Délmagyar logó

2017. 06. 26. hétfő - János, Pál 20°C | 31°C Még több cikk.

Magyar kémügy Iránban

Kémkedéssel gyanúsítottak és fogva tartottak egy 23 éves magyar fiút Iránban. Türk Levente Kínába szeretett volna eljutni, az iráni Bandar Abbasban az indiai vízumra várt, amikor olyat látott, amit nem kellett volna.
A 23 éves Türk Levente még egyetemistaként Franciaországban kezdett kínaiul tanulni, és tavaly ősszel határozta el, hogy eljut Kínába „szép lassan, földön, meg-megállva". Budapesten beszerezte az iráni és a kínai vízumot, a pakisztánira azonban sokat kellett volna várni, ezért úgy döntött, azt majd út közben pótolja.

– Elindultam Pestről autóstoppal, és másnap este már Isztambulban is voltam. Gyakran használtam a couchsurfinget (magyarul kanapészörf – ingyenes lehetőség szállást találni, vagy szállást adni – a szerk. ), úgyhogy mindenhol fiatal, jó fej, vendégszerető embereknél laktam. Iránba azzal a céllal érkeztem, hogy pakisztáni vízumot szerzek, amiről hamar kiderült, hogy lehetetlen vállalkozás, mert pakisztáni vízumot csak a saját országban kaphat az ember.

Levente tehát úgy döntött, hogy Indiába repül, ezért egy Bandar Abbas nevű városba utazott indiai vízumért. Azt tervezte, hogy csak az ügyintézéshez szükséges időt tölti ott. Szállást ezúttal is az interneten talált, vendéglátója egy 18 éves, Mohamed nevű fiú volt.
Mivel a települést nem találta túlságosan izgalmasnak, kitalálta, hogy megmássza „a városból olyan magasztosan tündöklő" Kuh-e Genow hegyet.

Türk Levente iráni vendéglátójával. DM/DV-fotó
Türk Levente iráni vendéglátójával.
DM/DV-fotó

Itt ők kérdeznek. – Elindultam a hegy felé toronyiránt az út szélén, jókedvvel, izgalommal, hogy végre kijutok a városból. Néhány autós felvett, az utolsó figyelmeztetett, hogy valami katonai bázis van a hegyen, de mondtam neki, hogy ne aggódjon, nagyfiú vagyok, látom, ha szögesdrótos kerítéssel kerítettek el valamit. A csúcsra 4 körül értem fel, és bár december közepe volt, izzadtam, mint egy ló, a vizem is elfogyott. 5 órára bőszen sötétedett, már alig láttam valamit. Leereszkedtem a völgybe, és elértem egy helyre, ahol lámpa világított meg egy hegyoldalba vájt, 5 méter magas kaput. Lefényképeztem, és gyalogoltam tovább. Később láttam egy tankerkocsit, egy másik óriáskaput és egy lakókonténert, de nem mentem közel. Mentem még vagy egy kilométert, az utat katonai őrfülkék övezték, de nem volt bennük senki. Egy sorompóhoz értem, ahol egy kalasnyikovos őr állt a bódéja mellett. Kértem tőle vizet, mellesleg odaadtam az útlevelemet is. Amikor visszakértem, azt mondta, hogy maradjak csak ott, majd jött még két iráni katona, az egyik tudott vagy 20 szót angolul. Kiderült, hogy egy katonai bázis ellenőrző pontjánál kapcsoltak le. Mindenhol katonai épületek voltak, dzsipek, kalasnyikovos arcok, akik nem voltak valami barátságosak. Kérdeztem, hogy a sepah (a forradalmi gárda) tagjai-e, de nem válaszoltak. Elhallgattam hamar, leesett ugyanis, hogy itt ők kérdeznek.

A nyugatot látták benne

Teheránban nagyon sok hihetetlenül kedves és segítőkész emberrel találkoztam, akik mind a nyugatot látták bennem. Ha valakivel már beszédbe elegyedtem, jött a tea, meghívtak enni és aludni is. Azok az emberek a szabadságot keresik, a szabad gondolkodásom és az otthoni képeim érdekelték őket. Be vannak zárva Iránba, de schengeni vízumról álmodoznak – mesélte Levente.

A katonák átnézték Levente táskáját, különösen a fényképezőgép, a telefon és egy notesz érdekelte őket. Próbáltak a fiúnál lévő farsi–német szótár segítségével kommunikálni, de sikertelenül, ezért inkább feladták. El nem mehetett, és telefonálni sem engedték.

