer én is elénekelhetem a Levéláriát és még Otello szerepét is. Ha megadja a Jóisten, hogy lehetek egy kiváló bariton, nem szeretném elcserélni egy közepes tenorságért.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Koncertkörúton a Mentés Másként

Szeged, Anglia - Egyhetes angliai koncertturnén járt a szegedi Mentés Másként duó, azaz… Tovább olvasom