Délmagyar logó

2016. 12. 11. vasárnap - Árpád -2°C | 7°C

Meddig tartson a kimenő? - A szülő felelős a 18 év alatti gyerekért, akármerre jár is

Szeged - Kamasz gyerekek szülei között állandó téma és vita a kimenő kérdése. Az egyik szülő este tízre hazarendelné fiát-lányát, a másik akár hajnali négyig is elengedi bulizni. Egyértelmű szabályok nincsenek, mindenki maga dönti el, meddig engedi a pórázt, de a gyerek biztonságáért 18 év alatt a szülő felel.
Baráti társaságunkban állandó beszédtéma a kimenő kérdése. Míg az egyik anyuka harcos-konzervatívan azt mondja: 17 éves gyerekének este tízre otthon a helye, egy másik azzal érvel, a bulik éjfélkor kezdődnek, így semmi értelme tízre hazaparancsolni a gyereket. Hogy ki meddig engedi el a gyerekét bulizni, az a saját döntése, de tisztában kell lenni azzal is, hogy a 18 év alatti gyermek kiskorú a jog szerint, és szülői felügyelet alatt áll. A bűnmegelőzés oldaláról közelíti meg a kérdést M. Toronykőy Márta, a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztályvezetője.

– Az egyik szempont nem jogi, és alapvetően meghatározza a szülő-gyermek bizalmi viszonya, kapcsolata. Egy kiskorú tizennyolcadik életévének betöltéséig szülői felügyelet alatt áll. A 13–14 éves korosztályban erős igény merül föl, hogy a szabadidőt barátokkal, osztálytársakkal töltse. Hogy ezt egy szülő gyermekének hány éves kortól és meddig engedi, az nagyban függ a kettejük közötti bizalmi viszonytól, a megbízhatóságtól – mutat rá az osztályvezető.

Felhívja a figyelmet: a szülőnek tudnia kell, kivel barátkozik gyermeke, és hogy hol, mivel tölti a szabadidejét. Ezzel tapasztalataink szerint elméletben minden szülő egyet ért, de nem reprezentatív felmérésünkből az derült ki: a szülők nagy része gyerekei barátainak csupán keresztnevét vagy becenevét tudja, arról fogalma sincs, hol lakik, nincs meg telefonszáma sem. M. Toronykőy Márta szerint a késői kimaradás egyáltalán nem ajánlott, hiszen a kamaszok az esti, éjszakai órákban olyan veszélyeknek lehetnek kitéve, amely súlyát életkorukból adódóan nem biztos, hogy a helyén tudják kezelni. Elképzelhető: az adott szituációban nem tudnak megfelelően dönteni, nem képesek nemet mondani.

Természetes a kamaszok azon igénye, hogy együtt szórakozzanak, és a szülők többsége el is engedi gyermekét diszkóba, házibuliba. Ha tehetjük, vigyük el a gyereket, vagy menjünk el érte – még akkor is, ha ez a kamasznak ciki. Értessük meg a gyerekkel, hogy akkor vagyunk nyugodtak, ha tudjuk, kikkel és merre jár. A telefont éjszaka ne kapcsoljuk ki, ha szüksége van ránk, el tudjon érni bennünket. Nagyon fontos a következetesség is: beszéljük meg a gyerekkel, ha szeretne tovább maradni, csak abban az esetben teheti meg, ha felhív és megbeszéli velünk. Ha késik, annak legyen következménye: az adott szó a gyereket is kötelezi, és tudnia kell, bizalmunkat nem érdemes eljátszania.

Jogok és kötelezettségek

Toronykőy Márta felhívja a figyelmet arra is, hogy nemcsak a jogokkal, a kötelezettségekkel is tisztában kell lenniük a gyerekeknek. – Vannak olyan szórakozási lehetőségek, amelyek az életkorhoz igazodnak, és az sem véletlen, hogy 18 év alatt szeszes italt, dohányárut nem kaphatnak. A jogok és kötelezettségek egységet alkotnak. A jogok csak addig terjedhetnek, amíg mások jogát nem sértik. Jogsértés esetén pedig felelni kell a tettekért. A 14. életév betöltése után büntetőjogi felelősség terhel mindenkit a cselekedeteiért, a törvény ismeretének hiánya pedig senkit sem mentesít a felelősségre vonás alól. A rendőr alapvetően jogsértés észlelése esetén intézkedik. Azt a személyt pedig előállítja, aki nem tudja magát hitelt érdemlően igazolni, vagy az igazolást megtagadja.

