Délmagyar logó

2016. 09. 25. vasárnap - Eufrozina, Kende 10°C | 20°C

Mátyássy Szabolcs világpolgár szeretne lenni

Svédország, Izland vagy Norvégia? Egyelőre még nem tudja, hogy melyik, de az biztos, hogy már csak két hónapot tölt itt, azután pakol, és Észak-Európa felé veszi az irányt Mátyássy Szabolcs. A drámai szerepek, táncos-komikus és zenészfeladatok után az is lehetséges, hogy halpucolás vár rá. A színész azonban nem riad vissza semmitől, egyetlen célja, hogy világpolgárrá váljon, új népeket, új nyelveket ismerjen meg.
– Hat évig voltam a szegedi színház tagja, három évig a veszprémié, és most megint egy évet Szegeden töltöttem. Ez tíz év, tanulmányokkal együtt 13-14 – kezdi egy laza fejszámolással a visszatekintést szakmai múltjába Mátyássy Szabolcs. – Ezalatt nagyon szép szerepeket játszottam el, végigjártam a ranglétrát a legaljától egészen a legtetejéig. Nagyon hálás vagyok ezért, de úgy érzem, hogy itt az ideje szétnéznem a világban, kitágítani az ismereteimet, megismerni olyan dolgokat, amiket eddig még nem volt alkalmam. Ez nem azt jelenti, hogy örökre elhagyom a színházat, de most egy időre felfüggesztem. Nem szerződöm le se Szegedre, se máshová. A tervem az, hogy valami egészen mással foglalkozzam, valamivel, amit eddig még soha nem próbáltam. Elég sok kollégám csinált már hasonlót: egy picit megcsömörlött, és egy kicsit újat akart kipróbálni. Ráadásul nekem mindig itt van a zene, ha bármi történik az életemben, ahhoz bármikor nyúlhatok, mert az a világ minden táján ugyanazt jelenti, nem kell hozzá külön nyelvet beszélni.

Szabolcs a zeneszerzés mellett szívesen vállal külföldön bármilyen munkát, aminek semmi köze a színészethez. Európát tervezi körbeutazni, először északon töltene néhány évet, közben nyaranta meg délre menne. Azt mondja, mindig is vonzotta Svédország, Izland és Norvégia, valahova arrafelé szeretne menni, abban bízik, hogy ott talán könnyebb az élet.

– Sehol sincs kolbászból a kerítés, mindenhol dolgozni kell, ez természetes. Bárhová is megyek, először meg kell tanulnom a nyelvet, bár angolul arrafelé mindenki anyanyelvi szinten beszél, a kommunikáció így nem jelenthet gondot. Persze elképzelhető, hogy eleinte gyárban dolgozom majd, vagy halat pucolok, de nem érdekel, terveim vannak az életemmel, és most úgy érzem, egy kicsit beleragadtam önmagamba. Csak úgy telnek-múlnak a napok, a hetek, a hónapok, az évek, és nem igazán jutottam előre spirituálisan, ezért szeretnék egy kicsit kimozdulni önmagam csapdájából. Lehet, hogy úgy térek vissza a színészethez, hogy előbb most elhagyom.

Szabolcs nem egyedül indul külföldre, kedvese is vele tart. Megnyugtat, amikor arról érdeklődöm, miként boldogulnak majd kezdetben: azzal érvel, hogy vannak kint magyarok, akik segítik, amúgy pedig szerinte nem olyan veszélyes vállalkozás új életet kezdeni külföldön, mint amilyennek első ránézésre tűnik.

– Most őszintén! Itthon könnyebb? Kint legalább, ha keményen dolgozol, elfogadod a sorsod, akkor normálisan meg tudsz élni. 33 évesen talán ez az utolsó esélyem, hogy világpolgár lehessek. Ami pedig a szakmát illeti, manapság két-három óra alatt lehet pótolni bárkit. Persze a színházban sajnálják, hogy elmegyek, de majd átveszi a szerepeimet más, és tapsolnak másnak...

Gáti Katalin Teodóra
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A százesztendős Ilona néni, a focirajongó

95 éves koráig rendszeresen maga kapálta kertjét Huszár Józsefné, Ilona néni, mivel azt tartotta:… Tovább olvasom