Nem Putyinra voltak kíváncsiak. – Egyszer csak megjött valami plecsnis arc. Ő már körülbelül 300 szót beszélt angolul, és kedves is volt. Megkérdezte, miért fotóztam le a kaput, amire azt válaszoltam, hogy érdekesnek tűnt. Volt pár képem egy mecsetről is, ami előtt egy tank állt, arra meg azt mondtam, hogy azért fényképeztem le, mert még nem láttam ilyet. Beültettek egy Toyota pickupba, és elvittek Bandar Abbasba. A platón ültem két kalasnyikovos katona között. Lepergett az életem, és beletörődtem, hogy az egyik földúton letérünk, kiszállunk, és engem lelőnek. De nem tették, elértünk a városba, ahol bekötötték a szememet egy kendővel. Vártam, hogy mikor kapom az elsőt gyomorszájba. Törökországban egy iráni srácnál szörföltem, őt a 2009-es tüntetésekkor összeszedték az utcáról mint rendbontót, csúnyán megverték, benntartották hetekig, majd 10 évre ítélték. Nem azért, mert csinált valamit, csupán elrettentésként, és mert értelmiségi volt. 150 ezer dollárt fizetett, hogy elengedjék, de még így is el kellett hagynia az országát. Mindenét elvették, mert megtehetik.

Leventét végül nem bántották, csak kérdezgették: miért Türk a neve, miért van afgán vízuma, mit keresett a hegyekben, volt-e Izraelben, mit gondol az iráni kormányról, kém-e, kinél szállt meg, és hogy mit hallott a hírekben mostanában.

Türk Levente (balról a második) kurd vendéglátóival. Fotó: DM/DV
Türk Levente (balról a második) kurd vendéglátóival.
Fotó: DM/DV

– Mondtam, hogy hallottam, Putyin ellen gyülekeznek Moszkvában, de ez nem nyert, mert ők arra voltak kíváncsiak, hallottam-e arról, hogy Irán lehozott egy amerikai lopakodógépet.

Rálő, de csak lábra céloz. – Az egész olyan fél hatkor kezdődött, és hajnali egy volt, amikor úgy döntöttek, hogy elvisznek Mohamedhez. Lefoglalták a noteszemet, a pendrive-omat, a török és iráni SIM kártyámat és a fényképezőgép memóriakártyáját. Moha élvezte a helyzetet, és hogy fontoskodhatott. Kérdezte, hogy nem tettek-e rám lehallgatót, és hogy tudom-e, hol voltam: ott, ahol a rakétákat tárolják. Elmondta, hogy az állami hírszerzésnek dolgozik, ami egy couchsurfinges arctól nem rossz. Közölte, hogy ha nem lenne ügynök, még mindig a bázison lennék, viszont most ő figyel rám. Nem hagyhatom el Bandar Abbast. Van kézifegyvere, és ha kell, rám lő – de csak a lábamon. Azt tanácsolta, hogy ne próbáljak elszökni, mert az rossz lenne mindkettőnknek. Közölte, hogy ő tart őrizetben, de nem ő dönt a sorsom felől. Három napon át kimehettem, de jelentenem kellett, hogy hová megyek, és nem beszélhettem senkivel, de netezni tudtam. Küldtem is egy kódolt üzenetet az egyik haveromnak, hogy tudják, körülbelül mi történt, ha eltűnnék.

Leventét később újra kihallgatták, nagyjából ugyanazokat a kérdéseket tették föl neki, mint korábban. Elkérték tőle három ismerőse telefonszámát is, akiket felhívhatnak, hogy megerősítsék a fiú által elmondottakat.

– Nagyon komolyan és félelmetesen közölték, hogy ha valami nem igaz abból, amit mondok, akkor letartóztatnak, úgyhogy még változtathatok a vallomásomon, de nem tettem. Még három napot voltam Mohamednél, a harmadik napon megkaptam a zöld utat, a srác közölte, hogy valahogy megmenekültem. Közben az indiai vízumom is kész lett. Az elkobzott cuccaimat azóta sem kaptam vissza, valószínűleg nem is fogom. Azt sem fogom megtudni, hogy Mohával könnyebb vagy nehezebb volt-e kikeverednem ebből a helyzetből – írta a delmagyar.hu-nak Levente már Kalkuttából, Indiából.