Olvasóink írták

28 hozzászólás
12
  • 28. Pandora 2011. január 12. 11:25
    „Persze, kezeljük partnerként a gyereket,de egy 14 éves gyerek sem testileg, sem szellemileg nem érett még a szexre. Ezt kell vele megértetni.”
  • 27. Hmmm... 2011. január 12. 10:58
    „A felelosseg a szuloke, barmit is gondol es szeretne a gyerek. Ez igy is van rendjen, hiszen szerteagazo tapasztalat kell ahhoz, hogy tisztaban legyunk a leskedo veszelyekre. Valoszinuleg sokan megmosolyognak most , de mi a lanyunkat minden esetben kint vartuk valahol a bizonyos szorakozohely kozeleben, barmennyit is mutatott az ora. Nem sajnaltuk a faradtsagot az O erdekeben, hiszen hetvegenkent nem okozott kulonosebb gondot szamunkra sem a kesoi vagy tul korai lefekves. Atveszeltuk ezt az idoszakot es leanyunk , aki kozben fiatal anya mar, teljesen egyetert az akkori eljarasunkkal. Sosem bantottuk az onerzetet, nem hoztuk kellemetlen helyzetbe a baratai elott, de a felteteleket megis mi szabtuk meg a szamara.”
  • 26. vári 2011. január 12. 09:56
    „Smerdis_of_Arshak

    Valószínűnek tartom, hogy rajtad kívül mindenki értette. Nem azt írtam, hogy "Az ilyenek szokták bekapni a legyet, mert otthon nem mernek segítséget kérni _ehhez_". De a kedvedért átfogalmazom: Az ilyenek szokták bekapni a legyet, mert otthon nem mernek segítséget kérni ennek elkerüléséhez. Értsd: a gyerek nem meri megkérni az anyját, hogy vigye el nőgyógyászhoz a megfelelő fogamzásgátlási módszer kiválasztása végett, mivel ha csak megemlíti, hogy egyáltalán eszébe jutott a szex, máris jön az orbitális pofon. Ergo: a védekezést megoldja maga, úgy, ahogy tudja... vagy sehogy.”
  • 25. lila 2011. január 12. 09:11
    „A 18 év alattiakat ki kérdezi meg, hogy ők mit szeretnének?”
  • 24. FEFE 2011. január 12. 08:23
    „16. Kedves info !
    Azt azért tudod biztosan, hogy csak részben függ a férfitől az a tény, hogy mennyit visz haza. Persze, az elért tudás szintje dönti el első sorban. De ez már az esküvő idejére ez a tudásszint majdnem beáll. A nőknek kellene változtatni ezen gyakorlaton, hogy olyan férjet válasszanak maguknak, hogy lehetőleg ne amortizálódjon le a szemében időnek előtte. Vagy ki kellene tartani a választott férfi mellett. De a kitartás a férfi mellett mai nőknél, sereghajtó a jó tulajdonságaik közül. Úgy gondolom senki nem kényszerít válásra egy nőt. Inkább jó tanácsként kapja meg egy másik nőtől.”
  • 23. Smerdis_of_Arshak 2011. január 12. 07:23
    „vári 2011.01.12. 00:04

    "Az ilyenek szokták bekapni a legyet, mert otthon nem mernek segítséget kérni." mi? otthonról nem mer segítséget kérni a légy bekapásához? azért ez kicsit durva... vagy meg kéne tanulni fogalmazni...”
  • 22. polo 2011. január 12. 06:14
    „A kiskorut is lehesen büntetni nem hülyék ezek a gyerekek , már most kihasználják a kiskapukat
    A sok felesleges tantárgy helyett felvilágositást kellene tartani megrázo képekkel történetekkel ennél borzasztob dolgokat néznek néha csinálnak
    Több rendöri intézkedés és 21 éves korig alkohol és cigaretta szünet ha valameik tini iszik akkor közmunka és büntetés lásd usa”
  • 21. vári 2011. január 12. 00:13
    „Janóbátyó

