Délmagyar logó

2018. 10. 18. csütörtök - Lukács 10°C | 23°C Még több cikk.

Locsolás előtt kötelező a versmondás

A tápéi Laczi családnál igazi hölgykoszorú várta húsvéthétfőn a locsolkodókat. Elhervadni bizonyosan nem fognak az idén sem: a rokonoktól és ismerősöktől tizenhét különböző verset és ugyanennyi fújás kölnit kaptak.
A Gregus testvéreket igazi hölgykoszorú várta Lacziéknál Fotó: Gyenes Kálmán
– Csöngettek! – kiáltott fel vidáman a négyéves Laczi Csilla, amikor kilenc órakor megérkeztek hozzájuk az első locsolkodók. Ő várta legjobban a vendégeket. Már korán reggel felvette az alkalomhoz illő ruháját, amihez gyűrűt és karkötőt is húzott.

Elavult „zöld erdő"

Benedek, Balázs és Bence egyszerre kezdte el mondani a locsolóverset, majd kölnivel megöntözték a hölgykoszorút, Csillát, a kislány kétéves testvérét, Rékát, anyukájukat és nagymamájukat. Vers után a lányok eltűntek, és egy teli kosár csokitojással tértek vissza, amiből a fiúk kedvükre válogathattak.

A lányoknak nem kellett sokáig várniuk a következő locsolkodókra. Unokatestvéreik – Gergő és Dávid – szüleikkel együtt jöttek locsolkodni. A fiúk hosszan szavalták a kizárólag erre a húsvétra megtanult versüket, amellyel nagy sikert arattak.

– Én a „zöld erdőben" kezdetű mondókát szerettem volna elszavalni, de Dávid azt mondta, az már elavult – mondta a tízéves Gregus Gergő, aki testvérével a locsolótúra előtt csak édesanyját öntözte meg. – Fölöntöttük vízzel az ágyát, mint az ürgének – mesélte nevetve Dávid. – Öcsikém, úgy visszakapod délután, amit reggel kaptam, hogy csak nézel – válaszolt mosolyogva édesanyja, Laczi Irén.

Másfél órás holtidő

A fiúk pár falat süti és néhány korty üdítő után már indultak is tovább. Mint mondták, még nagyon sok helyre szeretnének menni. – Én is menni akarok locsolkodni – jelentette ki Réka, aki még nem nagyon értette, hogy ezen a napon miért csak a fiúk kiváltsága a kölnifújás. Miután édesanyja, Nagy Mariann lebeszélte erről a tervéről, durcás arccal vonult be szobájába.

A kezdeti locsolórohamot másfél órás unatkozás váltotta fel: nem jött újabb fiú a házhoz. – A nők unatkoznak, és várják a locsolókat. Nem is nagyon foghatunk semmibe a várakozás miatt – mondta Nagy Mariann. – Régebben ismeretlenek is becsengettek, azt sem tudtuk, ki fia borja az illető, de persze beengedtünk mindenkit, és tojással meg néhány forinttal köszöntük meg a figyelmességüket. Mára ők is eltűntek – idézte fel a régi emlékeket a nagymama.

A kicsik is elunták a várakozást. Az ünneplőt melegítőre cserélve a ház udvarára szaladtak ki játszani. – Szép ruha csak annak járt, aki korán jött – mondta nevetve az anya, aki már le is tett a további locsolkodókról, és az ebédet kezdte előkészíteni. Persze éppen a hagymaszeleteléskor szólalt meg ismét a csengő, amit a kapunyitás után nagy menekülés követett.

Szódázásért büntetés

A 21 éves Török Attila szódavízzel próbált támadni a háziakra, de lövései a hölgyek nagy örömére célt tévesztettek. Büntiből minden nőnek más verset kellett elszavalnia, de a fiút ez sem hozta zavarba. – Legalább nyolc különféle verset írtam fel egy lapra, hogy tudjak miből válogatni. Van itt hagyományos, illedelmes és barátnős versike is – mondta.

Fél tizenkettőkor egy hétfős baráti-rokoni társaság futott be. Az általános iskolás Barta Gábor ekkorra már szinte az egész rokonságot végigöntözte.

– Most már biztosan nem jön senki. Idén így is kettővel többen voltak, mint egy éve – összegezték gyorsan a háziak a locsolólétszámot. Azt az egy piros tojást pedig, ami még a kosárban maradt, mi kaptuk meg. A házat ugyanis piros tojás nélkül húsvéthétfőn senki sem hagyhatta el.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Városiasodó állatvilág

Nemcsak az ember városiasodik – hanem az állatok is. Egyre újabb állatfajok fedezik föl az… Tovább olvasom