Délmagyar logó

2018. 07. 17. kedd - Endre, Elek 19°C | 28°C Még több cikk.

Lubickolnak a könnyed humorban

Lubickolnak a könnyed humorban
Szeged - Az Én és a kisöcsém nőcsábász Andersenje, Dolhai Attila két éve fordult a musicaltől az operett és opera világa felé. Homonnay Zsolt pedig a hősszerelmesek után végre a komikus Dr. Sas szerepében lubickolhat. A darabot ma láthatják a nézők a szabadtérin, ha az eső nem szól közbe.
Az Én és a kisöcsém az álruhák és szerepcserék mókájára épít, de a Dóm téri operett az énekeseknek is váltást jelent.

– Örültem, hogy végre új oldalamat mutathatom meg – mondja Homonnay Zsolt, aki a briliánsan nyomozó Dr. Sast alakítja. – Színészileg is teljesen mást mozgat meg egy olyan szerep, amiben az ember nincs adott formák közé szorítva, hanem ki lehet találni azt a saját arcára. Hiszen bár ugyanazt a szerepet játszotta Latabár Kálmán, Feleki Kamill, az mind egyedi volt. Olyan, mint ők. Nagyszerű és nekem külön jutalom, hogy lubickolhatok abban, hogy végre nem a szép szerelmes, szenvedő hőst játszom, hanem a teljesen absztrakt, vicces figurát.

Dolhai Attilát több mint tíz évig musicalsztárként emlegették. Ma már operettekben és tervei szerint operákban is találkozik majd vele a közönség.

– Nehéz megfogalmazni, hogy mi hiányzik a musicalből – tűnődik el a gyakori kérdésen. – Sokszor leginkább a kollégák és az a lelki katarzis, ami a nagyoperettekben másként van jelen. Az Én és a kisöcsémben például inkább a humor, a szórakoztatás a cél, és a zene könnyedsége is ezt szolgálja. Egy jóízű játék, nemcsak nézőként, hanem színészként is könnyed és szórakoztató.
 
Lubickolnak a könnyed humorban. Fotó: Kuklis István (galéria)
Réthly Attila rendezésében újra együtt játszik Dolhai Attila és Szinetár Dóra, Homonnay Zsolt pedig Peller Károllyal alakítja az operett Stan és Pan párosát.

– Annyira össze kell hangolódnunk, hogy ha Karcsi tőlem huszonöt méterre leejti a telefont, nekem abban a pillanatban fel kell vennem – meséli Homonnay Zsolt. – Az operetteknek van egy abból fakadó bájuk, hogy ma már teljesen szürreálisnak tűnő szituációkat kell teljesen valóságosnak elfogadni. Ettől lesz egy picit meseszerű, mégis emberi érzésekben nagyon modern.

Az operetten túl nagy terv az opera Dolhai Attilának, de nem sürgeti a tanulási folyamatot.

– Ez egy fontos cél, ami a munkámban inspirál, nem akarok lemondani róla – jelenti ki. – Ám ahogy egyre jobban megismerem a műfajt, az az érzésem, hogy a prózai színház játéka hiányozna, ha csak operát énekelnék. Az elmúlt 15 évem nagyon szép és tartalmas volt, nem akarom letagadni, de kellenek a kihívások, amelyre jó lehetőséget adnak más műfajok. A visszajelzések szerint a közönség velem tart ezen az úton a klasszikusabb zene felé, ami nekem nagyon fontos.

Az Én és a kisöcsém nézői nem bánhatják ezeket a változásokat: Eisemann Mihály felfrissített örökzöld slágerei és a Dóm téri látványvilág egész estén át nevetteti a közönséget.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jogi doktorokat avattak Szegeden - galériával

Jogi doktorokat avattak Szegeden - galériával
Doktoravató ünnepséget tartott a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara szombaton 10 és… Tovább olvasom