Délmagyar logó

2017. 04. 24. hétfő - György 3°C | 15°C Még több cikk.

Már a tanórákon is lájkolnak

Szeged - Míg régen csupán az SMS-írás volt menő, az internetes telefonoknak és a közösségi oldalaknak hála ma már akár online közvetítést is adhatnak óráikról a diákok. Egyre gyakoribb ez a jelenség, annak ellenére, hogy az iskolák házirendje tiltja a mobilozást.
„Megint fizika. És az a szemét tanár feleltet is." Délelőtti bejegyzés az egyik közösségi oldalon, iPhone használatával. Teljesen egyértelmű, hogy óra közben küldte az unatkozó diák, egyfajta online közvetítésként az életéről. A jelenség nem ritka, mondhatni egyre gyakoribb. A fiatalok ma már ezeken az oldalakon élik mindennapjaikat, és sokan még a tanulás kedvéért sem hajlandóak kivonulni a virtuális világból. Pedig az intézmények házirendje világos: mobiltelefont csak szünetekben lehet használni.

– Több mint harmincfős osztálylétszámnál szinte lehetetlen mindenkit figyelni, főleg, hogy a gyerekeknek nagyon ügyes technikái vannak arra, hogyan műveljenek tiltott dolgokat – fogalmazott Gyömbér Márta, a Szegedi Kereskedelmi, Közgazdasági és Vendéglátóipari Szakképző Iskola Krúdy Gyula Tagintézményének szakmai igazgatóhelyettese. Hozzátette: szerencsére az intézményben nem gyakori probléma, hogy a diákok telefonjukkal játszanak, de ha mégis, szaktanári figyelmeztetést kapnak.

A közösségi oldalak tanítás közben is vonzóak. Illusztráció: Frank Yvette
A közösségi oldalak tanítás közben is vonzóak.
Illusztráció: Frank Yvette

Persze lebukni nem csak így lehet. Mivel a pedagógusok egy része is előszeretettel használja ezeket az oldalakat – például közérdekű információk, illetve az osztályukat érintő sürgős üzenetek továbbítására –, előfordulhat, hogy meglátnak egy-egy kompromittáló üzenetet, vagy éppen azt, hogy a gyerek órai jegyzetelés helyett valami teljesen mással van elfoglalva. Komlósi Mária például egyszer online csípte nyakon tanítványát.

– Lyukas órám volt, így megnéztem a közösségi oldalra érkezett üzeneteimet, és láttam, hogy az osztályom egyik tagja fent van az oldalon – mesélte az angoltanár. – Egyből ráírtam: „te nem órán vagy?" Természetesen nem válaszolt.

Szabó Gábor, a Szegedi Ipari, Szolgáltató Szakképző és Általános Iskola Szeged-Móravárosi Tagintézményének igazgatója is nézegeti az iskolára vonatkozó közösségi bejegyzéseket. Mint mondta, tapasztalatai szerint az internetes telefonok használata még nem jellemző az intézményben. – Inkább arról van szó, hogy az számítógépes órákon részt vevő diákok élnek a lehetőséggel, hogy óra közben kicsit elkalandozzanak – mondta.

Függőséget is okozhat

A közösségi oldalak folyamatos használata növelheti a stresszt, gyengíti a személyes kapcsolatokat, és a súlyos függőknél alváshiányt is okozhat – ezt állapították meg a Harrisburgi Természettudományi és Műszaki Egyetemen, ahol tavaly ősszel kísérleti jelleggel egy hétre blokkolták a Facebook-hozzáférést a diákok számára. A szünet alatt a hallgatók zöme úgy viselkedett, mint az órák után cigarettázni somfordáló nikotinfüggők: ki-kisurrantak, hogy okostelefonjaikon ellenőrizzék üzeneteiket. De voltak, akik rájöttek: személyesen is megbeszélhetik a dolgokat kollégáikkal vagy oktatóikkal, nem pedig csak a megszokott módon, a Facebookon üzengetve egymásnak. 

Olvasóink írták

90 hozzászólás
  • 90. novaklaszlo56 2011. január 15. 15:23
    „Nem nekem címezted ugyan, Vimvirepellere, de számomra érthető, hogy mi az, amit nem, vagy nehezen tudsz elfogadni. Sőt, nemcsak érthető, hanem alapvetően egyet is értek a fejtegetéseddel. De, mint korábban már említettem is valahol, a szükségletek nagyon sokfélék, és akkor is léteznek - meg plasztikusan változnak is koronként, miként a szépségideálok, a fogyasztásunk szerkezete, stb. -, ha azok egyik-másikának a megjelenése nehezen elfogadható sokak számára. Meg azt is próbáltam - az itteni terjedelmi lehetőségekhez mérten csak utalás formájában - érzékeltetni, hogy a falka törvényei mit jelentenek, és hogyan hatnak azokra a szükségletekre, amelyeknek a megjelenése erősen az adott csoporthoz kötődik, vagyis a falkán kívül csökken, esetleg meg is szűnik a jelentősége. Ilyen ez a mobil kérdés is. Persze, hogy erősen vitatható a kívülálló szemszögéből az, hogy egy alsó tagozatosnak legye-e telefonja, az meg még inkább kérdés lehet, hogy azt elvigye-e magával a suliba, és fokozható még a feszültség így: használja-e azt ott, s ha igen, mire? Meg arról is hosszasan lehet eszmecserét folytatni, hogy az egyes szükségleteket miként kell és érdemes megközelíteni, értelmezni - de lehetőleg velük együtt, az ő bevonásukkal! - a különböző korú, helyzetű emberek csoportjaiban, mert nyilván nem feltétlenül vihetők át az alsó tagozatos normák és szabályok egy középiskolába, és még az utóbbiak között is óriási különbségek mutatkoznak, amelyek miatt az ottani élethelyzetek erősen differenciált megközelítése az indokolt. Ezen hosszasan el lehet tépelődni, de - és megint a srácokra utalva, és velük teljes egyetértésben - az állandó, és egyre rigorózusabb tilalmak inkább mérgezik a légkört, és demoralizálják a közösségeket (újabb tilalmak, amelyeket senki sem vesz igazán komolyan, amelyek kijátszhatók, és ezért sokan ki is kerülik őket, ráadásul különösebb következmények nélkül, vagyis az nyer, aki ügyesen lépi át a korlátokat..., ugye, milyen hátborzongató, és ugye, mennyire így van ez a "felnőttek" társadalmában is, amelynek nem szeparálható része amúgy a gyerekek világa is!), ahelyett, hogy élhetőbb, az általánosan és őszintén elfogadott, a közösség életét és céljainak elérését valóban segítő KÖZMEGEGYEZÉSEK születnének a helyi "alfaság" :D autoriter megnyilvánulásai helyett, amelyeket ráadásul öröm, és bizonyos - széles - körökben mindig is "sikk" volt kijátszani.
    Nagyon bonyolultak és mélyek ennek, a cseppnyinek látszó (mobillal, vagy anélkül) kérdésnek is az összefüggései, és ezt jól látják a megszólaló érintettek is. Nincs itt szó semmilyen "generációs" ellentmondásról, csak az aspektusok különböznek egymásól, és ez természetes is. Ők elemi szükségletként ragaszkodnak a személyi szabadság olyan fokához, amely számukra már természetes - és ez így van jól! -, és az autoriterebb kontrollhoz szokottak számára zavaró, nehezen értelmezhető, már-már az erkölcstelenség határát átlépő folyamatok indukálója, és ekként félelmetes is. Minden az, amit nem értünk igazán, teljes mélységében, ugye? De én nagyon bízom ezekben a srácokban, és tudom, látom, hogy jól, helyesen, és nem utolsó sorban közérdekből is készek használni, a miénkhez képest növekvő szabadságukat. Igaz, sokan visszaélnek ezzel, csak azt tudnám, kitől lesik el a módszereket...? :)
    Szakfelügyelő a magyar tanárnak a látogatott óra után:
    - Kollégá, az órája fantasztikusan jó volt! A gyerekek tudnak, aktívak és fegyelmezettek is. Csak a stílusuk nem mindig megfelelő: gyakran beszélnek csúnyán, vulgáris szavakat is használnak, igaz, szellemesen az önkifejezésükhöz. Ezeket honnan veszik?
    - Hát a FÜLEM tudja! (a nagybetűvel szedett szó helyébe valami mást kell helyettesíteni, hogy a poén megjelenjen, és elnézést e tréfáért - amúgy nem tréfa, valódi történet, igaz, a régmúltból, mert ma már ugye, ilyesmi elképzelhetetlen! :D ;)).