    Hát nem tudom, az USÁ-ban ugye 21 a korhatár, addig nem szabad (elvileg) alkoholt fogyasztani, bulizni, miegymás. Viszont amint betöltik a 21-et, elkezdik bepótolni hirtelen, és jól szétcsapják magukat. Azok, akik korábban kezdik, 21 éves korukra nagyrészt rájönnek, de legalábbis pedzik, hogy a mértéktelenség nem jó dolog.
    A tiltás kétélű fegyver.

    Megjegyzem, mi is jártunk bulizni 16-17 évesen, gyakran 3-ig, később 5-ig buliztunk, de csak hétvégén, úgyhogy egyáltalán nem vált tanulmányaink kárára, továbbá nem végeztük az árokban, a saját hányásunkban illetve felcsinálva 16 évesen. Hogy miért nem? Mert akkor is mértéket tartottunk; egyszerűen azért, mert a szüleinktől jó példát láttunk.”
  • 20. vári 2011. január 12. 00:04
    „szabozoli22

    Aha. Bírom ezt a "pofon, az univerzális megoldás" szemléletet. A gyerek azért fogad szót, mert ha nem fogadna, akkor durr, egy pofon, és nem azért, mert MEGÉRTI, hogy miért káros/veszélyes/rossz dolog az, amitől óvják.

    Megjegyzem, nem egy "durregypofon"-hívő szülő gyerekéről tudom, hogy annakidején éjszaka kiszökdösött bulizni, akit meg történetesen a fiúzástól óvtak "durregypofon"-módszerrel, az meg napközben, barátnőnél és efféle helyeken bonyolította a találkáit...
    Az ilyenek szokták bekapni a legyet, mert otthon nem mernek segítséget kérni.

