Délmagyar logó

2017. 05. 27. szombat - Hella 14°C | 24°C Még több cikk.

Levente Péter: Alkohol-, dohány- és nőfüggő vagyok!

Szeged - Magatartáskultúra önismereti, módszertani és gyakorlati tantárgyat is tanít és fejleszt ma Móka Miki. Levente Péterrel beszélgettünk.
- Kávé, konyak, cigaretta?
- Alkohol-, dohány- és nőfüggő vagyok!

- Akkor erre menjünk rá egy kicsit részletesebben! Mit is jelent ez az állítás?
- Huszonhat éves korom óta minden nap iszom valamilyen alkoholt. Napközben soha, mindig este, és mindig figyelembe veszem azt is, hogy másnap autóba kell ülnöm. Ennek egy hátránya van: sosem voltam még részeg. Van, amikor whiskyt iszom, és van amikor három pohár bort. Negyven éves koromig körülbelül húsz cigarettát szívtam el naponta. Arra persze figyeltem, hogy előadás előtt ne dohányozzak, ne legyen füstszagom. Mikor azonban meghalt a legkisebb fiunk, Marcika, a poklot jártam, és napi negyvenet is eldohányoztam. Nyugdíjasként azonban már nagyon drága mulatság lett volna a cigarettázás, gyakorlatilag az egész nyugdíjam ráment volna. Átszoktam a pipára. Olcsóbb és kevésbé káros. S van, hogy üresen is szívom a pipát. A cumizó gyerkőcöknek meg azt szoktam mondani, hogy nekem is van cumim: nagyapócumi. Ha hatvan éves leszel, akkor neked is lehet ilyen.

- Nem ússza meg a nőfüggőséget sem!
- Fiatal koromban a szex sokáig nem érdekelt, mert nem értem rá. Annyi sok csodálatos tennivalóm volt, hogy egyáltalán nem foglalkoztam vele: ez még a szekszárdi időszak volt. Amikor a fővárosba kerültem egyből érdekelni kezdett: volt öt menyasszonyjelöltem, közben voltak negyven-hatvan év körüli nagyszerű asszonyaim is. Huszonnégy évesen aztán találkoztam álmaim nőjével, Döbrentey Ildikóval: 176 centi, 90-es mellbőség, szőke, kék szemek, hosszú combok; kisfiú koromtól ilyen nőről álmodtam. Amikor kamaszodtam, anyám a reggeli ágyazás közben kiabált apámnak: Petike megint betonpizsamában ébredt! Akkor ezt még nem értettem, de mára már rájöttem, valószínűleg a leendő feleségemről álmodhattam azokon az éjszakákon. Fél év udvarlás után egy szál pendelyben elvettem feleségül Ildikót.. 41 éves házasok vagyunk, ma is szerelmesek vagyunk egymásba, ma is szexelünk. Monogámként vagyok nőfüggő, mert még mindig kívánok vele lelki, szellemi és testi kapcsolatban lenni. A sorrend is fontos, nem véletlenül mondtam így. Engem senki nem tudott még elcsábítani. S ami legalább ilyen fontos a hosszú távú együttélésben: Ildikóval van és lesz mire visszaemlékezni, még kilencvenéves korunkban is.


- Más. Milyen a viszonya a fakanállal?
- Nagyon jó. Már kisgyerekkorom óta tudok például halászlevet főzni. Nagyváradon születtem, Szekszárdon nevelkedtem, és onnan rendszeresen jártam át Tolnára, Bajára és Barcsra horgászni. A Sugovicán, a Sióban, a Dunában egyaránt pecáztam. Így nekem természetes volt, hogy már gyerekként megfőztem-sütöttem a kifogott halat. Sajnos manapság kevesebb időm jut a főzésre.

- Hogyan lett Levente Péterből Levente Péter?
- 18 éves koromig puritán protestáns légkörben éltem. 24 éves koromban elvégeztem a marxista esti egyetemet esztétika-filozófia szakát, és azután az apám mutatta utat választottam a két lehetőség közül. Döntöttem: nem idealista-materialista leszek, hanem realista, Jézus-követő egyistenhívő emberként kívánok élni. Azóta is ezt az apám mutatta utat folytatom.