    Pihenjetek, tanuljatok, érezzétek magatokat jól a bőrötökben! Kellemes hétvégét!”
  • 89. vimvirepellere 2011. január 15. 14:29
    „86. hozzászólás Dadidas 2011.01.15. 13:21

    Kedves Dadida, ne kóstolgass, mert megint felbosszantasz. :) ;) Megnyugtatlak, hogy nem jelent gondot számomra a hosszabb szövegek olvasása és értelmezése.

    Egyébként meg kell jegyeznem, hogy valószínűleg tévedtem az első benyomásom alapján, mind a te, mind Az Antikrisztus megítélésével kapcsolatban, s ezt nem szégyen bevallani. Nagyon értelmes srácoknak tűntök, tudtok helyesen írni (amivel nagyon sok kommentelőnek igen komoly gondjai vannak), van értelme a hosszú (;-)) irományaitoknak, és legfőképp van önálló véleményetek, ami mellett megfelelő érvekkel kiálltok. Van amiben nem értünk egyet, de hát erről szól a demokrácia.

    Tehát személyeskedés és legfőképpen általánosítás nélkül a fenti cikk kapcsán az alábbiak miatt reagáltam ingerülten:

    Úgy látom, hogy manapság bizonyos tárgyak birtoklásának (köztük a mobiltelefon) túl nagy jelentőséget tulajdonítanak, és hiányuk egyfajta életképtelenséget okoz. Ezek a modern technikai eszközök azért vannak, hogy segítsék az életünket, és nem pedig azért, hogy ezekért éljünk. Elhangzott itt, hogy a mobil azért jó, mert az otthon maradt ebédpénz, meg tornacucc miatt lehet telefonálni. Ugyan már, ne vicceljünk. Ha valaki otthonfelejt valamit, viselje a következményeit, abból fog tanulni, nem pedig abból, ha más megoldja helyette. A veszélyhelyzetet sem érzem életszerűnek, mert ha épp meg akarnak valakit verni az utcán, vagy elüti egy autó, vagy fuldoklik, hát nem sokra megy a mobillal, sem ha hirtelen komolyan rosszul lesz. Múltkor egy ismerősömet azért hívta fel a lánya, mert elesett a házuk bejáratában, felállt és észlelte, hogy fáj a lába, nem tud ránehezedni. Na most a kedves szülő mindent eldobott a munkahelyén és hazarohant a lányához. Otthon azt látta, hogy a lány közben bement a házba, lefeküdt a díványra, és hideg borogatást rakott a térdére. Az ismerősöm megnézte ezt a komoly sérülést, kicsit sápítozott, hogy jajj szegény gyerek, majd visszatért a munkahelyére. Na ennek mi értelme volt szerintetek? Ha tudtok, kérlek egy példát hozzatok, hogy egy mobil megléte miért életbevágó??

    Antikrisztus írta, hogy egy mobil hiánya általános megvetést, és lesajnálást okozhat egy kamasz életében. Hát ez baj. Naaagy baj. :) Azt gondolom, hogy aki emiatt megítél egy másik srácot, az nem komplett, egy felszínes marha, egy értéktelen ember. Másokat egy tárgy megléte vagy meg nem léte miatt megítélni és kigúnyolni, az végtelen ostobaságot mutat. Lehet, hogy otthon több gyerek van és kaját adni is gondot jelent a szülőknek, nem hogy egy jobb mobilt vegyenek, ami azért ott van 40 ezertől kezdődően. Az ilyenek miatt reagáltam a témára indulatosan. Egy ilyen baráti kör semmit nem ér, a véleményükre meg magasról tenni kell.

    Hála Istennek, elég jó körülmények között élek, így nekem is megvan minden szükséges (és nem szükséges:))) kütyü, adott esetben a pótlásuk sem jelentene gondot, de látok sok olyan nálam idősebb családot, ahol van gyerek már, és ahol a számlafizetés és az alapvető élelmezés minden bevételt elvisz. A szülő pedig erejét meghaladva dolgozik, és nem egy esetben vesz fel hitelt, hogy a gyermekének a legjobbakat biztosítsa.

    Írtam korábban, hogy a szívemen viselem a fiatalabb generáció testi és lelki fejlődését. Aggódva látom, hogy nagyon sokan a tizenévesek közül semmilyen értéket nem képviselnek, olyan felszínesek, hogy az elképesztő. Meg kellene érteniük, hogy minden egyes dologhoz, amit a szülő vesz kemény munkával megkeresett forintok kapcsolódnak.

