Szeged - delmagyar.hu

A Brüsszeli Katolikus Egyetem által kezdeményezett, a svájci Berni Egyetem által koordinált munkába az SZTE 7 oktatója mellett 8 PhD-hallgató is bekapcsolódott – tudtuk meg Fenyvesi Anna intézetvezetőtől, a projekt szegedi részének irányítójától.

A négy éve kezdődött, idén október végén záruló, 5 millió euró támogatást nyert LINEE-program négy kutatási témából áll, ami 12 programra bomlik. A sokszintű együttműködést célzó projektbe az SZTE Bölcsészettudományi Karáról bekapcsolódó oktatók és kutatók különös figyelmet szenteltek – az uniós és országos szempontok mellett – a regionális kérdéseknek, benne a határon túli kisebbség helyzetének. A projekt hozadéka a nyelvészek közötti szakmai együttműködés, a több PhD-hallgatót is segítő ösztöndíj, a konferenciákon és a 9 egyetem kutatóbázisának munkáját összehangoló megbeszéléseken való részvételt lehetővé tevő támogatás, illetve az együttműködés eredményeit összegző publikációk.

– A határon túli magyar kisebbség tagjait az iskolában úgy kezdik oktatni, mintha anyanyelvükként beszélnék a románt – állapítottuk meg, igazoltuk empirikusan. Ajánlásként pedig megfogalmaztuk, hogy Közép-Kelet-Európában a kisebbségek nyelvi oktatásában vegyék figyelembe az ilyen helyzetű népcsoportok szükségleteit – emelte ki a program egyik eredményét Fenyvesi Anna. Másik fontos megállapításuk, hogy a nyelvek rangsorában az angol a diákok körében mindent visz. Vagyis az amerikai angol az első a többségi magyarok, a kisebbségi helyzetűek és a többnyelvű migránsok körében egyaránt, míg az államnyelv, az anyanyelv, illetve annak regionális változata többnyire az utolsó a sorban.

– Ideologikusan hogyan beszélünk a nyelvről? A kérdésre az a kötet válaszol, amelyben a lengyel, horvát, magyar kisebbségi helyzetűek körében az angliai Jersey szigetén, a horvátországi Pulában és Szegeden végzett kutatás eredményeit összegző publikációkat gyűjtjük egybe – szolgált további példával Barát Erzsébet, a nyelv, kultúra és identitás összefüggéseit vizsgáló kutatási csoport vezetője. Megállapították, hogy míg az 1990-es években Szegedre érkezett horvát migránsok kétnyelvűnek tartják magukat, mégis nehezen érvényesülhetnek, addig az angol anyanyelvűek migránsként is könnyen boldogulnak, és kitüntetett helyzetükre úgy tekintenek, mint aki új hazájában „állandó vendég".