- Ez mit jelent?
- Önképző társaslény vagyok, csupán a mindennapi kenyeremet kérem. Független vagyok, nem mondok le a gondolkodásról, az önálló döntésről és a következetes cselekvésről sem. Ennek a magatartásnak persze anyagi hátrányai vannak. Nem az arany középúton járok. Nem vagyok jobboldali, sem baloldali. Jobbkezes vagyok és használom a bal kezemet is, s vannak balkezes barátaim is, akiket nem kívánok átszoktatni a jobbkezességre és közösen imádkozunk a jobboldali és baloldali nem gondolkodókért, akik kígyót-békát kiabálnak egymásra. Nagyon szívesen dolgozom különböző világnézetű emberekkel, de különböző életszemléletű emberekkel már nem.

- A kettő között mikor tett különbséget?
- 1961-ben, 18 évesen. Akkor éppen bőszen kommunistáztam. Apám éppen kiszabadult a börtönből: négy évig hurcolták börtönről börtönre. Szabadulása után beszélgettünk, és akkor szólt rám: édes fiam, általában ne kommunistázz! S elmesélte, hogy a szomszéd cellában egy kommunista rab ült mellette, aki egész nap káromkodott, miközben ő meg zsoltárokat énekelt. Egyszer apám megkérdezte tőle, miért káromkodik, mire a másik visszakérdezett, miért énekel apám zsoltárokat. Kiderült, apám azért tudott zsoltárokat énekelni, mert az ellenségei csukták le, az elvtárs meg azért káromkodott, mert a "barátai" börtönözték be. Azaz nem általában létezik az ellenség, hanem meg kell nézni mindig az adott embert. Egyébként a lecsukott elvtárs aztán az apámmal elkezdett templomba járni.

- Összeszámolta már hány gyereket varázsolt el a színpadon és a közönség soraiban?
- Nem, de könnyen kiszámolható. Negyvennyolc éve dolgozom, 44 éve vagyok az ország Móka Mikije. Azóta minden évben volt 120 magán fellépésem, illetve ma már szolgálatom, mert a pedagógia legalább olyan fontos manapság. Előadásonként pedig 300 gyerekkel nyugodtan lehet számolni. Magatartáskultúrát pedig középiskolástól egyetemistákon keresztül, felnőttekig tanítok. Ami érdekes, hogy egyre többen próbálnak meg átnézni rajtam a szakmában, mintha már nem is a földön élnék.

- Miért fúrnák ki Levente Pétert bárhonnan? Miért irigyelik a gyerek rajongását, tapsát?
- Soha nem tapsoltatom magam. Igazából nem tudom és nem is értem. Minden fellépésem alkalmával ismeretlen gyerekszereplőkkel játszom, így
mindig van egy új Páger Antal és egy Dayka Margit mellettem, vagy egy új Eperjes Károly és egy új Udvaros Dorottya. Annyit kacagnak az előadásaimon amennyit akarnak, sokat gondolkodnak és feszülten figyelnek. A szórakoztatás nálam eszközérték, a célérték pedig a tanítás, példamutatás. Az előadásaim végén, a búcsúdalnál néma csönd van. Ha leejtenék egy gombostűt azt is meg lehetne hallani. Mert a gyerekek lelkére és szellemére hatottam, nem csak a külső érzékszerveikre. Nálam nincs szükség vakfegyelemre, sem vasfegyelemre. Aki velem találkozik, megismerheti az önfegyelmet. A közönségemtől, hallgatóimtól mindig visszakapom.

- Három kívánság?
- Életben maradni, eredményesen és méltósággal. Ez a magatartáskultúra tantárgyam értékrendjében a céltárba kitűzött, elérendő értékem.

Olvasóink írták

  • 16. petermeister 2009. március 23. 15:27
    „10. hozzászólás török 2009.03.22. 13:29
    Már megkaptad a magadét a többiektől :) így most nem folytatom.

    11. hozzászólás achilleus 2009.03.22. 14:32
    Ebben a hozzászólásodban van a tuti! GRAT!”
  • 15. IVY 2009. március 23. 09:50
    „Aranyos, értelmes gyerekműsorokat vezetett, de ....-
    Gyabronka Józsefet jobban szerettem Móka Miki-ként. :)”
  • 14. jajjj 2009. március 22. 21:38
    „Én csak annyit teszek hozzá, hogy bár őt még nem hallottam semmilyen formában, mert fiatal vagyok, de pont erről szól a Plesi is. Akik ismerik, tudják, hogy nem pusztán ő Dr. Rock, hanem ember, apa, férj, minden álszentség nélkül. Levente Péterhez és Plesihez hasonló emberekre lenne sokaknak szükségük ahhoz, hogy emberek tudjanak maradni egy olyan világban, ahol egyre inkább gépiesedünk és robotosodunk. A cigi, az alkohol, vagy bármi ellenére példamutatóak mindketten!”
  • 13. vitya404 2009. március 22. 19:25
    „török 2009.03.22. 13:29