    Remélem érthető volt, hogy mi volt a problémám a cikket olvasván.”
  • 88. novaklaszlo56 2011. január 15. 14:08
    „Lehet, hogy ennél rövidebb - a mondandómhoz képest ez is relatív - hozzászólásokat ritkán írok, de most, úgy érzem nagy hiba lenne bő lére ereszteni.
    Amiről a 84-ben írsz, Beth, az sajnos az egész társadalmunk súlyos erkölcsi válságának a summázata, és nagyon igaz. De nem minden kölyök másolja le az összes baromságunkat, erkölcstelen - sőt, gyakran törvénytelen - attitűdjeinket és azok manifesztációit, viszont mindegyik komolyan megszenvedi ezeket. Nem olyan könnyű dolog ám kölyöknek lenni sem egy önmagából ennyire kifordult társadalomban! És ők ezt remekül érzékelik, látják, s ahogyan megnő bennük az értelem, ki-ki a maga módján próbál alkalmazkodni ehhez, s az adaptáció rengeteg zavaró példája is megjelenik, természetesen. Mások lázadnak a vélt, vagy nagyon is gyakran valós az igazságtalanságok ellen, és eközben a rendelkezésükre álló (nem feltétlenül helyeselt és/vagy támogatott, de elérhető) eszközökkel és módszerekkel csillapítják a gyötrelmeiket, amelyeket nem utolsó sorban az életkilátásaik beszűkülése okoz (felelőtlen magatartásformák, kilengések, éjszakai bulizás a kortársakkal, alkohol, drog és egyéb, olyan tudatmódosító szerek és szituációk, amelyek, bár igen ártalmasak rájuk nézve, s emellett az egész társadalmat jócskán megterhelik, számukra mégis a pillanatnyi kikapcsolás lehetőségét jelentik a hétköznapok kilátástalanságából).
    De NEM mindegyikük ilyen! Sőt! És most azt kell mondanom, hogy ezeknek, az itt megszólaló kis fickóknak (egyikük bizonyosan az, hisz ő maga mondja, hogy ő férfiember) - bocs a titulusért, de nálam ez nem leszólás, hanem valamilyen érzelmek megjelenítése visszafogottan, akárcsak a "kölyök" szó használata - iszonyúan nagy szerencséjük van most, mert a bejegyzéseik elolvasása után annyira elöntötte a lelkemet a büszkeség, meg az ezt erodatív alapon kísérő érzelmek, hogy komoly veszélyben lenne a lapockájuk, ha most fizikailag elérhető közelségben lennének a számomra. Így hát kénytelen vagyok a dolgot virtuálisan meg- és kiélni, valahogy így:
    ({)
    De ez nagyon kemény, és férfias ám! És nagyon komoly is, Dadidas, The Antricrist. Óriási élmény és öröm olvasni minden sorotokat! És nagy megnyugvás is, mert újabb megerősítése a számomra annak - amit egyébként jól tudok -, hogy " ezek a mai fiatalok"..., nos, igen: ilyenek is, meg olyanok is. Ti talán elhiszitek nekem: ez mindig így volt, még a "debezzegazénidőmben" is :D, és azt hiszem, mindig így is lesz. Miért is volna ez baj? Így kerek ez a Q (bocs!:)) vlág, nem?
    Remek srácok vagytok! Iszonyúan nagy üdv nektek!

    Valódi, őszinte tisztelettel - egyéb, lelkesítő érzelmeimről nem si szólva:) -

    Novák László”
  • 87. Beth 2011. január 15. 13:43
    „Kedves Dadidas!

    Kérlek maradj meg olyannak, amilyen most vagy! Úgy veszem észre, hogy mindannyian ugyanazt mondjuk, csak más oldalról.
    Tisztelem azokat a személyeket, akik valami pluszt tudnak nyújtani a mai világban az iskola keretein kívül is. És te szerintem ilyen felnőtt leszel. És a legfontosabb, hogy felelős állampolgár.

    Neked kijutott a jóból, én 10 évig csak azt hallottam, hogy az iskola feladata a gyermeket nevelni. Közben a szülők elfeledkeztek - tisztelet a kivételnek - a gyermek neveléséről, és ujjal mutogattak az iskola felé.
    Most ezeknek a szülőknek a gyermekei járnak az iskolába, így valószínű, hogy az alapvető illemszabályokkal sincsenek tisztában.

    TheAntrichristnak válaszolva el szeretném mondani, hogy veletek sajnos az átlagtanár nem találkozik az iskolában. És ez nem a tanár hibája.

    Nekem egy nagyon kedves idősebb barátnőm 16 éves koromban az agyamba véste millió hosszú beszélgetés keretében, hogy mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, és ha nincs akarat a tudás mellé, akkor megette a fene az egészet.
    Továbbmegyek, nektek legalább van akaratotok!
    Köszönöm szüleiteknek, hogy ilyen jól neveltek benneteket.
    És köszönöm, hogy olyan baráti körötök van, ahol nem divat a szaktanári és a lógás.
    Remélem egyszer majd találkozhatok veletek élőben, és beszélgethetünk egy jót az élet nagy dolgairól.

