Délmagyar logó

2018. 11. 21. szerda - Olivér 3°C | 8°C Még több cikk.

Már nem költ túzok a deszki pusztán

Napjainkban az emberiség történetének legnagyobb mértékű természetpusztítása folyik – hívja föl a figyelmet a WWF, a nemzetközi természetvédelmi szervezet. Csongrád megyében is számos élőlény végveszélybe került. Eltűnt az őszi füzértekercs, és vadmacskát sem észlelnek a szakemberek hosszú idő óta.
A túzok nem is olyan régen még költött a deszki és a lelei pusztán Fotó: DM/DV
Az utóbbi évtizedekben egyharmadával csökkent a gerincesállat-fajok száma a világban – mutat rá a WWF. A nemzetközi természetvédelmi szervezet jelentése nyomán a Csongrád megyei helyzetről megkérdeztük Molnár Gyula biológust, aki természet- és környezetvédelmet is tanít az SZTE Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai karán, s a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) megyei csoportjának elnöke.

Több élőlény is végveszélybe került a megyében az utóbbi időkben – tudtuk meg tőle. Eltűnt az őszi füzértekercs elnevezésű növény – utolsó élőhelye Kiskundorozsma határában volt, és beszántották. A túzok, mint költő madárfaj eltűnt a deszki és a maroslelei pusztákról – korábban még fészkelt néhány párban. Töredékére csökkent a kékvércseállomány, hogy egyáltalán van még belőle, ez legnagyobbrészt a megmentésére tett erőfeszítések eredménye. Állományzsugorodása összefügg azzal, hogy a vetési varjú fészkelő állománya a korábbinak tizedére fogyott a Dél-Alföldön. Ugyanis a kékvércse nem épít fészket: varjúfélék fészkét használja költésre. A folyók mentén korábban előfordult vadmacskából hosszú ideje nem látták egyetlen példányt sem. Viszont kereszteződik az elkóborolt házi macskával – régebben több ilyen példányt találtak.

A denevérek egyedszáma az utóbbi évtizedekben erősen lecsökkent, ugyanakkor bőrrákos sarlósfecske-fiókákat találtak szakemberek szúnyogirtás után; a denevér és a sarlósfecske egyaránt repülő rovarokat fogyaszt. Ezek konkrét, tényeken alapuló adatok – hívja föl a figyelmet Molnár Gyula. Az említettek nem ütnek el az országos trendtől – tehát általában nem mondható, hogy máshol sokkal jobb lenne a helyzet, illetve ahol jobb, ott is csak nagymértékű természetvédelmi közreműködés eredményeképpen.

A legjelentősebb egyedszámcsökkenést vagy a fajkipusztulást okozó tényezők közül az egyik legfőbb az élőhelyvesztés: fölszántanak természetes gyepeket, kivágnak erdőket, s ezek helyére ültetvények, épületek, sportpályák kerülnek. A monokultúrás növénytermesztés is erősen csökkenti az adott területen előforduló élőlényfajok változatosságát – a hatalmas gabonatáblákon alig néhány állat-, növényfaj él.

Ha e táblákat itt-ott erdősávok, erdőfoltok tagolnák, sokkal jobb lenne a helyzet; ilyeneket úgy is létre lehetne hozni, hogy elhelyezkedésük a mezőgazdasági munkákat ne akadályozza. A természetes élőhelyek esetében pedig épp az ellenkező folyamat, a földarabolás gyakori, annak kedvezőtlen hatásaival együtt. Például egy rét kettévágása a békák, gőték, gyíkok állományait elvágja egymástól, beltenyészet jön létre, a faj adott élőhelyen lévő állományának életképessége leromlik. Máskor a szaporodóhelyüktől vágja el például a kétéltűek tartózkodási helyét, ha nem érik el a vizet, nem tudnak szaporodni – ez a helyzet például az M5 Szatymaz környéki szakaszain. Nemcsak helyben, hanem globálisan rontják a helyzetet a nagy zöldmezős beruházások. A növényzetet eltüntető betonrengeteg hozzájárul az oxigén-, szén-dioxid-egyensúly fölbomlásához.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szükségpénzek a Móra Ferenc Múzeumban

Szükségpénzhez jutott a szegedi Móra Ferenc Múzeum. Nem arról van azonban szó, hogy hirtelen segélyt… Tovább olvasom