![]() |
| Az őrület határán. Fotó: Nyemcsok Éva |
![]() |
| Tolószékes veterán. Fotó: Nyemcsok Éva |
Bacsó Tünde pedig fokozatosan adta át magát az őrületnek, még a csöpögő csap sem nyugtatta meg őt eléggé. Az egyszerű díszletből ez volt a legfontosabb: csak a csorgó víz hangja volt képes enyhíteni a nő borzasztó fájdalmain. A bőrönd mint ülőalkalmatosság, a konyhai eszközök és a hatalmas konyhaasztal kellékek voltak egy olyan egy órában, amikor az őrület, a depresszió, a maró gúny, az elkeserítő irónia költözött a Régi Zsinagóga falai közé. Több nevetés hallatszott a humorosnak vélt jeleneteknél, ezek azonban valahogy nem tetszettek őszintének.
Radu Dinulescu rendezése biztos kézzel, ügyesen mutatott rá a háború groteszk mivoltára. A halálesetek, a szörnyű balesetek soha nem az ellenség keze által történtek a darabon belül. Mindig valami véletlen, valami váratlan okozta a katona halálát vagy sérülését. A zárójelenet ilyen szempontból a leggroteszkebb, szinte kifordítottan örkényi. A hírnök tízezer pár bakancsot hoz az asszonynak, amit egyesével dobál az özvegyre. Ez a tízezer bakancs taposta le ugyanis a kedves férjet, amikor az elesett a zászlóval, hulláját a talpukon kell keresnie.
![]() |
| Bakancsok alatt. Fotó: Nyemcsok Éva |
és az Aradi Kamarazínház társulatvezető-színésze: Tapasztó Ernő
A Pécsi Harmadik Színház művésznőjének neve: Bacskó Tünde.
hirdetés