    Üdvözlettel

    Beth”
  • 86. Dadidas 2011. január 15. 13:21
    „Kedves Beth!
    (vimvirepeller, hogyha még mindig bajban vagy a hosszú szövegek elolvasásával ezt ne olvasd, mert egy kicsit hosszasra sikeredett!)
    Legfőképpen neked fogok válaszolni, de kérlek ne sértődj meg, ha esetenként eltérek a témától!
    Mint én többször is kifejtettem a tanárok iránt én a legmélyebb tiszteletet tanúsítom és az óráikon mindig figyelek. Amikor bekövetkezik a sajnálatos helyzet, hogy az óra már tényleg annyira unalmas, hogy a figyelem megtartása már-már az elalváshoz vezet, akkor mindig mérlegelem magamban, hogy mit csináljak. A leggyakoribb dolog, hogy elkezdek rajzolni a füzetbe, na most ez valószínűleg nem zavar senkit, esetleg mint mondtam fogom a telefonomat és a pad alatt a lehető legnagyobb csendben és nyugalomban használom. Csak a legvégső soron, és azt is igyekszem elkerülni, kezdek el beszélgetni akárkivel az osztályból. És igen rajtam kívül is vannak még ilyen emberek, lásd például az újonnan megjelent TheAntrichrist-t, akit szintén a korosztályomból köszönthetek! Viszont, amit a tanár már nem tud megtanítani nekem, annak én készségesen nekiállok és megtanítom magamnak, tehát a tudás nem vész el csak más formában jut el hozzám.
    A másik, hogy ilyen nagyon ritka, hogy a tanár képes a beszélgetőket kizárni! A tanár mint egy előadó, zavarja a beszélgetés ez igaz és erre valahogy reagálnia kell. Két lehetősége marad: vagy leszidja az osztályt (ami a legtöbb esetben történik) és néhány kiválasztott emberen példát statuál egy-egy véletlenszerűen kiosztott egyessel (ami, hadd jegyezzem meg az utóbbi időben volt rá egy példa, a hatályos oktatási törvény megsértését jelenti, ugyanis az órai magatartást mindenféle javítási lehetőség (például feleltetés) megadása nélkül érdemjeggyel büntetni tilos!) a másik lehetőség az, és amit minden előadónak készülő tankönyvében is hangsúlyoznak, hogy amennyiben kezdi elveszíteni a közönség érdeklődését, akkor álljon meg egy percre, gondolja át, hogy mi az amivel még feldobhatná az előadást, sőt a legjobb, ha előre felkészül ilyen előadási elemekkel, amiket amint lelohadt az érdeklődés azonnal bevethet (megjegyzem, nálunk az iskolában, ha ilyet tesznek azonnal helyreáll a rend és ez senkinek se fáj!) Végül mi igenis próbálunk segíteni, de mint megjegyeztem én NEM VAGYOK KITŰNŐ(!) és PEDÁNS se! Esetleg jó a felfogásom és gyorsan megértem az anyagot, de ez a két jelző közül egyik se igaz rám!
    A szaktanári figyelmeztetés igenis mindenkit érdekel, főleg, ha a gyereket otthon is úgy nevelik, hogy ne a jelenben gondolkodjon, hanem abban hogy mi lesz holnap. A mai világban már nem igaz az a kijelentés, hogy "Carpe diem!" ("Élj a mának!", ha valaki nem értené a latint!). Itt ebben a rohanó világban mindig a legfontosabb a holnap, hogy mit hoz a jövő, legalábbis nekünk a most feltörekvő generációnak!
    Ez viszont enyhén sértő dolog, hogy 10 ből 3-4 fiatal az, aki nem ismeri az alap illemszabályokat az idősekkel szemben, na most én például NEM VAGYOK ILYEN! És ez megint egy gyönyörű példa a beskatulyázásra! És a másik dolog, hogy a te könyvtárad az már a mi internetünk, nálunk lehet, hogy már nem ilyen látványos, hogy nem a könyveket bújjuk órákon keresztül, hanem megfelelő program segítségével percek alatt megtaláljuk a nekünk megfelelő forrást. Igen ez már itt a mi világunk vívmánya, és gondolom te is vígan használod például a http://mek.oszk.hu/ honlapot könyvek keresésére, vagy akár a wikipédiát! Még annyit, hogy a lógást elvből elítélem, és ha ismerőseim ezt tennék, akkor előtte megpróbálom lebeszélni őket róla, mondván nekem is vannak olyan napjaim, amikor egyáltalán nem tudok semmit (mondjuk ez egy kicsit túlzás, de biztosan nem tudom 100%osan!) és még akkor is megvan hozzá a büszkeségem, hogy ne elbújjak a wc-ben, hanem bemenjek órára!
    És akkor itt a várva várt utolsó bekezdés! Igen érdekes történeteket meséltél itt nekem, és igen elhiszem, tényleg vannak olyanok, akiknek alig telik például telefonra, ez igaz és ez miatt, lehet, hogy az iskolai társadalom egy kiközösített részében foglal majd helyet, de a saját környezetében, otthonában ő egy másféle életvitel alapján éli életét, ahol neki tényleg nincs szüksége telefonra, hogy tarthassa a kapcsolatot a családtagjaival, igen ilyen is létezik! A második történetedet nem nagyon értettem elsőre, de azt úgy felfogtam belőle, hogy például a buszon utazó időseknek sem az az egyetlen céljuk, hogy ülhessenek, hanem az ő érdekük is az új generáció védelme és biztonsága! Én osztom azt a vélemény bár férfi létemre én sosem leszek terhes szóval ilyen érdekes szituáció velem sosem történik majd meg, de igen sokszor megeshet és akár Szegeden is talán csak nem hallasz róla! Viszont az illem az már tényleg egy olyan dolog, ami egyáltalán nem kapcsolódik az iskolához és végképp nem a cikkhez! Az alap illemtani szabályokat a gyerekek szüleinek kell belenevelniük a gyerekükbe, és én ebből a szempontból nagyon büszke is vagyok a szüleimre, mert úgy látom és legtöbbször azt a visszajelzést is kapom, hogy nagyon tisztelettudó tudok lenni, és tisztában vagyok az illemtannal. De ez a szüleimnek köszönhető, az iskola ebben nem befolyásolt! A csúnya szavakat ugyanúgy az alap szókinccsel legelőször a szülőktől hallhatják a gyerekek. Az, amit másodkézből, az ismerőseiktől, ismeretlenektől hallanak, azt kevésbé, ritkábban, félőbben fogják használni, mint a szüleiktől hallottat! Én se vagyok tökéletes és igen néha a véleményem megerősítéséhez szükségem lehet néhány ilyen szóra, de mivel az én szüleim ilyeneket előttem nem használnak mindig minden egyes káromkodás kimondásánál megmozdul bennem valami, hogy ez nem jó! És akkor a végére értünk, de sajnos akkor említést kell tennem az életkörülményeimről is amire nem panaszkodhatok! Életem első 5 évét egy panellakásban éltem le ugyanúgy mint, ahogy nagyon sokan ebben az országban. Közben a szüleim munkája miatt volt, amikor fél évig utazgattunk üzleti ügyek miatt autóval külföldre (persze nem egyszerre fél évet nehogy valaki félreértse!). Azután hát mit mondjak beérett a munka gyümölcs beköltöztünk a saját magánházunkba, és igen nálunk nem biztos, hogy összeroppan a család egy-egy mobiltelefon elvesztése miatt, de a jelenlegi gazdasági helyzetben nekünk is nem azonnal orvosolható problémát jelentene! (Én nekem például áprilisban ment tönkre a mobiltelefonom és, azóta nem kaptam új készüléket, pedig azóta még Karácsony is volt, helyette apukám régi telefonját használom!) És hát igen takarítás, házimunka? Bevallom nem mindennap kell végeznem, mint mondtam nem élünk olyan rossz helyzetben, mint azok akiknek a mobiltelefon elvesztése megrázza a családi költségvetést így hozzánk heti 1 alkalommal jár takarító! Most el lehet kezdeni, a "már aki megengedheti" szöveget, de ha figyelmesen végigolvasod az egészet, akkor meglátod, hogy mi sem a csillagos égből indultunk, hanem onnan ahonnan mindenki más! És a társasjáték, ami sajnos a jó módnak az átka, hogy szinte sosincs rá idő, hogy például a szüleimmel játsszak, még jó, hogy ott a testvérem, akivel tudunk rendszeresen valami közös elfoglaltságot találni. De se neki, se nekem nem könnyű úgy élni, hogy a szülők csak este 6 után találkoznak velünk. Igen mindennek megvan az ára, de a fizetsége is!
    Remélem mindenre válaszoltam és mindent kifejtettem és lesz rá egy jó estéd, hogy elolvasd,
    Dadidas”
  • 85. TheAntrichrist 2011. január 15. 12:06
    „Tisztelt Beth!
    A válaszod első részét nem igazán értem, már ha nekem szól - én arról beszéltem hogy ha egy gyerektől az anyja/apja venné el a telefont, akkor lenne a haverok előtt az kínos stb stb. Nem hiszem hogy ebben az esetben fenn áll annak a lehetősége hogy új telefont fognak neki a saját szülei venni (??)

    A szaktanáris részre: Életemben egyszer kaptam szaktanárit, amiért elaludtam magyar órán. Amit meg is értek hiszen az óra nem alvásra való. Az már más kérdés hogy az anyag volt e az unalmas, esetleg én voltam fent azelőtt nap indokolatlanul késő ideig.

    A pedáns kitűnő tanuló részre: Csak én írtam hogy kitűnő vagyok, Dadidas szerintem nem állította ezt. Az én válaszom számodra pedig az, hogy igenis segítek, a bemutatkozó részből talán észrevehetted, de nem akartam mindent odaírni, hogy a házit számtalanszor engedem meg hogy lemásolják rólam, de inkább csak elmagyarázni szeretem nekik, hiszen abból tanulnak. Órák után sokszor jönnek hozzám ha valamit nem értenek, és én általában (oké, nem mindig) a rendelkezésükre állok. Óra közben a legtöbbször ha valaki nem ért valamit és tőlem próbálja megkérdezni a tanár igen erőteljes hangon megjegyzi hogy ne tőlem kérjen segítséget, hanem tőle (a tanártól), ezután A) az illető meg sem mer mukkanni többet B) megkérdezi a tanárt aki ekkor az esetek jelentős részében ugyanazt a számukra érthetetlen magyarázatot adja elő, miután a diák megpróbál úgy tenni, mintha értené, a tanár pedig elégedetten dől hátra és magában azt gondolja, hogy miért is lenne szükség akkor arra hogy a többi diáktól kérdezzen bárki bármit. (megjegyzem ez csak a többség, pozitív kivétel is akad szép számmal)

    A többi személyeskedőbb részre utalva: Nem azért volt időm fél 12 kor bekapcsolni a számítógépet, mert idáig aludtam volna, hanem mert porszívóztam, port töröltem, mosdót , klotyót takarítottam. A magyar jogban és közerkölcsben létezik az ártatlanság védelme, amit te hajlamos vagy elfelejteni és (a diákok többségével szemben jogos) feltételezésekkel élni velem szemben.

