Délmagyar logó

2016. 08. 26. péntek - Izsó 16°C | 28°C

Már csak látogatóba: ilyen az ország kint maradt magyar család szemszögéből

Szeged- A fiatalok többsége nem akar hazajönni külföldről. Bár honvágyuk van, a biztos munkahely, a jó fizetés, az oktatási feltételek marasztaló tényezők. Két kint maradt család szemszögéből ilyennek látszik Magyarország.
Sutkáné Fődi Erika és Zsákai Beatrix már több éve Írországban élnek. Azért mentek el Magyarországról, mert itthon nem találták meg a számításaikat. Ma már mindketten anyukák. Egyikük családja sem tervezi a hazaköltözést.

Sutkáné Fődi Erika tíz éve költözött el Magyarországról. A pusztamérgesi asszony akkor 23 éves volt. Érettségije, idegenforgalmi végzettsége volt, jól beszélt angolul.
 
Sutkáné Fődi Erikáék nem tervezik a hazaköltözést. Családi felvétel

Másnap már volt munkahelye

– Otthon nem jutottunk egyről a kettőre. Az unokatestvéremék akkor már az írországi Tuamban éltek. Hozzájuk érkeztem. A férjem viszont otthon maradt. Úgy beszéltük meg, hogy ő akkor jön, ha én találtam munkát – mesélte történetüket Sutkáné Fődi Erika. – Két hét múlva már volt állásom. Egy bevásárlóközpontban lettem takarítónő, heti húsz órában, amiért akkor 160 eurót kaptam. Ez igazán jó pénz volt 2006-ban. Az írek barátságosan fogadtak, egyenrangúan bántak velem. A férjem is utánam jött. Másnap már dolgozni is kezdett. Nyelvtudása akkor még nem volt – ma már ugyanannál a cégnél középvezető.
 
Otthon jó pár évig biztosan nem mertem volna még gyermeket szülni. Írországban,
az anyagi biztonság miatt nem volt kérdés.

Zsákai Beatrix
Sutkáéknak két gyermekük született, a kisfiuk 2008-ban, a kislányuk 2013-ban. Erika mindkét gyermekével hat-hat hónapot volt otthon.
– A szüleink először aggodalommal fogadták a külföldi munkavállalásunkat. Egy év múlva kijöttek meglátogatni bennünket. Megnyugodtak, mert látták, hogy jó helyen vagyunk és megtaláltuk a számításunkat. Félévente hazalátogatunk, a köztes időben jegyet küldünk a szüleinknek, hogy ők is jöjjenek hozzánk. Természetesen hiányzik Magyarország. Írország nem lesz a mi hazánk soha. A gyermekeinké hamarabb, hiszen ők itt születtek, itt nőnek fel, úgy, hogy ismerik a magyar nyelvet és a szokásokat is.

Elege lett a közmunkásbérből

Sutkáné Fődi Erika azt mondta, ahhoz, hogy hazajöjjenek, jól fizető, biztos munkahely kellene, valamint olyan oktatás, amilyen Írországban adott. Egyelőre ezen feltételek teljesülését nem látják. Zsákai Beatrixnek néhány éve a 35 ezer forintos közmunkásbérből lett elege. Adódott egy lehetőség, és a jobb élet reményében nekivágott az ismeretlennek. Meg sem állt Írországig.
 
Zsákai Beatrixék megtalálták a számításukat Írországban. Családi felvétel
Zsákai Beatrixék megtalálták a számításukat Írországban. Családi felvétel

– Otthon egy bölcsődében dolgoztam közhasznú foglalkoztatottként – mesélte a 27 éves nő, aki a férje révén kötődik Hódmezővásárhelyhez. – Az volt a szerencse, hogy akkoriban még a szüleimmel éltem, különben nem is tudom, mi lett volna velem. Írországi ismerőseim bébiszittert kerestek. Vesztenivalóm nem volt... Életemben először mentem külföldre, először ültem repülőn. Írország csodaszigetként tárult elém, de néhány hét múlva már honvágyam lett. Majdnem a hazajövetel mellett döntöttem, amikor adódott egy másik munka, és azzal együtt új ismeretségek.

Magyar társat is talált

Beatrix magyar társat talált, azóta gyermekük is született. – Jelenleg a kicsinkkel itthon vagyok, nem dolgozom. A párom keresetéből élünk. Ő egy húsoscégnél dolgozik. Van otthonunk, autónk, fizetjük, amit kell. Ezt az életszínvonalat Magyarországon csak valami nagyon jól fizető munkahellyel tudnánk fenntartani.

Beatrix azt is elmondta, sok mindenben különbözik az írországi élet a magyarországitól.

– Otthon jó pár évig biztosan nem mertem volna még gyermeket szülni. Írországban, az anyagi biztonság miatt nem volt kérdés. Itt más az élet. Furcsa volt, pedig ez a természetes, hogy itt az emberek kedvesek, nyugodtak, segítőkészek. Ami nagyon hiányzik, az évszakok. Írországban nincs nyár és tél, szinte mindig esik és fúj. De a legjobban a család hiánya fáj, hogy a szüleink nem látják felnőni az unokát. Persze szinte mindennap skype-olunk, de az nem ugyanaz… Az kárpótol bennünket, hogy élhető jövőt tudunk a gyermekünknek biztosítani.


 

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Előbb megszenteli, utána költözik új sátrába Csurár Irén

Előbb megszenteli, utána költözik új sátrába Csurár Irén
Hogy ne jelenjen meg halott férje szelleme, előbb megszenteli szenteltvízzel, és csak utána költözik… Tovább olvasom