Délmagyar logó

2017. 07. 23. vasárnap - Lenke 21°C | 35°C Még több cikk.

Már repülőből is figyelik a gátakat

„Fölkészülünk, figyelünk és nem hezitálunk" – mondja az Atikövizig egyik védelemvezetője arról, hogyan lehet jól dönteni olyan helyzetben, amikor a rábízott területen egy személyben ő a felelős mindennel kapcsolatban, ami árvízvédelem. Terepjáróval megyünk, a Stefániáról előbb irány Tápé, aztán Gyálarét.
Buzgár a Stefánián Fotó: Schmidt Andrea
Ártatlan víztükör csillog a Stefánia fái között. – Ez itt a Tisza. Pontosabban: fakadó víz, más néven csorgás – mutatja be Kozák Péter védelemvezető a kristálytiszta tócsát.

A partfal alatt szivárgott át, a terület most jóval a Tisza szintje alatt van. – Homokzsákokkal kerítjük körbe, ne terjedjen szét – mondja Szanka József; gátőrdinasztia sarja; nagyapja, édesapja is gátőr volt. Az, hogy a víz kristálytiszta, megnyugtató, a gond az lenne, ha zavaros volna. Ez annyit jelentene, odalenn, a mélyben már mossa el a talajt a víz.

Tovább emelkedik

Mindszentnél tegnap 950, Szegednél 930 centit mértek, holnaptól tizennyolcadikáig 970 centis vízállásra is számítani lehet. A Hármas-Körösön Szarvasnál tegnap 854 centit mértek, a Maroson Makónál 487 centit.  
„Árvízvédelem" föliratú terepjáróba ülünk, irány: fölfelé a Tisza mentén. A Belvedere-palotánál óriási sürgés-forgás, homokzsákok, lapátoló emberek. A vízi rendőrök motorcsónakot raknak a folyóra. Ha valaki a partfalról a Tiszába esne, magától aligha juthatna ki, hisz a kulisszanyílásokat már lezárták, kell tehát a hajó.
Tápé határában négyezer homokzsák vár a töltésen bevetésre.

Megfordulunk, lefelé megyünk, keresztül a városon; a védelemvezető területe a határtól az algyői híd tengelyéig tart – e szakaszon ő a munkák egyszemélyi felelőse.

Az igazgatóság összterületén felelős a központi védelemvezető, az Alsó-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság (Atikövizig) igazgatója. Hogyan lehet mindig jó döntést hozni? – Felkészülünk, odafigyelünk, és nem hezitálunk – mondja Kozák Péter.

A medencés kikötőnél – kis vízkor lefelé kellett nézni, ha az ember látni akarta a benn horgonyzó hajókat, most fölfelé – idős ember, Kurucz Dávid teljesít szolgálatot. Tereli el a töltéstől az összegyűlt fakadó vízet, utat vágva az elfolyáshoz. Óvatos, apró mozdulatokkal dolgozik, mintha kertet művelne – csakhogy, amit ő terelget, csupán látszólag csekély víz, valójában a túloldali, iszonyatos, szürke tömeg követe... Egyébként most még nem is olyan sok a fakadó víz – nem ért rá átszivárogni a töltésen, olyan gyorsan érkezett az áradás. Annál több lesz pár hét múlva, alig győzik majd szivattyúkkal eltávolítani.

Gyálarét alatt vagyunk. Patai Lajos gátőr elmondja, nyolc kilométeres szakaszról érkeznek hozzá az adatok – ő azokat Kozák Péterhez továbbítja –, kilenc segédgátőrtől. Nagyjából egy kilométernyi szakasz jut mindenkire, éjjel-nappal, tizenkét órás váltásban. Még egy róka is okozhat árvizet: ha a töltésben váj kotorékot, járatain keresztül a víz egyetlen éjszaka alatt is bejöhet...

Csak most tűnik föl: a töltésen itt is, ott is zászlók. A fehér figyelmeztető jel, a sárga már azt jelzi, az adott helyen beavatkozásra van szükség, a piros gyors beavatkozást sürget. A magasban repülőgép búg, már a levegőből is figyelik a Tiszát, hipermodern termokamerával. A töltésen, a távolban, egy segédgátőr. Néz, figyel szerteszét. Mert bár az egy kilométer kimondva kevésnek tűnik – a valóságban irtózatosan hosszú, ha bármely pontján egy pillanat alatt betörhet a víz.

Dobi László igazgató, központi védelemvezető telefonja érkezik Kozák Péternek: egy órán belül ötszáz katona bárhol bevethető, csak szólni kell.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Nyoma veszett a svéd-magyarnak

Közel hatvanmillió forintot ítélt meg a bíróság a Szegedi Közlekedési Társaságnak az Arany János… Tovább olvasom