    Szóval, a gyerek nem hülye és nem a tulajdonunk. Ha partnerként kezeljük, akkor igyekezni fog felnőni a feladathoz. Értem ezalatt, hogy értelmes magyarázatot adunk rá, hogy miért nem érdemes/miért nem szabad megtenni azt, amit annyira szeretne.
    Van olyan gyerek, akire ez nem hat, illetve csakazértis megteszi, ebben az esetben valóban hasznos lehet egy pofon, bár ami azt illeti, én ilyen esetben is inkább más büntetést alkalmaznék - olyat, ami eléggé elgondolkodtatja, de nem okoz fizikai fájdalmat.”
  • 19. Nórikám 2011. január 11. 23:56
    „Ja, és hát többnyire a gyerekeknek ma csak kizárólag jogaik vannak! Kötelesség semmi.”
  • 18. Nórikám 2011. január 11. 23:54
    „8. Janóbátyó : Sokat gondolkoztam én is, miért éjfél tájban kezdődnek a bulik? Valószínű igazad van, a piáltatás miatt! Ezért látni- meg sajna hallani- taknyos kölköket ordibálni, kukát, autót rugdosni, törni zúzni! De hát szegénykéknek szórakozni kell.”
  • 17. Nórikám 2011. január 11. 23:49
    „Való igaz, a gyerek neveli a szülőt! Azt hiszem vmivel kapcsolatban írtam már, elnézem gyakran ahogy a szülők áhitatos tisztelettel, félelemmel néznek magzatukra. 4-5 éves gyerekek úgy ugráltatják a szüleiket, én csak bámulok. Minap a bolt előtt: 6 év körüli szüleit körbe bicajozó leánykától nagy tisztelettel kérdezte apuka: mit szeretnél holnap reggelizni, anyuka azt fog vásárolni. Bizonyára rossz anya voltam, de soha nem kérdeztem ilyesmit. Bevásároltam, és ami volt otthon azt ettük. passz. Legfőképpen amire futotta a pénzünk.”
  • 16. info 2011. január 11. 22:54
    „14. hozzászólás FEFE 2011.01.11. 22:18
    Feltehetően mindez nem történik meg, ha elegendő fizetést visz haza a férj és tudja biztosítani családja ellátását. A gyermeknevelés bizonyára maradt volna az édesanyára, és mégis ´közösen nevelik a gyermeket.De a pénz egyre kevesebb a feszültség egyre több és nincs tolerancia családon belül sem. Ezért és másért is szétesnek családok, és bizony valóban nehéz egyedül nevelni gyermeket legyen az férfi vagy nő mindkettőnek.”
  • 15. novaklaszlo56 2011. január 11. 22:36
    „Megint igazad van, FEFE! Már aludni készültem..., na mindegy. Azért a "csonka család" (de rossz hangzású kifejezés ez!) is család, még akkor is, ha egyedül boldogulni a kölykökkel pokolian nehéz, kimerítő, és gyakran a feladás határáig sodródik az egyedül kínlódó szülő (az anyák többen vannak, de azért szép számmal akadnak ilyen helyzettel birkózó apák is ma már). A hagyományos keresztény értékrendű családmodell valóban válságtüneteket mutat, de a legnagyobb baj az, hogy nem látszik semmi olyan a horizonton, ami ebben a kultúrában képes lenne kiváltani azt, netán előnyöket ígérve a jelenlegi modellel szemben. (Más kultúrákban a mienktől egészen eltérő formációk léteznek, amelyek egyik-másika nem is hasonlít a mi családmodellünkhöz, de az adott kultúrában remekül szolgálják a közösség céljait, és élhetővé teszik az ottani életet.) A keresztényi családmodell, talán éppen ezért nincs végveszélyben, mert az emberek belátják, hogy az a biztonság, nem utolsó sorban jogi és anyagi értelemben is, amelyet az általunk ismert család nyújtani képes, nemcsak a felnövekvő kölyköknek, hanem mindenkinek nagyon fontos. A felingerelt emberek társadalma (a miénk) azonban, mint a mérgezett egér, futkos, kapkod ide-oda, felrúgja az itatóvályút, az edényt, amelyből eszik, mert önzésében és félelmi alapú csörtetésében soha semmivel sem elégedett (fogyasztói társadalom attitűdjei). A szindróma pedig generációról-generációra élesebben mutatkozik.
    Ezzel együtt, és ismét: a gyerkőccel egyedül bajlódó szülő és a gyerkőc is család. Nem is akármilyen! Én legalábbis mélyen és szívből tisztelem az ilyen "csapatot"! Sajnos ennél többet jelenleg nem tudok tenni, de indulótőkének talán ez is elég. :)
    Így már nem tűnik papolásnak, ugye? :)
    Jó éjt!”
  • 14. FEFE 2011. január 11. 22:18
    „Kedves novaklaszló!
    Nekem ne papoljál családról. Mert az elmúlt 20 év másik terménye éppen ez. Nincs család. Elvált nő van akárhány gyerekkel, akárhány apától. Ahol még van férj, feleség, ott sincs már rendben semmi. Éljen az elmúlt 20 év.”
