Délmagyar logó

2017. 10. 22. vasárnap - Előd 10°C | 20°C Még több cikk.

Liliom - hamleti nagyságú történet

Szeged - Pindroch Csabával mutatják be pénteken 19 órától a kisszínházban az egyik legnépszerűbb magyar színdarabot, a Liliomot. Molnár Ferenc külvárosi legendáját a szatmárnémeti teátrum művészeti igazgatója, Keresztes Attila állította színpadra.
– A Marica grófnőt játszottuk a Dóm téren, amikor Juronics Tamás odajött hozzám: hallja, hogy szabadúszó vagyok, lejönnék-e Szegedre játszani. Amikor megkaptam a felkérést Liliom szerepére, sokat nem tudtam a darabról. Láttam persze Fritz Lang 1934-es filmjét, és mindenki mondta: ó igen, a Liliom, az egy nagy szerep. Latinovits kecskeméti előadásáról legendák keringtek. Az olvasópróbára úgy jöttem, hogy előtte nem vettem át a darabot, és amikor együtt felolvastuk, a végén engem is magával ragadott az, ami jó esetben a nézőket is: az író pofátlan zsenialitása. Molnár Ferenc Liliom képében úgy bocsátott meg magának, hogy nem kért bocsánatot. Én is pityeregtem az olvasópróbán, és meg is nyugodtam, hogy itt valami komoly dologgal találkozom – mondja Pindroch Csaba, a szegedi bemutató címszereplője. A Valami Amerikából, a Kontrollból és más sikeres filmekből is ismert népszerű színész úgy véli: hamleti nagyságú a történet, élete meghatározó pillanata, hogy eljátszhatja Liliomot.

Pindroch Csabával mutatják be pénteken 19 órától a kisszínházban az egyik legnépszerűbb magyar színdarabot, a Liliomot.
Pindroch Csabával mutatják be pénteken 19 órától a kisszínházban az egyik legnépszerűbb magyar színdarabot, a Liliomot.

Benne lenni a tévében

Pindroch Csaba évekig elzárkózott a bulvártól, nem szerepelt tévékben sem, de tavaly nyáron megváltoztatta a véleményét. – A forgatások idején Szabó Győzővel elmentünk a JATE-klubba; épp pisiltünk egymás mellett, amikor meghallottuk, hogy egy fiatal rocker srác azt kiabálja a haverjainak: „Gyerekek, itt van a Szabó Győző, meg az a f...om tudja, hogy kicsoda!" Győzőnek hízott a mája, én meg rögtön összetöpörödtem. Azután elgondolkodtam: ha nem szerepelek a médiában, az emberek elfelejtenek. Hiába forgattam harminc filmet, hiába játszom színházakban, nem tudják, hogy ki vagyok, ha nem vagyok benne a tévében.

– Olyan színészi alázatot, profizmust és lelket igényel, amihez érettség kell. A Pesti Magyar Színházban fiatal kollégámmal, Gémes Antossal mutatták be, aki azt nyilatkozta: ez nem az a szerep, amibe itt-ott beletalálsz, hanem vagy megvan, vagy nincs. Megkönnyíti a dolgom, hogy Molnár Ferenc nagymamája szegedi volt, és az író a szögedi beszédet is belevette a darabba. Mindig hálás feladat, ha tájnyelven beszélhet egy színész. Veszélyes is, pláne nekem, aki salgótarjáni vagyok, és a szegedi ö-re a palócos á vicces tud lenni. Nemcsak Liliom szerepe, hanem ez a szegedi próbafolyamat is meghatározó élmény a pályámon. Keresztes Attila nagyszerű rendező. Máskor az energiáink 90 százaléka a kommunikációra szokott elmenni, itt viszont rögtön az elején volt egy határozott összeszólalkozásunk arról, hogy mit gondolunk a színházról. Nem beszéltünk mellé, ami jót tett, mert utána mint két barát tudtunk dolgozni. Molnár Ferenc – akiről a rokonai halála után azt írták: hál' istennek, hogy meghalt ez a feleségét verő szemét – önmagát írta meg a Liliomban: feleségét naiv tüneménynek, saját magát egy irtózatos bunkónak. A Vígszínházban meg is bukott az 1909-es ősbemutatón, mert a közönség nem bocsátotta meg Molnárnak, hogy megverte a terhes feleségét. Amikor rájöttem, hogy tolmácsolnom kell ezt a szemét zsenit, először rossz érzésem támadt. Olyan ez, mint amikor egy őszintén, mélyen vallásos ember Tartuffe szerepét játssza, és úgy érzi: ő az ördög hegedűse. Próbáltam eltolni magamtól, a rendező is egyre inkább az agressziót és a „nem is vagyok olyan kedves embert" kérte. Fokozatosan felfedeztem magamban ezt a típust is, aki kiröhögi az embereket az érzelmeikért. Pedig én nem tépek le egy virágszálat sem, mert az gondolom, hogy lelke van; a lakásba tévedt bogarat sem ölöm meg, hanem kiterelem. Most átmentem a túloldalra, és egy bunkó, szemét, mégis épp a korlátoltsága miatt szeretetre méltó embert játszom – fogalmaz Pindroch Csaba, aki a legszebb emlékei között őrzi a Dóm téri Marica grófnőt: volt olyan előadás, amikor nyolc nyílt színi tapsot kaptak.

– Kudelka szerepében azért fésültem be az akkor még hosszú hajamat, mert úgy éreztem, egy ekkora királynő, mint Lehoczky Zsuzsa szolgája csak egy bohóc lehet. A Dóm téri széles gesztusok ellenkezőjét láthatja most a Liliomban a szegedi közönség. Négy-öt éve minden nyáron visszajárok ide, fontos nekem ez a város. Tavaly itt forgattuk Koltai Róbertékkel a Magic Boys című filmet, amiből még hátravan négy nap, amikor a londoni külső helyszíneket vesszük fel. Magyar színészek az elmúlt harminc évben nemigen kaptak ilyen lehetőséget, mint ebben a filmben: nemzetközi sztárok mellett pariban tudunk lenni. Nem kávét viszünk be, nem orosz maffiózóként lőnek le bennünket, hanem egyenrangú partnerei lehetünk Michael Madsennek, aki remek a filmben.

Ötven csokor tulipán Lindának

Csaba felesége, Verebes Linda hat évvel ezelőtt játszotta a nagyszínházban a Mesél a bécsi erdő főszerepét. – Rohantam a vígszínházi előadásom után Szegedre, hogy megnézzem. Egy virágárus rám sózta mind az ötven csokor, azaz ötszáz szál tulipánját, azzal állítottam be a színházba, de a büfében elmentem vele a feleségem mellett, mert Linda jelmezben volt, úgy ragyogott, hogy meg sem ismertem. Büszkén néztem a páholyból a színpadon. Boldog vagyok, hogy most egy remek produkcióban én is itt játszhatok. A rengeteg fiataltól balzsamos ez a város; szívesen élnék itt, ha nem lenne olyan szép házam ott, ahol lakom.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Kulisszatitkok és barangolás a betűk birodalmában

Szeged - Japánból exportált merített papírral foltoztunk meg szúrágta, százéves könyveket, követtük… Tovább olvasom