Délmagyar logó

2018. 04. 24. kedd - György 13°C | 25°C Még több cikk.

Lőrinczy Attila posztmodern tragikomédiájának bemutatója

Szeged - III. Richárd-parafrázisként is mai történet Lőrinczy Attila Shakespeare- művekből merítő Balta a fejbe című posztmodern tragikomédiája, amit Tasnádi Csaba rendezésében ma mutat be a szegedi társulat a kisszínházban.
Egy ékszerbolt kirakatában meglátott, balta alakú fülbevaló adta tragikomédiája címéhez az ötletet Lőrinczy Attilának, a Szegedi Egyetem egykori újságíró munkatársának. A posztmodern Balta a fejbe bőven merít Shakespeare-ből: elsősorban a III. Richárdra épül, de valójában egy mai trónkövetelőről van szó, aki gondolatban a saját családja ellen fordul, mert úgy érzi, hogy „szerettei" az útjában állnak, a kiteljesedésének gátjai.

– A forma is Shakespeare-re utal, hiszen blank verse-ben íródott a darab, a nevekből is a III. Richárd szereplőire következtethetünk: Richárdból Ricsi, Buckinghamből Buci, Margitból Margó lett. Utalások vannak benne az Othellóra, a Titus Andronicusra, a Hamletra, de szerepel benne verssor Berzsenyi Dánieltől és Adytól is. Sokféle problémát boncolgat. Manapság a pszichiátriai rendelőket egyre nagyobb számban keresik fel jól szituált családokból származó, egyetemi végzettséggel, jó munkahellyel rendelkező vagy épp saját döntésből állást nem vállaló fiatal felnőttek, akik nem tudnak magukkal mit kezdeni, nincs életcéljuk. Egyre nagyobb méreteket ölt az öngyilkosság ebben a generációban. Komoly kérdés, hogy hova vezethet, milyen tragédiákba torkollhat a kommunikációs csatornák bedugulása a családon és a társadalmon belül – mondja a produkció rendezője, a nyíregyházi teátrum élén nemrégiben harmadszor is újraválasztott Tasnádi Csaba. Az ország egyik legsikeresebb színigazgatója hisz abban: a színház a maga sajátos eszközeivel párbeszédre, állásfoglalásra késztetheti a nézőket. Ennél is fontosabbnak tartja, hogy az emberek kérdéseket tegyenek fel önmaguknak.

Schlanger András (Apika), Fekete Gizi (Anyika) és Barnák László (Richárd) a főpróbán. Fotó: Frank Yvette
Schlanger András (Apika), Fekete Gizi (Anyika) és Barnák László (Richárd) a főpróbán.
Fotó: Frank Yvette

– A darab gondolatisága eléggé sokkoló. A dráma szövege, a világítás, a jelmezek, a zenei effektek is mind eszközök ahhoz, hogy olyan hatást érjünk el, ami érzelmileg és értelmileg is kibillenti a nézőt a hétköznapokból. Jó erőkkel találkoztam a szegedi társulatban. Az új vezetés még a csapatfelállítás időszakánál tart, zajlik az útkeresés, de a színészgárda, amellyel gazdálkodhatnak, kifejezetten szép reményekkel kecsegtethet. Jól ki lehetett osztani a darabot, olyan alakításokat láthat a nagyérdemű, amelyek megállnák a helyüket az ország bármelyik színházában – hangsúlyozza a rendező, aki úgy véli: a mai szerzők (így öccse, Tasnádi István is) gyakran újraértelmeznek és korunkba áthelyeznek színpadra való, szituációkkal gazdagon megspékelt korábbi drámai gondolatokat. A III. Richárd összetett problematikája ma is aktuális, de egy mai nézőnek gondot jelenthet azoknak a bonyolult viszonyoknak a követése, amelyek Shakespeare korában az akkori nézők számára nyilvánvalóak voltak. Lőrinczy Attila sokfelé sikert aratott darabja lefordítja mindezt mai problematikára. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vakablak

Szeged - A Kass Galériában ma 16 órakor nyitja meg kapuit Karsai Ildikó grafikusművész Vakablak című… Tovább olvasom