Olvasóink írták

27 hozzászólás
12
  • 27. gubanc13 2012. január 14. 06:55
    „Király, hogy azt hiszitek, hogy megismerhettek egy embert cikk alapján! zsenialitásra utal! gratula!
    Levi és a naivitás távol állnak egymástól. A szabadság annál közelebbi társa.
    Ha ismernétek a srácot, talán kicsit visszavennétek a jókora arcotokból!
    Szeretünk Levi, vigyázz magadra! Nyáron itthon!”
  • 26. JungHeinrich 2012. január 12. 19:23
    „moderálva.....> Gondolom konnyu tanacsokat osztogatni arrol a 10 km2 rol ahol leelitek az eleteteket, jaaa bocs evi egyszer elmegy a batrabbik nyaralni egy hetre. Ha barmelyikotoknek fogalma is van egy igazi utazasrol nem hord ossze minden sz@rt,hanem e szorakoztato tortenet utan jo utat kivan annak az embernek akinek 23 evesen tobb fer a .....,mint az itt fikazoknak...igazi szurke eminencias nem? Szal a sracnak gratula, ezek az igazi eletre szolo elmenyek nem a hetvegi tesco :-D”
  • 25. jq 2012. január 12. 09:42
    „Pedig nagyon várjuk már a kioktatást, kedves stoppos, hátha tanulunk belőle valami újat. Én már nagyon öreg vagyok, kb. akkor stoppoltam utoljára, amikor Türk Levente született, azóta biztos sok minden változott. Én mindenestre megvártam, hogy a sz*r magától kerüljön a ventillátorba, nem én magam hajítottam bele, mások figyelmeztetése ellenére.”
  • 24. havranek 2012. január 11. 20:51
    „Az itt leírtak három dologra mutatnak :
    1. Hihetetlen naivitásra .
    vagy
    2. Megalapozatlan biztonságérzetre .
    vagy
    3. Megbízás (valaki részéről) teljesítésére .
    Ha az utóbbi igaz mérhetetlen szerencséje van ,hogy még él !
    Mielőtt valaki leanyázna ezért javaslom próbálja meg ugyanezt az USA bármely katonai területén és majd elmeséli a Gvantanamói üdülés élményeit”
  • 23. stoppos 2012. január 11. 17:47
    „Wacky te olyan bolcs vagy, hogy neked nem commentelgetned, hanem utikonyveket kene irnod, !!!sot!!! komolyan elkene gondolkodnod ´Az utazas metodologiaja´ cimu nagy doktori disszertaciod megirasan is! Tudod, en is sokat utaztam spontan modon, aminek egyenes kovetkezmenye, hogy neha bizony sz*r kerul a ventillatorba, de valami miatt epp ezert jo ez a mufaj! Na, de igazan nem szeretnem itt kioktatni az egesz ´monday morning quarterback´ tarsasagot.”
  • 22. Wacky 2012. január 11. 13:26
    „Istenemm ez nem normális...
    1: Attól hogy az angol "világnyelv", attól az ottani lakosok, tudható hogy nem beszélnek más nyelven, csak anyanyelvükön!
    2: Nem indulok útnak úgy, hogy tudnom, el fog fogyni a vizem!(így halnak meg a sivatagban is sokan)
    3: Nem indulok el úgy hogy áhh "én nagy fiú vagyok" tudok magamra vigyázni, ha a helybéliek azt mondják nekem hogy NE menjek oda!
    4: Nem mászok meg ismeretlen hegyeket, ha előtte nem tájékozódtam róla ALAPOSAN!!
    5: Az egy teljesen más világ, tudni is kéne róla valamit
    6: Indulás előtt az összes országot átnézem ahol áthaladok, hogy tudjam mire számíthatok, és alternatívát is kitalálok...és nem sietek, mert abból mindig gond van

    Mindezek hihetetlen nagy felelőtlenségre utalnak, a "majdcsak lesz valami" féle gondolkodás jut róla eszembe... perszee ha gond van akkor egyből pánik van.