  • 13. novaklaszlo56 2011. január 11. 21:53
    „Nagyon igaz, FEFE: az ifjúság nem kinövi, hanem belenő, "beleszocializálódik" az általunk köréjük teremtett világ valóságába, és ráadásul fogékony, ifjonti aggyal tökélyre fejleszti az összes baromságunkat, önzésünket, szkepszisünket, s ezért romlik a helyzet generációról-generációra exponenciálisan. Ha mi bal lábbal tapossuk egymást, ők két lábbal is megtanulják ezt tenni egymással (önmagukkal voltaképpen), mert ügyesek és tanulékonyak - mint a kölykök mindig is. :)
    Nagyon egyetértek veled. De azért annyira nem vagyunk kiszolgáltatottak és tehetetlenek - annyira! -, mert a nevelés egyik legfontosabb színteréről: a családról nem kell lemondanunk, s e közegben azért még van némi szavunk, még akkor is, ha e szavak és hatások nyomatékát a kívülről érkező ingerek nagyon tudják gyengíteni. De a szeretet közegében élő kölykök megérzik azt, hogy valójában ki van velük, és ki ellenük. Még akkor is, ha néha, önmagukból kifordulva hisztiznek a "debezzegatöbbiekneklehet" címkéjű jogaikért. Arról nem is szólva - s ezt ingerültségünkben gyakran elfelejtjük - hogy a kölykök nagyon értelmes lények, akik nagyon is jó néven veszik, ha partnerként viszonyulunk hozzájuk az ügyes-bajos dolgaik, meg a közös (mi nem az?) dolgaink megvitatásában, és imádják a józan észérveket. Persze, a vitához minden érintett fél kitartására, türelmére szükség van, a "magister dixit" kinyilatkoztatás gyorsan megbosszulja magát, és akár tartósan eltorlaszolhatja a felek kommunikációs csatornáit. :)
    Nem könnyű, de szerintem a világ leggyönyörűségesebb, legfelemelőbb kihívása: a kölyök. Boldog, néha kínos és felelősséggel terhelt gyönyör ez, az anyjuk jóistenit! :D Borzalmas és értelmetlen lenne az élet nélkülük, igaz? :)”
  • 12. FEFE 2011. január 11. 21:06
    „Ennek a mérhetetlen közönynek ami a politikusaink tanúsítanak az ifjúság részéről, ennek még ezután isszuk meg a levét. Ebben az országban csak az a fontos, hogy egy szűk rétegnek igen jól menjen a sora. Amivel meg tényleg foglalkozni kellene, már 20 éve, na az nem fontos. Felnő egy teljes selejt generáció, nem gondolják az urak, hogy majd minden rendbe jön magától? Mert aki így gondolja, hogy ezt az ifjúság majd kinövi, akkor téved.”
  • 11. novaklaszlo56 2011. január 11. 19:59
    „A bolgárhoz és a némethez hasonló szabályozás nálunk is volt sok évvel ezelőttig... Lehet, hogy az tényleg jobban védi a kölyköket, mint a csuda médiatörvény. Igaz, az ilyen szabályok sem helyettesítik a szülő és a gyerek közötti bizalmi kapcsolatot, de sokat segítenek mind a kölyöknek (még, ha ő lázad is az ilyen segítség ellen), mind pedig a szülőnek. E szabályok visszaállításáról viszont senki se ábrándozzon, mert a magyar káosz (a fejekben főképp), meg a morális helyzet - nem is beszélve arról, mekkora rebelliót váltana ez ki a kölykök csapatából - nem teszi ezt többé lehetővé. Marad a féléber alvás: mikor jön már ez a piszok?! És vajon milyen állapotban? Hát én szétlapítom! Ez nem mehet így tovább! Aztán megjön: józan, bagószaga sincs; megnyugvás, ráncsimulás, visszafekvés, mosolygós szendergés tovább... a nagy magyar éjszakában. :)
    Majd jövő héten megint izgulunk kicsit, de az még messze van. Normális, mi, ;) :D”
  • 10. Mike3 2011. január 11. 17:48
    „Janóbátyó:

    "A késői kezdésnek ez a miértje, hogy éjféltől itathatják a fiatalokat, mert hajnali 5-kor kevés anyuka, apuka nézi meg a hazaérkező gyermek állapotát.... " Nem tudom nálatok mi a szokás, de nálunk már arra ébredés van, ha betolta a kulcsot a zárba.”
  • 9. Mike3 2011. január 11. 17:47
    „6 flightmode: Nálunk ez működik. Magamból indultam ki. Volt is vita ebből itthon, de ugyanezt mondtam: megcsinálja, akárhogy ugrálsz (már a nejem).”
28 hozzászólás
12
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Három kérdés, aki válaszol: Pálinkás József, az MTA elnöke

Pálinkás József, az MTA elnöke tiszteletét tette a Szegedi Akadémiai Bizottság újévköszöntő fogadásán. A tudomány finanszírozásáról és a szuperlézerről kérdeztük. Tovább olvasom