    A szaktanárit nem leszarom hanem nem kapok. Pedig mint mondtam top 5 gimibe járok.

    Tökjó hogy nem szeretnéd megtanítani a gyerekeknek a sok csúnya szót csak ez pont annyit ér mintha nemtudom fel alá ugrálnál és hörögnél éjfélkor egy angolnaszemekkel teli hordó körül. A kisfiad ígyis úgyis meg fog ismerkedni a nem kívánt szavakkal, és erre - szerintem - a helyes válasz nem a titkolása lenne, hanem hogy leülsz vele beszélgetni, komolyan veszed, és elmagyarázod neki hogy miért nem helyes ezeknek a használata. Persze ez függ az anya-gyerek viszonytól is, de ha igazán komolyan veszed őt és a helyzetet, és ezt többször is eljátszod, az eredmény- szerintem - nem marad el. Azon pedig hogy mindenki csúnyán beszél- hát kérlek, ez van, ezen nem tudsz változtatni, másrészt annyira nem nagy gond, felnőttkorba lépve a fiatalok nagy többsége leszokik erről.

    Tisztelt dublini!
    Személyeskedő soraidat köszönöm, csakúgy mint hogy a postom ÉRDEMI RÉSZÉRE, tehát arra a több mint 40 sorra magasról xartál, (már bocs) és csak a bemutatkozó részben kötöttél bele egy teljesen jelentéktelen részbe. Mellékesen sajnálattal kell közölnöm hogy nincs igazad. Az első soraimat amiatt írtam, hogy lássátok, hogy szavaim mögött tapasztalat áll és nem csak üres képzelgés, stb. Mellékesen ´az igazságos nemzetért´
    mondatomat nem a közvetlenül megelőző mondatom következményeként, hanem egész bemutatkozó részem, és az abból esetlegesen levont következtetéseitek alapján írtam. De talán ennyi szövegértés elvárható lenne egy nem tudom hány éves felnőttől, vagy ha nem, legalább annyi, hogy ne kössön bele egy - szerintem - nagy részében értelmesen felépített érvrendszer legelső részében valamibe. De ez persze csak az én véleményem. Az offenzív válaszért pedig bocsánat, de nagyon nem szeretem, amikor valami ahelyett hogy azt nézné mit mondok, abba köt bele ahogy mondom, az érveimre pedig magasról tojik.

    Tisztelt novaklaszlo!
    Örülök, sőt le vagyok döbbenve, hogy még ilyen logikusan gondolkodó embereket is hord (remélhetőleg szép számmal) hátán a föld. Tetszik amit / ahogyan írsz, megőrizve az objektivitásod de valahogy mégis véleményt mondva.
    Arra pedig, amit mondasz, annyit írnék, MINDENKINEK! hogy
    Az általánosítás, amit a mai felnőttektől igen nagy részben lehet tapasztalni, ami egyfelől normális válasz a mai társadalom, fiatalság ´züllésére´, másfelől roppant buta dolog, hisz pont a hozzám hasonló, szerintem fejlődőképes és jó szándékú ( nem hibátlan, messze nem az ) kamaszoktól veszi el a kedvet, kelt bennük rossz érzést, stb. Az általánosításból, beskatulyázásból még soha a történelemben semmi jó nem származott (gondoljunk csak a zsidókra) és szerintem ez ezután sem lesz másképp. A világban nincs jó és rossz, nincsenek végletekig jó és a végletekig elvetemült emberek! Viszont lehet egy embert végletekig rossz, gonosz embernek kezelni, és az eredmény nem marad el - ő maga is el fogja hinni, hogy olyan, amilyennek oly sokszor hallja magát. Minden ember egyedi, ideje lenne ezt elfogadni! Nem teheted meg, hogy csak azért, mert valaha egy üzletember átvágott, soha többet nem üzletelsz, nem teheted meg, hogy ha egyszer egy buszon utazva karamboloztatok a vezető hibájából, soha többet nem ülsz buszra! A 21. századot a bizalom korának kellene, hogy megéljük, nem pedig az alap / ok nélküli ellenségeskedésnek! Hiszen bízol a buszvezetőben, amikor felülsz a buszra, pedig nem ismered jobban mint bármelyik fiatalt! Még a saját számítógépedben is jobban bízol, amikor leülsz elé dolgozni! Ezt érdemes lenne végiggondolni, tisztelt hölgyek és urak. ( Az E/2 ért bocsánat, ha valakit sértene, számomra így a legkönnyebb leírni gondolataimat.)
    Szép napot!”
  • 84. Beth 2011. január 15. 09:12
    „Én is csak egy megjegyzést fűznék hozzá:

    Miért kell egy tanárnak állandóan fenyegetni a gyereket szaktanárival, beírással telefonhasználatért? Miért nem saját elhatározásból nem veszi elő a mobilt? Akaratot nem tud adni a gyereknek.
    Sajnos sok akaratgyenge gyerek van. Hála a felnőtteknek. Akiket a törvények kötnek.
    Tudják a szabályokat, de nem tartják be. Sajnos. Még a jó tanulók se... Erről ennyit.”
  • 83. novaklaszlo56 2011. január 15. 02:09
    „HUH!
    Ugye, megijedtetek? :D Bocs, de nem tudom megállni, hogy kamaszos pimaszsággal ne jelezzem: ráfáztatok, mert még mindig itt ólálkodom én is, mert dolgozgatok még, és felnézek közben ide-oda a neten. :)
    Ne haragudj, Beth, tudom, nem engem szólítottál meg, és abban is biztos vagyok, hogy Dadidas nem marad adós a válasszal, de úgy érzem, reagálnom kell a bejegyzésedre. Ugye, nem baj? Ígérem, rövid leszek, és nem akarom Dadidas kenyerét se elvenni.
    Sok, rengeteg igazság van abban, amit írtál, miként Dublini sem mondott butaságot, amikor az iskolát a gyerek munkahelyének nevezte, és összehasonlította a tanoda szabályait a felnőttek munkaköri leírásával, bár azért a suli és egy munkahely között lényeges különbségek is vannak. A baj a hangvétellel volt, de ezen, látom, már túl vagyunk: Dublini hangot váltott, és így már öröm vele beszélgetni. Ami a te bejegyzésedet illeti, kedves Beth, ahhoz most engedj meg csak annyit hozzáfűznöm, hogy a srácok is tisztában vannak az egyes családok közötti különbségekkel, amelyek a társadalmi különbözőség széles skáláján létezve, sokféleképpen jelennek meg az iskolában, a szervezett szabadidőben és a magánéletben egyaránt. Ezek a különbségek nemcsak az anyagi kondíciók kapcsán, hanem a családok iskolázottsága, műveltsége, és sok egyéb sajátossága folytán jelennek meg a gyerekek iskolai életében is. Így természetesen az is igaz, hogy míg az egyik gyerek vállrándítással túlteszi magát egy értékesebb tárgya elvesztésén, addig a másikban egy világ omlik össze, ha elveszíti a néhány ezer forintos telefonját, arról nem is szólva, hogy az utóbbi esetben a család is nagyon el tud szontyolodni, hiszen esélye sincs a veszteség pótlására...
    Mint mondtam, nem szeretném elvenni a részletes reagálás lehetőségét a legérintettebbektől, például Dadidastól, ezért nem is mélyednék el a fejtegetésben. De azt még engedd meg, hogy felhívjam ismét a figyelmedet arra, amiről a srácok is sokat beszéltek már: a "mai fiatalok" nagyon különbözőek, a fentieken túl is, vannak roppant jó szándékú, figyelmes, szorgalmas, igyekvő, rendezett életvezetésű, és sajnos vannak deviáns, nehezen kezelhető, disszociálódó, esetleg már kifejezetten antiszociális tendenciát képviselő személyiségű kölykök is közöttük. Az utóbbiak aránya sajnos nagyon megnőtt az utóbbi évek során - azt is elég jól tudjuk, miért, de ezt most hagyjuk -, és hajlamosak vagyunk a romló közhangulattal is alátámasztott, negatív, általánosító vélemény kialakítására. És éppen ez az, ami ellen tiltakoznak azok a gyerekek, akik valóban kilógnak ebből a sorból. Hidd el, nincsenek is oly kevesen, csak kevésbé látványos a jelenlétük, mert nem okoznak komoly problémákat nekünk, ellenkezőleg... Egy másik fontos gondolat, amely szintén felbukkant a srácok hozzászólásaiban, az, hogy nem lehet mindent a szabályok, törvények szigorításával megoldani, ha a fejekben nincs rend, akkor teljesen mindegy, hogy egy magatartásformát milyen mértékű büntetéssel fenyegetnek a törvények, szabályok, vagy éppen a suli házirendje, mert e szabályok megtartására nem sok az esély. Arról nem is szólva, hogy a szabályok esztelen szigorítása kivonja a bizalmat a közösségekből, és ezzel gyakorlatilag lehetetlenné teszi azokban az igazi, kreatív együttműködést. Meg kell találni a helyes arányokat, méghozzá a konstruktív együttműködés keretein belül, s akkor valóban lehet reménykedni a KÖZMEGEGYEZÉS-ként létrejött szabályok tömeges, jellemző betartásában. Erről szólna voltaképpen a demokrácia is...
    Lecsapom magam, mert nagyon szeretném majd olvasni a srácok véleményét is, és nem akarom kifogni a szelet a vitorlájukból - bocs a súlyos képzavarért. meg a frázis helytelen alkalmazásáért. Remélem, feljönnek még a "mai fiatalok", és helyre tesznek bennünket..., vagyis a kérdéseket. ;)”
  • 82. dublini 2011. január 15. 01:03
    „1, novaklaszlo56: Neked is kellemes 7végét és :) !
    2, vimvirepellere: ezt a ki mennyi idős témakört pont te feszegeted? Pont velem szembe? ha-ha, vén trotty :D
    3, TheAntrichrist:Iskolatársaim előtt nyíltan elítélem az alkoholt, cigarettát stb-t.
    Így senki nem állíthatja, hogy nem teszek meg mindent azért, hogy a mi generációnk felnőve egy igazságos nemzet alapja legyen. Egy 10 éve kitűnő tanulótol elég silny mondatszerkesztés, illetve érvelés (szerinted mi köze a dohányzásnak az igazságos nemzethez?)
    4, Dadidas: remélem nem nagyon kell magyarázkodnom elötted, de csak most és csak itt: Azért ilyenkor irok mert bizony délután dolgozom- bizony éjjelig- és a munkahelyemen nincs módom-lehetőségem legfőképp időm az internetet illetve a fb.-t bújni.
    Na akkor ennyit erröl! teljen a 7végétek úgy ahogy Nektek a legjobb!!”
  • 81. Beth 2011. január 15. 00:18
    „UI: Jó éjszakát és szép álmokat!
    Pihenjetek a hétvégén.”
  • 80. Beth 2011. január 15. 00:14
    „Gondolkodva olvastam végig véleménycseréitek lényegét.
    Összegezem.

    Akinek van arra alkalmas telefonja, az nyugodtan használja tanórán az unalom elűzésére.
    Akinek elveszik a telefonját, az cseppet sem érzi magát áldozatnak. Megvonja a vállát, majd holnap vetet egy másik telefont a szüleivel, akik éjt nappallá téve dolgoznak, hogy a kicsi gyermekük ne szenvedjen hiányt semmiben. Nem szól a fáma azokról a gyerekekről, akik nyáron dolgoztak diákmunkában egy-két általuk áhított vágytárgy megvétele céljából, és egy kicsit tovább tartó eufóriás állapotban elvesztik a telefonkészüléküket pl. testnevelés óra alatt, vagy netán a buszon utazva...
    Az egyes tanulók által ismert tanárok - mivel: aki nem tudja tanítja - felkészületlenül mennek a tanórára, de mivel nem egy szinten van a gyermekek tudásszintje, így szegény pedagógus kénytelen nem a legokosabb és legszebb gyerek kénye-kedve szerint oktatni a tananyagot.

    Kedves Dadidas! Tegyük fel, ketten beszélgettek egy jót egy adott témáról. Egy harmadikat pedig nagyon nem érdekel a dolog. Mit fogtok vele közölni? Hagyjál beszélgetni minket, ez egy érdekes téma.
    És ha történetesen a tanár a harmadik fél? Aki elvárja: mivel ő mondja az anyagot, rá figyeljetek. Nem baj, hogy nem először hallod, de minél többször futsz a homokban, annál több homokszem kerül a testedre, mivel leizzadsz futás közben.
    Ergó mélyül a tudás.

    Mivel ti úgy gondoljátok, hogy csak a ti kedvetekért van ott a tanár, így ne csodálkozzatok azon, ha 2-5 év után eljut oda egy pedagógus, hogy leizéli a beszélgetést, a nemfigyelést: tehát aki figyel, annak mondja.
    A kisebb tudással rendelkező tanulónak ugyanúgy kell tanulnia, mint a nagyobb tudást birtoklónak. A különbség a kettő között a felfogás sebessége.
    Mi lenne, ha ti PEDÁNS, KITŰNŐ TANULÓK esetlegesen segítenétek a tananyagot nem értő diáktársaitoknak a tanár engedelmével órán???? Vagy óra után?

    Mi lenne, ha érdekelne a szaktanári figyelmeztetés beírása?
    Mi lenne, ha az is érdekelne, hogy téged is ugyanúgy le fognak sz@rni a jövő gyermekei ennyi idős korodban?

    Mi legalább (már az én korosztályom) átadtuk a helyünket a buszon az idősebbnek, megtanultuk a leckét, elmentünk a könyvtárba, ha oda küldtek minket, és nem álltunk le a szüleinkkel vitatkozni egy igazolatlan óra hiányzás után, hogy hülye a tanár, nem szeretem, azért nem megyek be hozzá.

    Hidd el, több olyan gyereket ismerek, akinek a szülei nem tudnak mobilt venni, mert nem telik rá.
    Vagy összedobja a család karácsonyra, mert vágyik rá a gyermek. Aztán pedig nem kapják meg a családban a gyermektől elvárható szeretetet, mondván KAMASZ.
    És széttárják a kezüket: ilyen a világ.

    KÖZLÖM: nem ilyen a világ.
    Valahol hallottam egy történetet egy ismerősömtől, miszerint egyszer egy ülő, nagymama korú asszony megkérdezte tőle a villamoson, hogy leülne-e. A fiatal lány döbbenten köszönte meg a kedvességet az asszonytól, de úgy gondolta, hogy arra a két megállóra felesleges leülnie. Erre az asszony el kezdte magyarázni: ha terhes lenne a leányzó, akkor szívesen átadná a helyet. A fiatal lány a döbbenettől sokáig nem tudott szóhoz jutni. Több okból is, de nem részletezem. De ez nem Szegeden történt.