    A bányászokkal tán vigyázzunk

    Amúgy Levente Péter az egyik legjobb szórakoztató a földön. A műsoraival olyan örömet okoz a kisembereknek, amit kevesen tudnak...”
  • 12. N.P. 2009. március 22. 17:42
    „török 2009.03.22. 13:29

    És még megtíltanám a politikusoknak, bányászoknak, kőfaragóknak, halászoknak, harangöntőknek ...stb.
    És tényleg máshol helyezkedjen el az aki bal kezes, Fradi drukker, szőke, barna, kövér, vagy kancsal - agyrém!”
  • 11. achilleus 2009. március 22. 14:32
    „10. hozzászólás török 2009.03.22. 13:29
    "az érzelmi függések, kapcsolati függések" "Félő", hogy ilyenek nélkül nem lehet emberi életet élni.
    Szeretet-szerelem-közösséghez való tartozás-szolidaritás-hit (bizony ezek, mind alapvető emberi, függőségben is jelentkező sajátosságok, emberi-társadalmi létünk alapjai, inkább az a kóros, ha ezek hiányoznak valakiből.) Persze a mérték.
    A "szerekkel" kapcsolatosan minden bizonnyal egyetértünk. Ezek pont´ akkor kerülnek elő kóros szinten, ha a fentiek hiányoznak vagy sérülnek.”
  • 10. török 2009. március 22. 13:29
    „Ach: a függőség az függőség, az ember nem szabad, ha minden szartól függ, aminek a legalja a sok szer, aztán jönnek az érzelmi függések, kapcsolati függések stb. ennyi. másfelől ugyanúgy ne dohányozzon, mint ahogy az orvosoknak, pszichológusoknak és a tanároknak is meg kellene tiltani. aki dohányzik, máshol helyezkedjen el.”
  • 9. achilleus 2009. március 22. 12:00
    „8. hozzászólás Lutetia 2009.03.22. 11:46
    És ha elolvassuk a cikket, arra is rájövünk, hogy az amit ő "függőségnek" nevez, az nála egyáltalán nem kóros.”
  • 8. Lutetia 2009. március 22. 11:46
    „Szerintem ez nem alkohol- vagy dohányreklám, csak van itt egy ember, aki - sokakkal ellentétben - nem játssza a szentet. Számomra az egyik legvisszataszítóbb tulajdonság az álszentség.”
  • 7. Cyrin 2009. március 22. 11:18
    „Hát igen, ilyen embereknek kéne gyerekműsort csinálni délelőttre a tv-ben a gyerekeknek.

    Mert ami ott megy, az egy magy ló@...

    A gyerekkel a BBC-t vagy a www.MeseTV.hu oldalt lehet csak nézni, a többi semmire sem jó.”
  • 6. rozator 2009. március 22. 11:10
    „Miki!Én is.”
  • 5. gróf 2009. március 22. 10:55
    „Kedves Miki!
    30 éve az iskolánk torna termében együtt gyúrtuk a kalácsot és tekertük a bejglit, Te a színpadon, mi gyerekek a linóleumon...tegnap azon gondolkoztam, hogy gyerekeimnek látnia kell Móka Mikit.
    Kicsit megöregedtél...én persze nem.
    Remélem sokáig tudjátok még csinálni, jó egészséget hozzá!”
  • 4. gardista33 2009. március 22. 10:54
    „alkohol es dohany reklam nem kellene ide.”
  • 3. idealista 2009. március 22. 10:19
    „kisgyerek korom óta csodálom, csodálom, csodálom......”
  • 2. achilleus 2009. március 22. 10:14
    „Gyerekkoromban én is nagyon szerettem a műsorait. Köszönöm Móka Miki.”
  • 1. Lutetia 2009. március 22. 09:47
    „Ez igen. Ez egy Ember.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szódatörténet a Szent István téri víztoronyban

Szeged - A víz világnapján ismét megnyitották a szegedi Szent István téri víztornyot, benne a… Tovább olvasom