    jaa, és hogy ki ne felejtsem...
    8: Nem fotózzuk le az 5 méteres kaput ami a hegyoldalba van vájva!! Mert valószínűleg nem egy turisztikai érdekesség... itt persze megint elő jön az hogyha utána nézett volna, tudná hogy van-e valami érdekesség, vagy olyan helyre tévedt ahonnan gyorsan el kell menni...”
  • 21. cintula 2012. január 11. 12:31
    „lehet, h csak "nézettséget" szeretne a kiscsávó. olyan ez mint a tamagocsi temetős sztori.”
  • 20. Berlusconi 2012. január 11. 12:18
    „Meggyőződésem, hogy ez a Türk gyerek egy igazi kekeckedő fiatalember, aki meg akarta mutatni, hogy neki aztán mindent lehet, mert neki jogai vannak. Őrült nagy szerencséje, hogy az iráni katonák felismerték ezt és nem lőtték agyon a hülyegyereket.”
  • 19. deszkás 2012. január 11. 11:59
    „Egyetemista létére ez a fiú hogy lehet ilyen naiv vagy ilyen ostoba.? Tóásóra emlékeztet.”
  • 18. jq 2012. január 11. 11:40
    „"A perzsa és arab hírportálok - s rájuk hivatkozva az izraeliek is - egyöntetűen azt jelentik, hogy ma reggel Észak-Teheránban, az egyetem közvetlen közelében két motorkerékpáros merénylő prof. Musztáfá Rosán mozgásban levő autója mellé szegődött, ráhajítottak egy mágneses tapadó robbanószerkezetet, majd még a detonáció bekövetkezte előtt kereket oldottak. A robbanás következtében az atomtudóson kívül egy további személy is életét vesztette"

    Egy ilyen országban nem ok nélkül ideges az elhárítás, nem célszerű velül szórakozni”
  • 17. B.b.c 2012. január 11. 11:21
    „Ha tényleg így történt, óriási szerencséje a srácnak, hogy nem a világ legnagyobb demokráciájának őrzője az USA egyik katonai bázisa körül sertepertélt, mert azok helyszínen lelőtték volna, mint egy kóbor kutyát, kikiáltva terroristának. Ilyen névvel?”
  • 16. jozko 2012. január 11. 11:01
    „"Franciaország és India határos
    de köztük az út nem mulatságos..

    Ezt Petőfi mesélte a János vizéz-ben.
    Levente meséje inább exhibicionizmus...
    Vagy egyszerűen dedós.

    Az ő dolga.”
  • 15. jq 2012. január 11. 10:37
    „Nem kell ennyire egzotikus helyre menni ahhoz, hogy az ember tapasztaljon ezt-azt. A sima tengerparti hevergetős tunéziai nyaraláson is elmondták eligazításkor, hogy ha valaki lefényképezi az amerikai követséget, akkor kijönnek, elkobozzák a fényképezőgépet is, nem csak a kártyát, és nem is adják vissza, mert a gépből is előhívható a kép. A mecset, rendőr, stb fotózását se veszik jó néven mohamedán országokban.
    Nem irigység beszél belőlem, hanem tapasztalat...”
  • 14. eszterláncicérna 2012. január 11. 10:29
    „Nem kell keresni a bajt, ennyi... Ha valaki figyelmeztet, hogy ne menj oda, legyél olyan bölcs, hogy nem mész! Nyilván nem véletlenül mondták.”
  • 13. KamuNeni 2012. január 11. 10:21
    „SOk negativot mondotok, de csak az irigyek csinaljak ezt. Akiknek semmi eselyuk vagy batorsaguk hogy igy utazzanak a vilagban.

    Tipikus!”
  • 12. Csecs 2012. január 11. 09:51
    „Azért Iránban rövidnadrágban bringázni nem nagy tájékozottságra vall. Alapvető kulturális dolog, hogy fedetlen testtel még a férfiak sem jelennek meg az utcán. Az elkobzott memóriakártyáról meg egyenesen isteni csoda fotókat hzaküldeni. A jövő Vujity Tvrtkóját (alias Balogh Szilárd) láthatjuk benne!”
  • 11. jq 2012. január 11. 09:20
    „Katonai objektumot fényképezni az álmoskönyvek szerint nem jó előjel, különösen nem egy állandóan háború kirobbanásának veszélyével fenyegetett országban. Ráadásul még figyelmeztették is a helyiek. A jó öreg Szovjetunióban meg már el is ásták volna valahol....”
  • 10. acidrain 2012. január 11. 09:18
    „Iránon és Afganisztánon keresztül visz az út Indiába?

    hmm...”
  • 9. alex007fl 2012. január 11. 09:09
    „Jó utat kívánok Neki! Én is bejártam már a Földünk nagy részét és még biztosan menni is fogok.”
  • 8. na 2012. január 11. 08:45
    „Ki mondta, hogy menjen oda!
    Mire számított, ez nem Európa!”
27 hozzászólás
12

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Varju László: ˝Mikor lesz 500 forint a benzin˝ mozgalmat indított a kormány

Három helyszínt érintett kedden a Demokratikus Koalíció Szegedi Szervezet tagjaiból, és a hozzájuk csatlakozó mintegy hatvan emberből álló menet, amelyet a köztársaságért hirdettek meg. Tovább olvasom