    Hagyjuk az illemet is, mert azt a mai fiatalok - az erkölccsel együtt - nagy ívben és magasról lexarják.

    Még annyit: köszönöm a többiek nevében, hogy az alvást említed legfontosabb dolognak hajnalok hajnalán, de tudod egy felnőtt embernek a sok tennivalója mellett lehet csak ilyenkor tud a szórakozásra időt szakítani.

    A mai gyorsuló világban csodálkozol, hogy a kockulókat leszóljuk?
    Mi tudunk kedvesnek lenni a többi emberrel, ti nem tudtok, mivel az utcán sétálva legszívesebben szappant adnék a fiatalok szájába, annyi csúnya szót mondanak ki a gyerek előtt, amit én - mint egy hatéves kisfiú anyukája - nem szeretnék idő előtt megtanítani a gyermekemmel.

    Már megint sokat írtam, remélem lesz időd a szünetben elolvasni, és nem órán fogsz rá időt szakítani.
    Ha megengeded, akkor a válaszodat majd csak a holnapi nap folyamán fogom megnézni, tudni illik a sok házimunkát nem csinálja meg helyettem senki. Sajnos.

    Apropó, te milyen házimunkában veszel részt a családban? Fogcsikorgatva esetleg? Jó szívvel? Kedvesen?

    Mikor játszottál egy jót a szüleiddel, rossz szomszédoddal? Mert a társasjáték összehozza ám az embereket.”
  • 79. novaklaszlo56 2011. január 14. 22:29
    „:)”
  • 78. Dadidas 2011. január 14. 22:23
    „Csatlakozom az előttem szólókhoz és jó pihenést, kellemes hétvégét kívánok! Remélem mindannyian sok új és megfontolandó dolgot szedtünk össze a hozzászólásokból, mert, akkor már sikerül valami elérni! És remélem sokan olvasták ezt a "csendes szócsatát", azok is akik nem szóltak bele! És most jó éjszakát kívánok mindenkinek és mielőtt újabb negatív hangvételű hozzászólást írna akárki is, annak azt tanácsolom, hogy aludjon rá egyet és ne, kérlek ne az legyen a legfontosabb dolgotok hajnalok hajnalán, hogy ide irkáljatok! Jó éjszakát!”
  • 77. novaklaszlo56 2011. január 14. 22:15
    „Én azért neked is - meg mindenkinek - szép estét és kellemes hétvégét kívánok, Dublini! Szerintem, a lelkük mélyén, az általad kissé legyalogolt srácok is csatlakoznak a jókívánságomhoz. :) De annyi szent, hogy már nem haragszanak rád, inkább somolyognak a konfliktuson. Azt hiszem, igazuk is van, ha így tesznek. Csatlakozom is hozzájuk. De a jókívánságom irányodban is őszinte, azt feltétlenül fenntartom! ;)

    "Nyáladzás, protézisrázás, botrázás..." xD Igaza van TheAntichrist-nak: semmi értelme. Mosolyt kérek, Dublini! Biztatót, kedveset, de legalább elnézőt. Megkapom? Megkapjuk? Tudod, ilyen az: :) És részemről őszinte, elhihedd! :)”
  • 76. vimvirepellere 2011. január 14. 21:29
    „75. hozzászólás Dadidas 2011.01.14. 20:54

    Nem forgatom. :) Köszönöm a válaszod.

    A téma amit kérdeztem a szakterületemhez kapcsolódik, s mivel azt látom, hogy tájékozott vagy, a kérdésem komoly volt. Természetesen nem vonom kétségbe, hogy egy rendőrségi előadás keretében hallottad.

    Szép estét és kellemes 7végét kívánok mindenkinek.

    Dublini, ez rád nem vonatkozik, téged még előveszlek, holnap vagy holnapután. Kerestem képet rólad a neten, de csak egy kopott olajfestményt találtam, kár, hogy a fényképkorszak előtt születtél. ;) :)”
  • 75. Dadidas 2011. január 14. 20:54
    „Sajnálom de nem tudok egy pontos linket adni, mivel ezeket az információkat én az intézményünkben nemrég tartott rendőrségi előadásból szereztem. Gondolom hanganyagot nem vársz el tőlem? Persze alapos kutatási munkával tudnék mutatni forrást, miáltal az interneten már gyakorlatilag MINDEN megtalálható megfelelő mennyiségű idő rászánásával, de most erre nem kerítenék alkalmat, ugyanis ezt csak egy példaként hoztam fel és nincsen akkora jelentősége, hogy most leüljek és 2 órán át böngésszem a Google-t megfelelő statisztikai adatok után kutatva. Szóval vagy elfogadod, hogy én ezt egy rendőrségi előadáson hallottam egy rendőrtől, aki szerintem azért ott van a szakmában, vagy makacsul tarthatod is a véleményed, mint annyi másik ember. Viszont amennyiben tényleg nagyon érdekel téged, akkor, idézet következik(!), "a Google a barátod!". És kérlek ne forgasd ki a szavaimat, mivel akármennyire is fiatal vagyok a szarkazmust még megérzem!”
  • 74. novaklaszlo56 2011. január 14. 20:50
    „It was my Pleasure, indeed! Azért mondom így, Dadidas, mert nem ismerek a magyar nyelvben olyan frázist, amely közelebb állna a mondanivalóm lényegéhez. Talán még ez: örömömre szolgált. És ez mélyen igaz! :)
    Nagyra becsülöm azokat a vonásokat benned, amelyeket korábban említettem, és nem kevésbé az őszinteséget, amely a frissen, de legalábbis újonnan betérő TheAntrichrist hozzászólásában is tetten érhető. Kár, hogy ő sokkal kevésbé uralkodott az indulatain, de azért, figyelembe véve az életkorát is, azt hiszem, így is elfogadható hangot ütött meg. Meggyőződésem, hogy ő sem az alatt, a fura címkéjű kalap alatt masírozik, amely alá sokan be akarják gyömöszölni, pusztán az életkora alapján.
    Igaz, el-eltértünk a cikkbeli témától (mobil, vagy nem mobil, facebook, vagy órai figyelem...), de a kitérők is nagyon tanulságosak voltak, néhol talán még mulattatóak is. De a kérdés mélységi összefüggései nagyon is komolyak, és ezeket - mily meglepő - éppen az itt megszólaló fiatalok érzékelik a legjobban! Ennek pedig szívből örülök - azt is boldogan üdvözölném, ha a "nagyok" is képesek lenének szellemileg felzárkózni, mert, mondjuk nem szégyellnének az ifjaktól, akár önmagukról is tanulni egyet s mást -, mert ez alapján a társadalmunk jövőképe már nem is annyira sötét. :)
    Tisztelettel megemelem a kalapomat - címke nincs rajta! :D - előttetek, srácok, és nagyon bízom bennetek!
    Te pedig, TheAntichrist, néha talán elnézőbb is lehetnél egy kicsit az órára nem éppen felkészülten érkező tanárral, feltéve, hogy ez nála IS csak nagyon ritkán fordul elő! ;)
    Üdv nektek! Nagy és őszinte üdv! :)”
  • 73. vimvirepellere 2011. január 14. 20:45
    „70. hozzászólás dublini 2011.01.14. 19:06

    Te csak ne lájkolj, mert nem vagy elég világpolgár, ott Írhonban te beszűkültagyú vénember. Neked még a járókereted lábai is ki vannak hegyezve, hogy az ártatlan tizenéves generáció tagjait megbökdösd ha mobilozni látod. Te őskövület. Az érettségi képed még egy barlangrajz volt. Itt az atomkoron is túl, ne lájkolj, mert még a végén egy kalap alá vesznek veled, te kérges lelkű, másokat bántó, leszóló, magas lóról leszóló goromba alak.

