Délmagyar logó

2017. 01. 19. csütörtök - Sára, Márió -7°C | 0°C Még több cikk.

Marica grófnő, a feminista vamp

Világszínvonalú zenés színház Eszenyi Enikő Marica grófnője a Dóm téren. A Szegedi Szabadtéri Játékok Kálmán Imre születésének 125. évfordulójára tűzte műsorra a népszerű operettet, ami méltó emléket állított a komponistának.
Világszínvonalú zenés színház Eszenyi Enikő Marica grófnője a Dóm téren. A Szegedi Szabadtéri Játékok Kálmán Imre születésének 125. évfordulójára tűzte műsorra a népszerű operettet; a produkció méltó emléket állított a komponistának, ugyanakkor azt is bizonyította: tehetséggel lehet átértelmezve, korszerűen és izgalmasan is játszani a gyakran avíttnak, retrográdnak tartott műfajt.

Nem hittem, hogy Alföldi Róbert nagyszerű Csárdáskirálynőjét egyhamar túl lehet szárnyalni a Dóm téren. Eszenyi Enikőnek a Marica grófnővel máris sikerült. Produkciójának talán legnagyobb erénye, hogy a szereposztáskor egyetlen kompromisszumot sem kötött, nincs gyenge láncszeme a gárdának.

Bár az elviselhetetlen kánikula, majd az eső mosta zenekaros próba és a táncos-komikus balesete miatt igazából csak a második, a szombat esti előadásra érett be a sok munka gyümölcse, azok sem panaszkodhattak, akik a pénteki premiert látták. Eszenyi mindegyik előadás előtt a színpadra lépett, és a produkció rendezőjeként a közönség megértését kérte Nagy Ervin balesete miatt. Nemcsak megértést, támogató szimpátiát is kapott: a nézők úgy érezték, beavatott részesei a játéknak, élvezték, hogy szellemesen beépítették a színész bokasérülését a produkcióba. Nagy Ervin egyébként is remek humorral, fantasztikus mozgáskultúrával (a próbákon az eredeti verziót is láttam), hol mankóval, hol pedig talicskán vagy kerekes széken ülve hozta báró Zsupán Kálmánt.
Nagy felfedezés, hogy nemcsak prózai színészként kitűnő, hanem már első operettszerepében is bebizonyította: pazar táncos-komikus. Beugró táncos alteregója, Zsuráfszky Zoltán koreográfus-asszisztens is nagy alázattal megoldotta hálátlan feladatát.

Önmagában is szenzáció, hogy a világ egyik legkeresettebb drámai szopránja, Lukács Gyöngyi először mutatkozott be egy operettben. Eszenyi Enikő nem véletlenül választotta őt: közösen újraértelmezték Marica szerepét. A szokásos csinoska, csicsergő-édelgő primadonna helyett egy ostorcsattogtató, feminista vamp lett a szép grófnő.

Céltudatos tigrisasszony, akit megszelídít a szerelem. A díva könnyedén túlénekelte a kórust és a zenekart, szenvedélytől izzó megszólalásaival zenedrámává nemesítette Kálmán Imre muzsikáját. Méltó partnere volt Tasziló gróf szerepében Nyári Zoltán. Végre egy igazi bonviván, aki ugyanolyan nagyszerűen énekel, mint ahogyan játszik és táncol, ráadásul még jól is mutat a színpadon. Mindketten megcsillogtatták hangszeres tudásukat is: Nyári néhány taktus erejéig maga játszott a cigányprímás (Jávori Dávid) hegedűjén, a zongoraművésznek indult Lukács Gyöngyi pedig a Haccacáré-jelenetben mutatta meg, hogy a billentyűk sem hozzák zavarba.

A Bozsenát önironikus humorral alakító Lehoczky Zsuzsát kitüntető szeretettel fogadta a közönség, ügyesen beleszőtték szövegébe a szegedi vonatkozásokat. Partnere, Pindroch Csaba sziporkázó poéngyárosnak bizonyult, sokszor hahotára késztette a nézőket. Lizaként nem a teltkarcsú Peller Anna jutna először eszembe, ezért is tetszett annyira, hogy a megszokott szimpla naiva karakter helyett mást hozott: egy dögös, dzsesszes beütésű energiabombát.

A rendező igazi alkotótársra talált Duda Éva koreográfusban, aki különösen invenciózus revüképet komponált. Jól kihasználta Kentaur forradalmian újnak ható díszletének hangsúlyos alkotóelemét, az óriási piros női cipellőt. Ennek lépcsőjéről vonult le Liebenberg Istvánként Szőcs Artur, akinek mintha a vérében lenne ez a fajta muzsika. Sajnáltam kicsit, hogy a másik díszletelemet, az óriáshegedűt nem tudták még jobban bevonni a tehéntánccal és más bolondságokkal is groteszkké, mulatságossá tett játékba.

A nagy öregek hangsúlyossá tették a kisebb szerepeket is, Király Levente közvetlen természetessége, Tordy Géza eltúlzott karakteressége hatásosnak bizonyult. Tetszett Tóth Adrienn is Manja, a cigánylány szerepében.

Silló István értő, stílusos dirigálásával finoman és roppant muzikálisan játszott a Szegedi Szimfonikus Zenekar, mint ahogy a remeklő kórus is hozzájárult a sikerhez, és a táncosok is fergetegesen ropták.

Eszenyi Enikő rendezésének, Lukács Gyöngyi nagyformátumú alakításának köszönhetően felülbírálhatjuk Kálmán Imre darabjairól alkotott elképzeléseinket. Ilyen maximalizmussal, ennyi energiával és ötlettel színpadra vitt operettet bármikor szívesen megnézek. Egyszerűen azért, mert jó színház.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Csárdásozó tehenek a dómszínpadon

Guruló műtehenek csárdásoznak a Marica grófnő első jelenetében a szabadtérin. Az állatokat hat… Tovább olvasom