    72. hozzászólás Dadidas 2011.01.14. 20:13

    "A bűnözőket bezáratjuk a börtönbe, a statisztikák alapján, aki kijön az általában ott folytatja a "munkáját", ahol abbahagyta 5-10 évvel ezelőtt és a törvények alapján újra bezárják."

    Melyik ez a statisztika, honnan idézed? Már annyiszor hallottam én is ezt, szeretnék utánanézni, hasonlóból írtam nemrég a szakdolgozatom, érdekel a téma.”
  • 72. Dadidas 2011. január 14. 20:13
    „Jól van, akkor most már tényleg eléggé elszomorító, ami itt történik! Az ország több mint 1000 éves történelme alatt nem jött rá a magyar ember, hogy végeleges megoldást nem lehet szigorral adni? A bűnözőket bezáratjuk a börtönbe, a statisztikák alapján, aki kijön az általában ott folytatja a "munkáját", ahol abbahagyta 5-10 évvel ezelőtt és a törvények alapján újra bezárják. Van-e ebből kiút? Gyakorlatilag nincs, elméletileg lenne, de gyakorlatilag nincs. Na de ez csak egy példa volt, amiből az okos emberek le tudják vonni a párhuzamot a jelenlegi kérdéssel. Szóval a mobiltelefonok betiltása, elvétele, a sokat emlegetett GSM blokkoló mind-mind csak szigor. És kérdezem: vezet ez valahová? És nem hinném, hogy az él burokban, aki ezt a dolgot így látja, hanem inkább az aki ezt nem látja át! Még mindig kitartok, azon véleményem mellett, és valószínűleg, ha megkérdeznének egy értelmiségi világpolgárt ő is így véleményezné a dolgot! Remélem ezzel a kijelentéssel nem sértettem meg senkit! És meg kell mondanom, hogy nincsen olyan, hogy üres locsogás! Minden egyes szóban, mondatban, szövegben, beszédben , könyvben és hasonló információforrásban meg van az értelem, ha eljut a megfelelő vevőhöz! Na és most végül még egyszer köszönöm novaklaszlo56-nak a biztatást! Úgy gondolom ő egy olyan tagja a társadalomban, akire nyugodtan épülhet az ország a szebb jövő felé!”
  • 71. TheAntrichrist 2011. január 14. 20:01
    „Tisztelt mindenki!
    Először is: Országunk top 5 legrangosabb gimnáziumában tanulok, és 10. éve vagyok immáron kitűnő! Ezt a későbbiek szempontjából tartom fontosnak megjegyezni.
    Ezen túlmenően kisgyermekkorom jelentős részét töltöttem idősek otthonában felvidítani az öreg embereket, akik már a halálukon voltak.
    Iskolatársaim előtt nyíltan elítélem az alkoholt, cigarettát stb-t.
    Így senki nem állíthatja, hogy nem teszek meg mindent azért, hogy a mi generációnk felnőve egy igazságos nemzet alapja legyen.
    AZONBAN!
    Az a már már olyan szintű elvakultság, amire nem is találok szavakat, viszont süt egyesek beszédéből, egyenesen elképesztő! Bocs a kérdést: Láttatok ti már mai hús-vér 16 évest? Akitől ha elveszik a telefonját, kevesebbnek érzi magát, a többiektől kilógóan, a szüleit kezdi el utálni, elmondani mindennek a haverjai előtt, és ettől ugyanúgy nem fog figyelni órán? Nem hiszem. Ha KICSIT IS belegondolnátok ekkora marhaságok nem jutnának eszetekbe. Már bocs, de ez nem megoldás, ez a saját lelkiismeretetek nyugtatása, hogy ti szülőként pl mindent megtettetek hogy gyereketek odafigyeljen, és amiről nem tudtok (pl hogy órán ilyenkor más telefonjával fb-ozna, stb stb) az nem is fáj nektek. Nos ez a hozzáállás szerintem egyfelől őrjítő másfelől undorító. Persze ha tudatlanságból fakad inkább csak őrjítő.
    Mi lenne hát a megoldás? A gyerekek gondolkodásmódján kellene változtatni, elérni azt, hogy odafigyeljenek, megmagyarázni nekik, ez miért éri meg nekik, nem úgy kezelni őket mint egy óvodást, aki ahhoz is hülye hogy eldöntse be kell-e kötni a cipőjét! Tehát egy ilyen kérdéshez nem nyúlhattok hozzá anélkül érdemben, hogy a gyerekekben magukban idéztek elő gyökeres változást. Ennek esetleg lenne valami realitása.
    Másrészt: Ha a tanár úgy jön be, hogy a felkészülés szemmel láthatóan annyi volt hogy óra előtt elolvasta az anyagot, utána ledarálja nekem, akkor eszem ágában sincs figyelni. Hogy miért? Én 1 átlag tanórát a jegyzeteimből óra utáni szünetben meg tudom tanulni 4 -5 perc alatt, úgy hogy utána még TZ-ben is emlékszem rá. Ha egy tanárnál látom ezt, hát hogy mit ne mondjak nem töröm össze magam az óráján, hiszen ha nem mond semmi extrát, matematikailag nem éri meg odafigyelni, és a kifejezéstelenül magam elé bámulás helyett inkább fb-ozni fogok. Amennyiben a tanár tisztességesen felkészült, extra infok, netalán urambocsá´ interaktív óra, stb. akkor természetesen eszembe se jut elővennem a telefont. Csakúgy, mint az olyan tanárok óráján sem, akik rászolgáltak a tiszteletemre. És ha a tanár annyira nem figyel ránk, hogy nem veszi észre ha egész órán a pad alatt nézek valamit, akkor nem érdemli meg hogy rá figyeljek. Ez nem (feltétlenül? ) az én felfogásom csak, hanem úgy az átlag magyar diáké. Nem mellesleg jórészt az enyém is.
    Mert pl nekem is elegem van az olyan tanárokból, akik azért választották e nemes hivatást mert az egyetemen alacsony volt a bekerülési ponthatár és máshová nem vették volna fel őket. Édesanyám tanár, ezeket így mondom!
    Na most szépen házi feladatként gondoljátok végig amiket mondtam, és felháborodott nyáladzás / protézisrázás/ géppüfölés / botrázás / kiabálás / néma megrökönyödés helyett szeretném ha meg is fontolnátok a benne leírtakat!
    Köszönöm a figyelmet, szebb jövőt!”
90 hozzászólás
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Busszal ütközött egy személyautó Bordánynál

Baleset történt a Bordány felé vezető úton szerda este: egy személygépkocsi és egy busz ütközött össze - tudta meg a delmagyar.hu az egyik utastól. Tovább olvasom